Lám, emancipáció terén mennyivel Észak-Korea előtt járunk!

A történelem (és a híradó) ismétli önmagát

Épp nyolcvanéves filmfelvétel – de simán készülhetett volna ma is.
Az Obersovszky-előd mikrofonállvány-riporter alázatossága és a helyszínre kiautózó fővárosi tótumfaktum győzelmi jelentése és szófordulatai a megtévesztésig hasonlítanak a mai közmédia híradóéira. Ha a pengő szót forintra cserélnénk, senkinek nem tűnne fel, hogy nem 2012-ben beszél a dölyfös nagyúr.
Az akkor szükségmunkásoknak nevezett mai közmunkások munkaeszközei hasonlóan elavultak, korszerűtlenek, mint nyolcvan éve – ugyanolyan hazug az egész riport, mint egy ma szokásos szervilis kormánypropaganda-tudósítás épülő-szépülő hazánkról, a küszöbönálló szebb jövőről.
Hogy mégis pozitív legyen a végkicsengés, találtam egy biztató momentumot: ebben az 1932-es híradóban az elegáns főhivatalnok még nem napszemüveges, kétméteres, kopasz gorillák gyűrűjében nyilatkozik – a mai politikusok viszont már nem nélkülözhetik őket. Mert félnek. Talán egyszer okuk is lesz rá.

A Facebookon megizente a turulbaszülött ifjú véreinek, hogy nem hagyjuk!

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Mária országába még a kisjézus születése környékin se csihatt a gőzerő, amivel folyott a magyarok átszabása az ezeréves palánkon. Nízett a nyugoti világ, meregélte a kancsipás tekintetjit, de nem láthatott egyebet, mint a törvénkező feredést a demokrácija jól szabott medribe, mit a kerál ásott a maga kétharmados verítékivel a nemzet egyetértésinek ótárán. De olly mélyreszántólag, hogy ha ott se vót es ott vót, ahun csak köllött, hejszen hun demokrácija van, ott demokrácija van, ha ezt kereszténynemzeti népuralomnak es gondúták, mit a kerál és udvara gyakorol a megelégedők legnagyobb megelégedésire. Csak az a bélsaras komonikácijó!!! Elmagyarázni, hogy mi miér van nem úgy, ahogy, vagy fordétva, csak avval ne lettek vóna küssebb bajok! Történt, hogy I. Fülkefor elrendelte az önfenntartó fősőoktatást, a hezzá való keretszámokot, meg hogy azki külhonba viszi a képzettségit, ki es kő fizesse a békerülést, ecetera. Ezt a Matolcsy főkomornyikval odatette ajándok gyanánt a Nemzeti Jövő karácsonfája alá, avval kicsiddég elment Brüsszelbe, smúzolni a labancval. A dolog apróját reahagyta a Balog házitanítóra meg a Rózsi szobalányra, azkik epp a sugallatját nem értették meg a verdiktnek. Vagy ha értették es, nem bírták lekomunikáni. Istennek sajna, a keráli meszidzsbűl nem győtt le más, mint hogy „elrendölte”, meg hogy „aki nem, az kifizeti”, meg hogy „önfönntartás”. Az, ami benne vót, betűre. Az, hogy aki szegén, másszon féllábval a Himalájára jogásznak. Persze, hogy fölhorzsamlódott ezen a dejákság, de hazaszerte, oszt tüntettek összevissza, s nem ok nekül. Hejszen ű maga, kerál lévire es főháborodott vón, ha azt köllött vón érteni a rendelettye alatt, amit elrendölt. De nem azt köllött! Pont ott vót a dolognak a veleje, hogy nem ott vót! Gyütt haza Brüsszelbű, foga es fájt, látta, áll a bál. No, monta, nyugi, maj ű rendet tesz. Egy szombati délután elsétállott a tekes barátaival az Ötkerhő címzett room-kocsmába, hogy hátha tanál ottan pár dejákot, kik epp protestálnak. Na, tanát es, merő véletlenségbű csupa fidelitasbélit, kik odaállottak mögéje, mikó a Facebookon megizente a turulbaszülött ifjú véreinek, hogy nem hagyjuk! Szép pillanat vót, belenízett a kamerába, mint felcsúti vőfély a kulcslukba, s megmonta, hogy abcug önfenntartás, esztán keretszámok nem lesznek, s minden ifjú személnek ingyenes lessz a fősőoktatás, aki csak az ingyenes fősőoktatásba részt vehet. Az ehhő tartozó részleteket szerdáig a Balog kolega kidógozza, ki merre mennyit, oszt kalap, hajrá magyarok. No, erre a dejákság ollan egetverő éljenzésbe törött ki országszerte, hogy meg se bírt szólalni, csak ült a parlament előtt, amíg meg nem.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben.

A nap transzparense

Újabb lánchídi csata, hátha az utolsó

2006. október 23-án a rendőrök – erősen aránytalan – visszavágót rendeztek a szeptember 18-ai súlyos vereségért, amikor az MTV-székház előtti csőcselék (a Hír TV szerint: "ifjú forradalmárok") kicsit felgyújtotta az épületet és behatolt randalírozni. Az októberi – túlkapásoknak becézett – bosszú után aztán hirtelen nagyon jámborrá vált a rendőrség: Fradi- és Újpest-huligánok, betiltott és betiltatlan gárdisták azt tehettek azóta, amit csak nem szégyelltek. (Persze ha ismét parancsot kaptak volna a rendőrök a keménykedésre, biztos szívesen megtették volna. De nem kaptak.)



De ma - akárcsak az elmúlt napokban - nem frusztráltságukban kukákat gyújtogató, köveket hajigáló, felbőszült izomagyúakat kellett kísérgetniük rendőreinknek, hanem vidám jelszavakat skandáló, okos és felszabadult tizen-huszonéveseket, akik ráadásul időnként megtapsolták őket. Nem is értették a dolgot, hiszen nem erre szocializálódtak a rendőriskolában. 
És ha egy egyenruhás elbizonytalanodik, pláne a Lánchídon, akkor baj van. Akkor biztosra akar menni. Akkor elviszi azokat – rohamkocsival –, akiknek kézi megafonjuk van és abba olyan szavakat mondanak, amelyeket ő nem tud értelmezni.  S ha már elviszi őket, akkor minimum két kerülettel arrább viszi, hogy a fiúk rohamkocsival nem rendelkező társai ne tudjanak utánuk menni.
A hatalom és a diákok meccsén most látszólag a hatalom áll nyerésre. De ők is tudják, hogy az idő nem nekik dolgozik. Veszteni fognak. 
Mindnyájunknak fontos, hogy minél előbb. Úgyhogy legyünk büszkék ezekre a fantasztikus lányokra-fiúkra, és tegyünk meg mindent, hogy ne kelljen nagyon szégyellniük bennünket.

Fotó: Tuba Zoltán

Unortodox szerenád Rózsa ablaka előtt

És ez után jött egy kis (egyoldalú) barátkozás a Parlament előtti készenléti rendőrséggel, majd egy remek hangulatú séta (sok-sok csatlakozó szimpatizánssal) a Rádióhoz, a Hallgatói Hálózat hat pontjának - félsikeres - beolvastatása, aztán hallgatói fórum az Ascher Caféban. Jó volt.

Folyt. köv. Remélem.

Élt 1981–2012

Itt a vég. A Beszélőt is sikerült kinyírni. 
Ma ezt az értesítést küldte a szerkesztőség: Kedves Olvasóink, a decemberi lesz az utolsó szám.

Nyugodjon békében! 
De mi ne.

Fekete György két kedvenc zeneszerzője

Bartók Levente és Szörényi Béla

(A magyarázat az alábbi videón található 4:15-nél. De az addigiakat is érdemes ám megnézni, igen tanulságos. A nemrég emlegetett MMA mai közgyűlésén készült.)

És az Ige testté lőn

Még benne, a kerálba es vót türelmetlenség süvölvén korába, mielőtt üvé lett az igazság és az élet

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy úgy a tények, mint a komonikácijó terepin I. Fülkefor eggyik sikert szenvette a másik után. A kétharmadjar nép epp a kerál ajándokát, a választási regisztrácijót ünnepőte vóna, ha elejbe nem tolakodnak eggyesek avval, hogy elébb a konkrét zsidókot kéne fölregisztrálni, melly csak kulturáltabb módszer, mint ha a népakarat kamerázza bé a piszoárokat, s a fővételekbű Novák Előd képviselő testvér öszveséti a kurucinfón, hogy mi az Ábrahám. Ekkó mán Ádvent célegyenesibe fordút Mária Országának páncélvonattya, de hejába, ha a mondott idegenszívűek olyika az ecetes szivacs furorgyával esett néki Semjén Zsolt keresztény hitinek, ki mán egyetemista korába es a mártérijomig menően hitte, hogy az idézőjel az ördögtű való, s hogy szakdógozatot abbú írunk, amit tanálunk, mer a tudás mindenkié. I. Fülkefor csóválta a fejit, nízett maga elé a jövőbe szavatartóoszlop gyanánt, ki nyílt kártyákval jáccik. Szeme tisztőtt bogarán hun Selmeczi Gabriella, hun Giró-Szász képibe lobogtak a szeretet gyertyácskái. De még e kirívó keresztényüldözésnél es jobban fájt néki, hogy a ménkű drága és pazarló magyar fősőoktatásba mán a józan belátásnak es, a szövegértésnek es leáldozott. Mer mit lehet várni a deáktú, ha mán a rektor se érti a magyar szót! Mán bocsássanak meg a kedves fiatal barátai, de magyar nyelven a tandíj az definitíve az, ami. A nemtandíj penig az, ami lessz. És ez faktum, néki es tartani köll magát a reguláhó: amit a kerál kimond, attú I. Fülkefort a pokol keretszámai se tántorítsák el, issza, nem issza, ez a premissza. Ha ű eccer azt izeni a Rózsika igazgatónénivel, hogy esztán, világelsőként!, a fősőoktatás önfenntartó lesz, abba hun a tandíj? Továbbá abba es hun a tandíj, hogy az eddigiekhő képest több mint 30 százalék ingyér tanulhat, hezzá öccő ennyi részösztöndíjba részesül, s az mán nettó 150 százalék. Abba meg pláne hun van tandíj, hogy a többi, de bárki fija-borja, vígan tanúhat diákhitelbű szakadásig. Hun az a szótár, ki aszongya, a diákhitel tandíj? S millen torz logika azon pöndörködni, hogy vissza kő fizetni? Vissza hát! Azér hitel, s nem tandíj, quod erat demonstrandum. Evvel együtt nem köll félni, türelem rózsát terem. Próbálgassa csak a küs erejit a nagy pulyája, ha mán a munkaerőpiac helett a fűtött melegbe harabdálja a csecset, ki főtáplálta! A kormány, ha meg es dobják kővel, bundáskenyérvel dob vissza. Megérti, ha a dejákság tart a változástúl, ami érte van, nem ellene, de ne tartson, ha jót akar. Vagy bánja kánya, tartson! Hejszen még benne, a kerálba es vót türelmetlenség süvölvén korába, mielőtt üvé lett az igazság és az élet, hisztizzenek a türelem keretei között, úgyes abbahaggyák, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

"Rose is a rose is a rose is a rose"

Lobotómia

Azt szokták Matolcsy miniszter szemére hányni, hogy mindig mást mond. 
Nem is igaz. 
A tavaly novemberi, méltán híres simplicitys beszédének egyik legemlékezetesebb momentuma az ősi magyar törzsek legendás agysebészeti képességeinek felemlegetése volt – és ma, a General Electric Hungaryvel kötött stratégiai megállapodás alkalmából ismét jónak látta elmondani, hogy (szó szerinti idézet): „Több ezer évvel ezelőtt a magyar törzsekben az agyoperációk és általában a sebészeti beavatkozás az fejlett volt.” 
Legközelebb tehát újabb 13 hónap múlva, 2014 januárjában várható e bejelentés megismétlése. Aztán – remélhetően – többé nem. Legfeljebb zárt körben.

Hékák, ez az én ganajom, pezderkedett a kerál, de hejába

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy eggy faggyas, novemberi éccakán I. Fülkefor az álmába juhász vót, subás, botos, terepladás nemzeti együttműködő. Legeltette nyáját, fútta furuláját, élt a fődbű, amég vót. Úgy hítták, Bolhász Mihál. Lehetett ű vóna bárhun a főd kerekin szegény ember, de nagy kekecségibe ippeg ott vót juhász a jövő útjába, mer Alcsúton, ami nem akarkijé vót! Hanem a felcsúti pógármesteré, s fodbalakadémikusé, Mészáros Bíró Uramé, ki bérelte azt a keráltúl, s viszont. Na, I. Fülkefor bulcsánkodik ott csöndesen, s lássa egy búgyakta szombaton, hogy gyűn egy nagy markulógép, oszt főmajszulja kocsira az ű érett birkatrágyáját, mit saját kezivel gyűtött, forgatott négy álló esztendőtt, mikó csak juhászost álmodott. Hítta vón a terrorelhárétókot, de nem a jó mobil vót nála, hanem a másik, a kajla juhásztelefonja. Ott vót az egyszál ujjára hagyva, kerál létire. Kérdte a munkásokot, mi a fészkes jóba járnak kentek? Csak abba, hogy elfogyott a Bíró Uram marhatrágyája. No és, kérdte a kerál. És itt ez a trágya, még tán jobb es, mint avvót, válaszúták az illetők. S űk csak annyira vannak főhatalmazva, hogy Búzakalász ’66, orrod seggembe pattanhat. Hékák, ez az én ganajom, pezderkedett a kerál, de hejába. Azok csak nevettek a markukba, hejszen jól tutták, kijé Alcsúton, ami valakijé. Térűtek-fordútak, és elliferálták mind a 125 magyar tonnát. Erre I. Fülkefor hítta a rendért. Nem a Pintér Sándort, mer az nem vót benn a szegény juhász mobiljába, hanem a bicskeit. Ammeg gyött, mint a csiga, ha a fogát húzzák. Főjelentést akar tenni, mer lopás történt, mondotta a kerál. S hogy epp most viszik a Bíró Uram fődjire az ű trágyáját. Oj, hogy a Szent Ammóniák tegye belé a magos égbe, nyögte a rendér, oszt ahelyt főhítta Mészáros Uramot, eligazétásér. Mikó ez megvót, saját hatáskörbe hazaengette a juhászt avval, hogy jegyzőkönv az őrsön, s főjelenteni csak hetfőn lehet, addig mise es van, meccs es van, mennyen a dógára, ha kedves az élete. De hát mán hónapra bészántcsák az ű tulajdonát, protestállott a kerál. Na na, monta a rendér, hun a papír, hogy űvé az a trágya? Hun a papír, hogy a Bíró Uramé, kérdte a magyarok kerála. Ügyvédnél, monta a sokat látott rendér, még le se állott a traktor, komám, mán a Mészáros nevin lesz az öszves birkaszarod vissza es, előre es. De ű ezt nem hagyja, elmén magáig Bíró Uramig, ha köll, mondotta Bolhász Mihál. Úgy es lött. Na mi van, deres mán a határ, kérdte tréfásan a felcsúti bíró, mikó meglátta a szegény juhászt. Erre I, Fülkefor nagyot toppantott, lerántotta condráját, lekapta koronájárú a golfsapkát, hogy tatárittyom, táliber, én vagyok! A magyarok kerála! No, ennek igen megörvendett Mészáros uram, s ölelte, csókolta, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Az új törvények szerinti választás, 2014

Forrás: Nol.hu

Egy tüntetés kipipálva. Lesz-e másik?

Október 23-án még rácsodálkoztam Bajnaira, hogy milyen jó beszédet mondott. A mai hatásos szövege tehát már nem lepett meg olyan nagyon. Kár, hogy csak a jelen helyzetről beszélt világosan és okosan, az ide vezető utat viszont alig-alig érintette, pedig talán jó lett volna, bármennyire is az összefogás volt most a jelszó.
Mesterházy viszont nem okozott meglepetést, legfeljebb a populizmusa és a demagógiája mértéke volt az, amivel túlszárnyalta saját átlagát. (Bár  – mint itt látható – volt már a mainál cikibb szereplése is.) Az ő esetében – szemben Bajnaival – az lett volna jó, ha nem próbál politizálni a beszédében.
Rogánt nem lehetett egyértelműen rajtakapni, hogy rárótt pártfeladatot teljesít. Általában hitelesnek hangzottak a mondatai (a koncentrációs táborból hozott föld kivételével), és dicséretesen rövid volt a beszéd. Nem mondott semmi fontosat, az egyetlen, amire felfigyeltem, hogy: „ezt már nem tűrjük tovább”. Tehát az eddigieket tudatosan tűrték. Hm.
Többen voltunk, mint vártam az után a nagyon kínos és kontraproduktív vita után, amelyet Rogán részvétele indukált a bal- és a liberális oldalon. Nem tudom, mennyivel lettünk volna többen, ha azok is eljönnek, akikben a Rogánnal szembeni averzió erősebb volt, mint az antirasszista felháborodás – de jó lett volna, ha ott lettek volna.
Talán majd a szabad választás megszűnése miatti tömegtüntetésen ők is ott lesznek – hiszen arra biztosan nem jelentkezik be egyetlen fideszes potentát sem.
Már csak az a kérdés, hogy valaha is lesz-e ilyen tüntetés. Merthogy egyelőre nyomát sem látom – mintha nem vennénk észre, hogy hétfőn nem csak az történt a parlamentben, hogy egy náci képviselő náci módra beszélt, hanem az is, hogy a Fidesz és KDNP megszavazta azt a választási eljárási törvényt, amely ellopja a szabad választáshoz való jogunkat.