2011. november 26.

Fordulóponthoz értünk

A száztíz százalékos támogatottságú Matolcsy György miniszter a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán előadott emlékezetes one-man-show-ja után pár nappal a nemzeti közgazdászválogatottal tartott élüzemünnepség végén a következőket mondta: „Nem mondok le, sőt. Éppen fordítva!”
Éppen fordítva? Akkor tehát felmond. Úgy is jó. Fő, hogy menjen. És kövessék őt a többiek is, mielőbb.

Fotó: Kurucz Árpád

I am F.


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy november közepin Mária országába elgyött az igazság pillanata, s véle a régen várt elrugaszkodás. Ez így vót akkor es, ha a meghatott ünnepi csöndöt savanyúszőlészek röhögése meg a komcsik nemzetközi halálhörgése övezte a távolbúl, ami ugyanaz. Na, ezt mán csak le köll kommunikáni, mondotta I. Fülkefor, oszt körbemutatott a jobbkezivel, hogy látjátok feleim, mihő érkeztünk? Az udvartartás meg a hívek törvenem sereglete kissé lesütötte a szemit, várta, most mi gyön, hogy mellik szó lesz a nagy szájbúl elébuggyantva. Há fordulóponthó érkeztünk, felelte meg a költői kérdést a kerál, és az asztalra csapott. Ahoj, fújjátok meg az öszves kürtöt, szóvivőt, dörögjön a taps, a riaria, a rákaifilip! Mer mán nem lehet tovább takargatni, hogy a magyarok szabadságharcát ünnepélyesen megnyertem, az áldozat nem vót hejábavaló. Megnyertem, mer a haza nem veszíthet. Eddigelé új alapokra helyeztük, amit csak értünk, a mozgásteret minden előtt, ami végre a nulláhó közelít. Eredményeink kézzelfoghatóak, a saját lábunkra állottunk, egyikvel a másikra, evvót az első lépcső, a nemszorulásunk senkire. Ezen túl vagyunk, mastan mán csak fokoznunk köll a növekedést, a kardból köll trambulint kovácsolnunk. Nem függünk mások múlékony jóindulatától, és aki ebbe münköt lekorlátoz, kéccer meggondulja a történtek után. Mer csak fogjuk, kimenünk a szabad piacra, oszt financérozzuk magunkat. Kedvenc kőttönkkel szólva, ez a mi munkánk, és nem is kevés. Innen üzenem, hogy a nagykörútnál állítjuk meg ellenségeinket, akikvel, annak fejibe, hogy béismerik, amit ilyenkor bé köll, hajlandók vagyunk szerződést kötni. Nem lesz hadifogság, sarc, fődreköpködés, hanem kőccsönös szabad elvonulás. Ha kedvünk tartcsa, ha úgy hozza a sors, ha továbbra es előnyünkre van, még a föltételüket es teljesítcsük. Hadd örüljenek, ha vélünk örülnek! De kivívott önállóságunk Damoklész-kardja nemiszerven-rúgásként lebeg a fejük fölött, úgyhogy jól vigyázzanak a heppenkedésvel, amire van egy eléggé sajnos hajlamuk. Végezetül I. Fülkefor belenézett a nép szemibe, és aszonta: I am F., ami kéccségkívül igaz vót, aki nem hiszi, járjon utána.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának e heti darabja az ÉS-ben

2011. november 18.

Egy sarkalatval bétiltották a gyerekszegénységet


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyarok országába sorra ütköztek elő az országlás szép eredményei. De mint a térkép a falon! Mán olyan erős vót az euró, hogy a 317-et elütötte, monták es a mondók a strázsán, hogy mast huhogjék, akit huhanya szült, mer a számok beszélnek a tények nyelvin, s nem fordétva. Há mikó ért egy bélsáros euró ennyi magyar forintot? Semmikor. A minősítők meg minősítködjenek a sajátjukval a condrájok alatt, ne abba masináljanak, hogy elrontsák a magyar jövőbe vetett költségvetésit! Idióták mind egy szálig, de békaphassák a brüsszelt washingtonostul! Aló demars! Mán akkó gyógyút volt a nép, mer az orvosok el vótak menvel a vándormadár természetjök miján, mán nem vót hajléktalan szabadlábon egy se, de hogy éhes gyermek nem vót vóna a Kárpátok ölin, arra mérget nem vett vóna még maga a kerál se. Annyira nem, hogy egy napon, mikó gyött a terrorelhárítás megkóstolni a kerál ebédjit vegyészekvel, tábori püspökvel, ahogy dukál, I. Fülkefor az asztalra csapott. Ne mán az én ebédemen gömböcködjék a kihízott hasatok, hékámbajtársok! Inkább hozzatok ide egy teherautónyi nemzeti pulyát! De erre még azok a nagy marconádék es elsápadtanak. Nem úgy értem, no, kacagott a kerál, há kannibál ante portas, hanem eztán a szemünk fényei kóstolnak helettetek. Mast leesett az ortodox állatok, mi? Penig ahol egy jóllakik, jóllakik ott ötvenegy es, csak úgy köll főzni. No, nem vót apelláta, eztán elöl haladoztak a gyermekek, ha ment a kerál terepre Battonyátúl Nemesmedvesig, mentek ötös sorban, oszt kóstoltak szaporán. Ha jóllaktak, megnézte őköt egy krimino-dietetikus a szógálattul, kókkadnak-e vagy nem, oszt mán ülhetett es asztalhó a kerál. Ez aztán így ment hetes bontásba több hónapig, amíg az összes kis magyar jól nem lakott egy életre, hezzá még kupola- s vadászterem, kóla, chips. Hanem, hogy ennek es vége vót, egy sarkalatval bétiltották a gyerekszegénységet. Megmonták a megmondók, hogy ők esztán éhes gyereket nem akarnak látni, csak a testükön keresztül, és attul fogva nem es láttak. Mer éhes gyerekbül lesz az éhes fölnőtt és így tovább, a bajt a gyökerinél köll orvosolni, akármilyen unortodox módon es, aki nem hiszi, kóstoljék bele, amíg meg nem hal.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

2011. november 11.

Konok, premissza ember

Egyszer volt, hol nem volt, mán az után vót, hogy az eva ki lett vezetvel e mai kocsmábúl, meg es nőtt ötvenmilliárdval az adóbevétel, ebbül lehetett stadionyt építeni, hogy Szaúd-Arábia meg Kína válogatottját legyen hun méltóan fogadni lapdarúgás tárgyköribe. No, ennek vót utána a nemzet, mikó a Keráli Unortodox Megoldások Hivatalába eccőcsak kopogtattak. Titkársága élin nagy bojtval kiment az altiszt, ajtót nyitott. Ott állott egy csuporszemű legény, hogy ű Kerényi Imrét keresi. Ki es hítták nyomba a nagy alaptörvészt, mer ügön szerette a kihívásokot. Epp nemzetközi és jó nevű művészekvel konzultállott, de tömegivel, addig-addig, hogy „A Kerál új ruhája” (10 000 x 10 000, olaj, vászon) című föstményre igenyesen pályáztatni köllött. Na, mit ityegel, szép ecsém, kérdte Kerényi, mellik részit föstéd le zivataros múltunknak? A jövőnknek, Imre bátyám, mondotta a legény, azzal eléhúzott az iszákjából egy teccés szerénti nagyságú és fölfogású képet. „A közmunkaprogram kivilágétcsa Mária Országát” vót a címe. Erre mán át lett karolva a válla, így sétállottak föl-le a Hivatal előtti csillagösvenyen, panyókára vetett kényszerzubbonyval. Egymillió konyakalap láccott a föstményen, Start föliratú, s fürdőzött a villanyfénybe. Ű konok, premissza ember, monta a legény, így abból indút ki, hogy egy közmunkásnak vagy van biciglije, vagy szerez. Ennek okábúl pízbe csak az egymillió állvány kerül. Állvány, ecsém? Ahhát, főbakolni a biciglit, hogy ne az utat burungassa a kerék, hanem a dinamót szaporán, ameddig a szem ellát. Meg kőne, ami elvezeti az áramot a néphő, derót, ilyesmi, lajtkocsi. Továbbá négy az egyhő arányba fényrendész, az egyenletes tempó végett, ahogy a csillag megy az égen, gumibotval. Ezek napszállatkó csak reápattantanák az egymillió magyar, illetve kisebbségi huszárt a bringájára, oszt halivúd. Taposnának reggelig, felül bocskaiba, alul joggingba, lényegibe eppúgy, mint otthun, ahon a legjobb, sóhajtotta a csuporszemű helettes államtitkár, friss kinevezésivel lehegetve a homlokát. Nem a bolondnak es megéri havi huszonnyócér? Nappal alvás, karbantartás, pizzafutár-tanfolyam, hétvége a családé, pályakép, jövőkép, táblakép, élnek bódogan, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

2011. november 7.

Szent István a pengéjénél markolja meg a kardot,

amellyel az asztalhoz szögezi a húsvéti alkotmányt.


Szkok Iván festőművész imigyen ábrázolja az alaptörvény megszületésének pillanatát. Ez még csak a vázlat, a végleges változat nyilván még lenyűgözőbb lesz – a donátor megbízottjának, Kerényi Imrének biztosan tetszeni fog.
Hasonló kvalitású alkotásokból még több mint egy tucatnyi lesz a díszkötéses alkotmányban. Megrendeléseket már most felvesznek a kötetre. Vigyázat, limitált a példányszám, sietni kell!

2011. november 4.

Szutyok egy hely, mondotta a költő, s visszaintett a Pávaház felé

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a legszebb filmgyári tornyoskalács, a magyar Parlament ódalábul egy éccaka eltűnt a József Attila kösztulajdonba álló szobra. Mán úgy értvel, hogy a dógozó nép okos gyülekezetié vót, azki pont aluvott a fülkéjibe. Hanem a kerál ellenbe kisasolt az ablakon, oszt látta, hogy nincs ott a delikvencs, kivel penig nagy tervek vótak születőbe. Azon mód békurjantotta az ő Szijjártóját, aki mán jöttibe megírta a szóvit, eppcsak bele köllött patténtani az esetet. Ekkó a kerálnak dermeteg gondolata támatt, s mán szaladtak es az északi szárnyhó, ahun ki se köllött nézzenek, tutták, hogy sehun a Károlyi geróf. Mer maga Kövér László rugdozta ott a selemtapétát, hejszembojszomatta, hogy gyün ahhó eggy ilyen kákabillencs, hogy eltűnögessen, mikó ű akarta vón házelnök lévire eltüntetni, helyit bészántani, Tiszaesvánnyal bévetni. Ezt megígérte a népnek, há mit fog az szólni, satöbbi satöbbórum. Nagy derenducával gyött a terrorelhárítás, riasztani se köllött, má riadott, oszt bégyűjtötte a színesfémkupecokot meg az öszves petécijó öszves aláíróját, de hejába. Erdőbe a vadnyom! Ami történt, az avvót, hogy mikó vissza lött igazétva az üdő, oszt vót az éj mélyibe egy óra lik, a József Attila fölállott, fogta a kalaptyát, és a Duna felőli ódalon elindút hegymenetnek. Az őrökvel lekezelt, akart vón mondani valamit, de aztán csak legyintett, s ment. Azok kicsit vacillállottak, de végül nem lőtték le. Penig nem vót jó szobor őszintén mondva, nem es ment szépen, hanem rángatva, s az úttesten. Mikó odaért, megkérdte a szoborkolégát, hogy jön-e a gróf úr, ammeg ment, hejába nem vótak egymásnak bémutatval. Elébb kellett vóna, sóhajtotta Károlyi. Sokkal elébb, bóléntott a költő. Mi mindig mindenről elkésünk, mondotta a geróf. Szutyok egy hely, mondotta a költő, s visszaintett a Pávaház felé. Ammá igaz, felelte a geróf, leveresfestékeznek a mobok, lehazaárulóznak. A legnagyobb kvaterkába cigányoznak, zsidóznak, szegényembereznek, általánosított hamissan a költő. Aki nem tud szobrot tartani, ne tartson szobrot magának, monta a geróf a Szalay utca magasságába. Eztán má csak níztek a lábuk elé. Nem vót hová menniük, mentek Hegyeshalomnak. Úgy es vástak el, a hajnali magyar ködbe, de meg nem haltak.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben.
Free counter and web stats