Dunafődvár közelibe zavartalanul bémutatták a Csurka főtestvér darabgyát

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, a Tarlós pógármester erőst gondolkodott, s arra jött, ű megnehezménezi, hogy Budapest újnyilas színházában „A hatodik koporsó”-t műsorra tűzze az újnyilas programval pályázó, és űáltala kinevezést nyert színigazgató. Mit bánja ű, heppenkedett, jáccák a negyediket, az ötödiket, vagy amelliket csak akargyák az egyebekbe ügön jelentős Csurka Istvántúl, de a hatodikat mán nem támogassa, csak a testin keresztül. Mer mindennek van határa! Egy ollan darab, ami áperté a zsidókra kenyi az ország máig tartó fődarabulását Trianon átal, az bizon necces. De legalábbis az utolsó jelenetje föltétlen! Az illen műalkotást akár antiszemitának es híhatná, ha nem akarna tartódzkodni a túlzó és szakmailag vitatott kifejezésektűl, de akar. Legyen ölég, hogy necces! Annyiracska, hogy ha őtöt meghurcolják a liberálcionizmusájér, akkó se támogassa. Egyebekbe más baja a magyar dráma szent ügyibe utazó színházval őneki nem vót, közönsége dagatt, mint a tenger, hezzá a legjobb iránba vót, hogy kiforrja magát, mikép a darabválasztásuk es ügön jól mutatta. Mi baja lett vón, hejszen mégescsak ű forcéroszta anno, hogy szélesödjék a paletta a szellemi életbe, amit maga a kerál es provinciálisnak mondott. No, ez a paletta a magyarok országába mán olly megnyugtatóan széles lett, hogy a parlamentbe igenyest „Solymosi Eszter Vére Baráti Kör”-ök alakultak, s a bográcskompatibilis rendfönntartó sétáknak se szeri, se száma nem vót, zenés hímtaglóbálásval, és/vagy képviselői kíséretvel. Ehhő aztán a pógármester odakutyállotta magát, a nemtámogatáshó, csakhogy a magyar igazság mán sokkalta elébb tartott az ilyesminé. Eccőcsak el lött terjesztvel, hogy a tisztőtt társulat az ősz leple alatt ki fogna telepűni a messzi Csókakőre, hogy ott mutassák bé a mentoruk testámentomát a zsidó világöszveesküvésrűl, amibe nincsen semmi kirekesztő, s a rendező neve es csak azér titkos, hogy ne esküdgyenek ellene öszve a zsidók. Na, ez a belső informácijó, hogy „Csókakő” seperc alatt eljutott a magyar rendőrség nagy, tágranyílt fülibe. Erre aki rendőr nem vót magánőrzővédő szógálatba, az a politikai akaratnak megfelelően, mind odament a nénónénóján Csókakőre, hogy megakadályozzon eggy bűncselekményt. Műveleti területen úgyse vót még premier! Csakhogy ez fals hír vót, acélbúl, hogy a kóbik bészopják! Úgy is lött, ezalatt a másfele messzi Dunafődvár közelibe zavartalanul bémutatták a Csurka főtestvér darabgyát. S nem es eccő, hanem ez így ment, minden eggyes gárdaelőadás előtt folyott a rabló-pandúr, amég csak közönség vót, ammeg vót, gyalog es, gójmotorval es, oszt ha má ott vót, még a nehéz dokumentomdrámát es kivárta fináléstúl, s bezon nem dűt bé a necckampánynak, mit a művészi szabadcság ellenibe folytattak azok, akinek fájt a magyar kreativitás, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Az utolsó polihisztor

Még nem hozták vissza ugyan a sorkötelezettséget Magyarországon – ezt a harmadik Orbán-kormány idejére halasztották –, de az ún. honvédelmi ismeretek már kötelező módon benne vannak a tantervben. Tehát a következő években egyre nagyobb szerep jut a hadseregnek és így a honvédelem miniszterének, az egyre aktívabb Hende Csabának.

Hende azelőtt is serény volt, ha pártfeladatokat kellett teljesítenie (előbb az MDF-ben Dávid Ibolya bizalmasaként, majd helyetteseként, aztán Orbán kabinetfőnökeként

a polgári körök egy akolba terelésében, végül a Fidesz szorgos katonájaként), ám az utóbbi időben a hiperaktivitás csalhatatlan jeleit mutatja az élet számos területén.
Hogy mindenhez ért, azt már 2001-ben bizonyította, amikor nyelvészeti vitába keveredett Nádasdy Ádámmal – a Magyar Narancs olvasóinak nem kis derűjét kiváltva –, meg például arra is volt energiája, hogy Ötletkatalógust állítson össze a polgári körösök részére, számtalan szellemes ideával (olyanokkal például, hogy készítsenek kis térképeket a környezetükről, megjelölve, hol található jobboldali érzelmű boltos vagy vállalkozó, hogy csak az ő szolgáltatásaikat vehessék igénybe).
Az elmúlt hetekben pedig többször is felbukkant Hende Csaba neve a legváltozatosabb témakörök kapcsán.
Az persze nem meglepő, hogy a Kossuth téren ő mosolygott Áder államfő balján a tisztavatáskor,és gyújtó hangú beszédet intézett a hadnaggyá vált ifjú hölgyekhez és urakhoz

(talán még az is az ő ötlete volt, hogy felújítva a harmincas évek rituáléját, az újdonsült tisztek kardot rántva fejezzék ki a haza iránti, mindhalálig tartó hűségüket – ez önmagában is épp elég mulatságos lett volna így a 21. század második évtizedében, de ráadásul  egy első ránézésre nőnek látszó, ám fából faragott bábu mozgását utánzó ifjú hadnagy hölgy adta elő, miáltal egészen szürreális jelenet kerekedett - lásd ezen a videón 14:20-tól).
Hadügyér lévén, ez az augusztus 20-ai szereplés tehát még foglalkozási ártalomnak minősíthető, az azonban meglehetősen váratlan volt, amikor irodalomban való jártasságát csillogtatta Hende Csaba, midőn kifejtette, hogy az Iskola a határon nem rossz regény, na de hát köze nincs a valósághoz, hiszen a kőszegi kadétiskola messze földön híres humánus nevelési módszereiről, tanú rá minden onnan kikerülő volt diák – kivéve persze a füllentős Ottlikot.
Nemkevésbé volt meglepő szombathelyi méltán nagy sikerű fellépése,

ahol római tógát magára öltve mondta el ünnepi beszédét a Savaria fesztiválon, és az asztalnál is szemlátomást Lucullust alakított.

Tehát napnál világosabb, hogy Hende Csaba látszólag jellegtelen, szürke külseje

milyen színes, csillogó egyéniséget takar.

Boldog ország az, amelynek olyan sokoldalú vezetői vannak, mint például a színházi szakember főpolgármester vagy a számtalan tudományágban jártas honvédelmi miniszter.

Frissítés:
A Facebookon találtam ezt a képet, amely egy újabb oldalát villantja fel Hende úrnak. Seriffként is hiteles, meggyőző, ellenállhatatlan.

Frissítés 2.:
2013. június: ismét Orbán Viktor nyomában lépdel, akárcsak az egyik fenti képen, de most mintha már kicsit nehezére esnék a lépést tartani a gumicsizmában. Mindenesetre egyértelmű bizonyíték arra, hogy honvédelmi miniszterünk az árvízi védekezésben is ugyanannyira jártas, mint minden másban.

"rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból"

1998-ban, alig pár hónappal az első Fidesz-kormány megalakulása után Orbán Ottó (1936-2002) már kristálytisztán látta azt, amire a legtöbben csak mostanság jönnek rá - és pár millióan csak ezután fognak rádöbbenni.


A dán királyi főszámvevő jelentése a Fortinbras and Fortinbras cég átvilágításáról

az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük akár egy jó kezdőcsapat is
jó időben született újszülöttek
egy új történet első mondatai
a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele
nem lettek sem azok sem ezek
rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból
rókaagyakba való eszmékkel
hogy a történelmet gólra játsszák
a vesztest pedig a legjobb sárba taposni
akkor legalább nem sokat pofázik
rendőrállamban nőttek föl
szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik tiszteleg
a népről meg azt hogy vasreszelék
melyet egy mágnesvassal állíthatnak át a megkövetelt irányba
a fiatalság mindig a menny küldötte
kivéve azt amikor nem
kivéve azt amikor az ördög megvakítja
hogy ne lásson mást a folyó vizében
csak önnön tükörképét mint a magába szerelmes Narcissus
Dánia dán föld mindig is az volt mindig is az lesz
az államgép rohad valami bűzlik
valami elveszett a vissza nem térő esély
polcról lopott koronát olcsón megszámítunk
a szellem páncélja új a módszer a régi
ahogy a végkifejlet is
szerteszét a színen hullák számolatlanul gyümölcshéj kutyaszar megégett könyvlapok

*
A - már súlyosan beteg - költő így mondta el a versét 1999-ben. (A Fekete Doboz videója)

Ami ma már elképzelhetetlen

A most előkerült OSA-videó  legnagyobb szenzációja a Kállai Ferencet hallgató közönség összetétele. Akkor még képesek voltak egy levegőt szívni, sőt beszélgetni egymással olyanok, akik ma már ránézni sem hajlandók a másikra és lehetőleg börtönben szeretnék látni mielőbb.
Kállai Ferenc pedig ebben a ma már „békebelinek” tűnő korszakban is meglátta a készülő szomorú jövőt.

A szebb jövő elkezdődött

2012. augusztus 25., gárdaszületésnap a Hősök terén: 

Talán nem csoda, ha e képek láttán sokaknak a Kabaré híres jelenete ugrott be.

Fotók: index.hu

A küszöbönálló Szebb Jövő, melly a nemzet Új Kenyerit a romák megpogromozásával gondóta ünnepőni

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor ügön nem szerette, ha a fudbalt öszvemossák a politikával, ezér öt napig a keráli fülebotját se mozdétotta avégett, hogy a Puskás Ferenc Stadionyba, hun Izrael játszott a magyarok ellen (!), a nemzetiultrák ajakán bővön indút a vonat Auschwitzba, s erőst zsidóztak az izraeli himnusz alatt. Ez a jóízlésen küel nem merített ki semmit, tán a renomét egyedül, de azt meg a kerál és jobbkezei olly magosan tartották, mint a lelköket. Az illen szurkolás legfellebb a majom külfődinek vót furcsa, a hatóságok rég megszokták: nem köll annyit ugrálni meg antiszemitázni, ha meghúzzák magikot emezek, majd amazok es kevesebbet zsidóznak. Cigánba dettó. De öt nap elteltivel az ultrák ügön kihúzták a keráli gyufát, mer I. Fülkefor kormánya a leghatározottabban elítélte a viselkedésököt. Höjh, ha tutták vón, hogy éles hangú nyilatkozat készül, de mint a penge! Akkó a Fradi-Újpest fudbalmeccs keretibe nem garázdálkottak vóna szét csoportosan pár buszt, meg villanyost, s dehogyég vonútak vón le Ceglédre segéteni a küszöbönálló Szebb Jövőnek, melly a nemzet Új Kenyerit a romák megpogromozásával gondóta ünnepőni. Máma Devecser, hónap Cegléd, fönn vót a menetrengyük a neten, célmegjelölésvel, nem vót abba zsákbamacska! Mikó ezt az ünneprontást a kerál meghallotta, erőst földuhadott, hogy megen mit fog hallgatni a nemzetközi médijátúl, melly ebbűl azt hámozza ki egyedül, hogy a magyarok országába egy parlamenti párt segítségivel nyíltan és bűntetlenül rasszista pogromokat rendeznek, penig a valóság sokkalta színesebb! Eggy hajszál választotta el attúl, hogy lekiránduljon Ceglédre a vörösiszapos gumicsizmájába, mint Kossuth Lajos. De aztán elbizontalanodott. Vajjon szélsőség-e ez? S ha az es vóna, itt-e mán az üdő most vagy soha, hogy két pofonval hazazavargya? S mi van, ha aszongya a szélsőség, hogy othun van? Következésképp nem mén haza, penig az minden előtt. Netán el se óvasta, amit az ű kormánya az Amnesty Internationalnak válaszót, hogy nincs tolerálva a jogrend kikezdése paramilitárissan. Hát enné többet má’ mit csináljon ű, mint kerál? Adjon ki újabb nyilatkozatot, hogy elítéli a szurkolók viselkedésit? Az sokbú nem áll! Ezt aztán el es határoszta másnap, mer még az ünnep naptyán es ezen teprenkedett, miközbe hallgatta az Áder kolegát, aki ügön szépen szónoklott arrul, hogy fő kő emelni a lelket, mer mindennek az az alapja. No, ez teccett a kerálnak, s tiszta szivibűl bízott benne, mihelyt az újnácik meghallják, ahelyt a fejükhő kapnak és a barna iszapbúl fölelemelik a lelküköt, különös tekintettel a magukval hozott karikás viperára, mielőtt valaki esmég meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának e heti darabja az ÉS-ben

Csak az ing a régi

Egy nyílt tekintetű, megnyerő, a szélsőjobboldallal semmiféle közösséget nem vállaló, azzal élesen szembehelyezkedő politikust láthatunk az alábbi, 1993-as videón. 



 Hová lett, mivé lett azóta? Felismerhetetlenné vált.

Teljes átalakulásnak hívják a biológiában azt a jelenséget, amikor a rút lárvából, hernyóból báb, abból pedig gyönyörű pillangó lesz. Úgy látszik, fordítva is le tud játszódni ez a folyamat.

Update: A Videoton-Trabzonspor meccsen kiderült, hogy azért mégiscsak van, ami megmaradt 19 év után is: 

Orosz arcok

Nagyezsda Tolokonnyikova (23)

Jekatyerina Szamucevics (29)

Marija Aljohina (24)

Vlagyimir Putyin (60)

Terrorelhárítunk és levelezünk

Hajdu János dandártábornok, a Terrorelhárítási Központ főigazgatója a következő levelet küldte a napokban a méltán népszerű szentkoronaradio.com-nak:

A címzett tehát Ostenburg-Morav(w?)ek Gyula. Az illető, aki 1920-ban különítményeseivel meggyilkolt két újságírót, 1932-ben pedig létrehozta a Magyar Országos Fasiszta Pártot, épp 68 éve halott. Ez persze nem akadálya annak, hogy a szentkoronaradio.com impresszumában főszerkesztőként szerepeljen, és így hivatalos levelek címzettje lehessen belőle. 
Az impresszumban még a következő munkatársakat sorolják fel: Prónay Pál, Héjjas Iván, Budaházy Miklós,Bangha Béla, Szabolcska Mihály, Rózsa Sándor, Sobri Jóska, Savanyú Jóska, Patkó Bandi, Zöld Marci, Bogár (Szabó) Imre, Vidróczki Márton, Marcus Aurelius, Zrínyi Miklós, Dobó István, Hunyadi János, Tormay Cecile, Petrőczi Kata Szidónia, Bethlen Kata, Zrínyi Ilona, Szilágyi Örzsébet. Gondolom, nekik is írt valamennyiüknek a dandártábornok úr, hogy biztos legyen a siker. Különösen Marcus Aurelius válaszát várom izgatottan. (Szilágyi Örzsébet felől viszont nincs kétségem, róla konkrétan tudom, hogy levelét megírta.)
A fentiek nyomán mindenesetre végképp nem értem, hogy a Kurucinfo szerkesztőit miért nem találja az elhárítás évek óta. Hiszen nekik is van hiteles impresszumuk, amelyben fekete-fehéren szerepel, hogy főszerkesztő: Esze Tamás, és minden fontosabb munkatársuk fel van sorolva, többek között Adolf H. Schicklgruber, Orbán V. Győző, Ivan Groznij, Walter von der Vogelweide, Rákay Fülöp, Dow Jones vagy épp Francesco S. Zalasi. Levelet kéne írni nekik is. 

(Hajdu János szépen ívelő karrierjéről egyébként a Több, mint testőr posztban olvashatnak az érdeklődők.) 

A levél innen.

MTI: „A Puskás Ferenc Stadionban rendezett meccsen nem történt rendbontás”

Ezzel a tömény szégyennel majdnem sikerült leküzdenünk magunkat a Steaua Bucureşti–Újpest meccs (2009) román szurkolóinak a színvonalára:

A magyarok újhungarista kisebbsége béjelentkezett egy kiadós szabadidőspogromra

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, mán lassan mindeggy es vót, hogy hun vót, ami vót, konkrétan Devecserbe, hogy a magyarok újhungarista kisebbsége, parlamenten bévül és küel, béjelentkezett egy kiadós szabadidőspogromra, mivel küssé lecsúszott a Jobbik renoméja, mint az öltönynadrág, s köllött az adrenalin a kitartáshó. Éltek ottan szegény magyarok es, meg romák es, vót bűnöző ebbe es, abba es. De a romák, cionista támogatásval, furtonity fenyegették a magyart, eltaszétván a szerető kezit hetediziglen. Még jó, hogy a keráli rendőrség kiszállott előtte nap, oszt öszveszedette a cigánval mind a követ, féltéglát, nehogy mán a verbália hevibe dobálódzni kezgyen. Kusti legyen, mondották, mer hónap meg bírunk tikteket védeni, de mi lesz hónapután? Lessz-e még rendőrség? Vagy mán csak a keráli betyársereg. Na, gyöttek a hungárradikálok, alakzatba, vezényszóra szeliden. De mintha tutták vóna, hogy nem lesz kű, hoztak magikval. Szépszóval főhítták egymást a genetikai hulladék meggyilkulására, ettűl az opciótul erőst főhevültek, oszt dobigálódzni kezdtek bizonos iránba, hun az elkövetők házai vótak. Önvédelmileg és arányossan, mer az élet kioltására alkalmas nagyságú kövük nem vót, hejszhen mikó az övéi fejbe dobták betonval Ferenczi képviselő testvért, alig es sérült meg, epp csak annyira hogy utóbb öszvetévessze, hunnant gyött a semmi kis nehéz kő. 



A rendőrök végigszógáták és védték a főhívást közvetlen erőszakra, meg a közvetlen erőszakot kődobálás által, de mivel korántse merűt ki a közösség elleni izgatás tényállása, nem avatkosztak bé. Így föstött egy kifejezetten békés, nemzeti tüntetés I. Fülkefor országába. Annyiránt békés vót, hogy ű maga meg se hallotta, penig ollan füle vót, amillent csak akart. Hallotta ű a Vona testvért es, aki Erdélybűl izente, hogy a Jobbik szívesen öszveáll a Fideszvel kipucóni a közéletbűl az emeszpét. Hallotta, de meg nem hallotta, föl se nízett a népnek írott munkaügyi levelibül, percegett a kezibe az új szíjjártója szorgossan. Tisztétcsák ki egymást csontig, gondúta, oszt ű meg majd uralkodik, mán epp csak a választást köll lerendezni, hogy oda lejtcsen, hova a magyar igazság. Aki példájul nem válaszul erre az ű levelire, el se menjen föliratkozni, mer nem írják föl. Vagy más efféle ellensúly. Addigra mind ki lesz osztval az anyaföld a történelmi fölsőközgéposztálynak, lesz annyi véráztatta fődhaszonbérlet, amennyi köll egy keráli családba, kit a komenisták eddig elzártak a tisztes gyarapodástú, a resztlit meg ossza el a Budai Gyula az effektív fődmíves gyökereknek, mer, kedves nép, gyökér nékül nincs korona, a kiegyenesített magyar fődmívesek két kérges marka az a dózsagyörgyi kasza, mibe sziklaszilárdan van letével a nemzeti kalász munkahelteremtő fundámentuma SzentIstvánkenyeriig menően, amíg meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Régészeti lelet a XX. század utolsó évtizedének elejéről

A kép 2012 augusztusában készült a budapesti Móricz Zsigmond körtéren:

Mi vogymuk félázsiáner létünkre a lankadék Ejrópa motorja

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy augusztusba roppant közhőguta támatt a magyarra, de a Szegedi Csanádra es, ki elment a rabbihó, mint a viccbe, hogy ű mátul MTK-drukker körömszakadtig. Akkoracska vót a hőség, hogy még az ismert honatya, Külthammer Csubi es csak ült a szerény, lényegibe gumis, de vízforgatós medencéjibe, nízte, hogy ringatózik a fröccsöstálca. De bámultában es közgondolkodott, úgy es bóbiskót el, a vártán. Legelébb azt álmotta, hogy a hétfejeő sárkányt kivetette a veszélyes állatok jegyzékibűl, amér nagyon meg lött tapsóva. Annyiracska, hogy piros szőnyeget gurétottak elejbe, tessen szíves a mobiljáhó fáradni, mer a kerál a messzi Felcsútró fő fogja híni. Ő meg kurjantott vón az asszisztense után, hogy türülközünk, Trafalgár, mer így hítták, de a nyakig érő vízbe esélye se vót, pláne, hogy el es vót szunnyadozva. I. Fülkeforval baráti viszonyt ápoltak az álmába, küs hijján fröccsöztek félidőbe, mivel Külthammer Csubi őszintén rajongott a fudbalér, különös tekintetvel a Videotonra. Én, kérlek, idejárok operába, szokta vót mondani. Hogy vagy, Csubi, kérdte a kerál. Jól vagyok, uszodalássan, felelte tréfássan összecsapval a bokáját. de ezzel a melegvel már csak kőne valamit ügyködni. Bégyűrüzik ide, ahun csak éri, hejszen nem lehet mindenkinek úszómedencéje, akinek melege van, még ha mi es vogymuk félázsiáner létünkre a lankadék Ejrópa motorja. Természetessen ű törvényi megoldásba gondolkodott, mer a törvényi megoldások szerelmese vót, konstruktív ötletjeinek se szerit, se számát nem tutta. Hezzá igazi péntekéccaka-specialista vót, mastan épp azon a módosításon dógozott, hogy ülésszak meg szavazás nekül es lehessen törvént hozni, s akkó majd ű igenyesen a medencéjibű terjeszti bé online, hogy esztán a kerál saját kulcsot kap a jobb kezibe a Nemzeti Bankhó, meg egy alagutat a Kihaénnem térrül, legyen hun bonyolétani az unortodox tranzakciókot Európa okulására különös tekintetvel. Na jó, de konkrétan mi vóna hőség-ügybe tehető, kérdte a kerál, mer ugyan őnéki hivatalánál fogva nincs melege, tavasz olta látja, hogy a probléma nem gyökértelen. Kérlekszépen, motyogta a honatya az álombéli mobiljába, pofoneccerű, ha akarat van. Minden keráli közmunkás kap egy nagy legyezőt a Közgép beszerzésibe Köz-Kínábúl, oszt harmincöt fok fölött az ország kijelölt ponttyain közlegyezik szaporán. Mind a háromszázezer. Vagy hatszázezer, mer ugye az csak egy szám, excellenciás uram, ami jár minékünk. Nincs az még annyi numerikusan, te Csubi, mondotta szerényen a kerál. De végtagja csak több van neki es, replikázott a honatya. Fogjon két legyezőt vagy négyet, oszt ügyeskedjen, ha mán úgyes a levegőbűl él, de itt reabiccent a homloka a fröccsös pohárra, és fölriadott, amíg meg nem halt.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Közszolgálat

A Duna Televízió (a nemzet, az összetartozás, a konszenzus és a tolerancia tévéje) kultúrát, ideológiát, jó ízlést terjeszt. Közpénzből természetesen.

 

Hála a csakramagyar Fennvalónak, kiderült, hogy a Jobbik nem antiszemita

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy mikó Szegedi Csanád EU-képviselő testvér nürnbergileg lebukott fajerkölcsbűl, hála a csakramagyar Fennvalónak, kiderült, hogy a Jobbik nem antiszemita. Nem, nem, soha. Mer a zsidóval van ugyan baja, de közel se ollan sok, mint a cigányval. Epp annyi, mint az igaz magyarnak átaljába: nem húzza meg magát, ellenbe lobogtassa a küs holocaustját, ha kő, ha nem. Ez penig nem antiszemitizmus, sőt! A kerál es megmonta, bele az usaképviselők szemibe, hogy ácsi please, há az antiszemitákat igenis őkelmék dobgyák átal a magyarok fődjire szerver képibe, a Kurucinfójéba nevezetessen, ki balkézrül lelkes médijatámogatója némel Jobbikos és kerálpárti főlépéseknek. Maj ha nem dobják átal, meg fog oldódni a problema. Ehhő képest a Jobbikot nem dobta átal senki sehunnét, nem es vót antiszemita. Hanem itt sarjadzott, itt nevekedett a gilisztoporhanyó magyar demokrácijába. Az ugaron, melly napok kérdése múltán rohamtempóba szárbaszökkenti a jó hazafiak Közép-Európáját a lehanyatló Nyugat romjain. Hogy kinek a vezetésivel, azt eldönti majd az Erő, mi nem lehet máshun, mint ahun van. Nem a tótnál vagy olájnál, az ziher. Ekkó mán a Nagy Centrális Együttműködéstűl ollan ország vót és lött I. Fülkeforé, ahun természetes vót, hogy egy parlamenti párt alelnökje, maga Novák Előd áperté főszólétsa a buktatív Csanád testvért, hogy mongyon le! Márpenig minden tisztségirül, de üstöllést, mivel szabálhont eltagatta ennen zsidó (!) származását, legalább eggy nagymamája tekintetibe. Ezt a korupcijó sunyiróka fegyverivel es tetézte, mellyhő bezon odakapott, de annyiracska, hogy úniós pénzbűl akarta vón etitkoltatni a jóvátehetetlent. Ami penig mán magába es mutatta az idegen vér s faj szavát, melly eccőcsak elharapódzott a lelkiségibe. Oda züllött, hogy pár éve még pénzölgette es a brüsszeli apanázsából Előd alelnök testvért, a párt szellemi öklit, s persze, hogy ott akarna ajvékolni magyar zsíron még ezek után es, hogy zsidó lött! Dráma vót ez a javából! Hanem mikó a kerál eltöprengett rajt a felcsúti letuszkulánumába, gamat eggy érzése támatt. Átalhussant a tusványos fejin, hogy mi lesz a szegény magyar nemzetvel, ha őnéki, mint legelső szógának, koalícijóra kő lépni ezekvel a rigácokval, hejszen a haza minden előtt. Annak definitíve nem lehet más kerála, mint ű, aki az Erő maga, melly nékül nincs öszvefogás. Sajna sajnórum, az ű hazafilozófiája szerént az öszvefogás nem szándék kérdése, hanem a mondott Erőjé, ami viszont ott van, mer nem lehet máshun, a kezibe. Amég onnét ki nem akargyák csavarni! Mer akkó a Jóisten szíves segedelmivel, néki a demokrácija helett eggy új rendszert köll kitalálni és bévezetni. A szélessávú deres szellemibe valami pöpec félázsiait, ha mán onnand származunk, amíg meg nem halunk.


Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben