Az ács fia

Lech Wałęsa 70 éves.

Igaz, hogy sok furcsát is tett és mondott azóta, de a nyolcvanas években történelmet formált. És jó irányba.

Még nem elég víg

2006, Fidesz-nagygyűlés. Ezzel a színvonalas alakításával nyerte el Balázs Péter a szolnoki színház igazgatói székét. 

Vajon hová kell még továbbfejlődnie (leépülnie), hogy a Vígszínház igazgatója lehessen?

Fotó: Kovács Bence

A nép Baja Isten Baja

Egyszer volt, hol nem volt, akkó vót, mikó eldőlt, hogy az aranyszájú Zsigó Róbert várasa maratt a centrális erőtéré, libás büdös kurva magyar labdába ott nem rúgott a gyűlöletbeszédjivel, a nép Baja Isten Baja. De ám ez a szép diadal a Merkel komámasszonét es más fénytörésbe állétotta, mer a CDU és a Fidesz vállvetőleg érte el, hogy nem gyöttek vissza se Németországba, se a bajai hármas kőrzetbe a komenisták, kik Kövér László, a nemzet életfája szerént Trianonval keszték a XX. századot, s Gyurcsay Gordonval végeszték. Ehhő képest vót pofájok óvogatni, hogy nem törvényes odaszállítni eggy szavazókörbe a hatvanvalahány fiatal nénitbácsit, kiket eggy komonista béemvé addig fenyegetett roma lévökre, míg autóba pattantattak, hogy voksukval sikeresen meggátulják Kohn Béla újbóli eljövetelét. Aki elrőpűt a vérmezőrűl, mit fakasztott, nem mintha a magyar nem bírna röpűni, ha akar. Ha megtanétsák rea az államoskolába, bővön elröpködik úgy, mint más, széltibe, hosszába, sőt! Mán érett gyümölcsként hullongtak a magyar Oskolarendőrök s Kartanalkalmazottak fejire a tanév első tapasztalatai, a Nemzeti Pedellária ügön serénkedett úrrá lenni a nehézségekön, miket a puszta létivel főhalmozott. De elvitatni nem vót mit! Az egész napos oskola: oskola vót, egész vót, hezzá napos, kivált tornaórán, hun lefedettségi nehézségek mutatkosztak a teremkapacitás tekintetibe. Tán ez atta az ötletet, tán a téboly, lényeg, hogy I. Fülkefor védnökségivel meghirdették a Baby-Lindbergh projektot a még naposabb magyar pulyák épűlésire. Ha mán vót egy Pető-intézet, annak nemzetközi hírit, konduktórijumát, ingójit és ingatlanjait legott beléintegrálták a Horthy István Gyermekröp Centerbe, s a Nemzeti Turultanárok Szövetsége ajánlására a Hoffmann igazgató néni hazaszerte bévezette a szép nevű aviatika tantárgyat. Lett könyv, munkafüzet, narancsszínű ozsonnaejtőernyő „Föl-földobott kő” szlogenvel, meg a helyi pógármester aláírásával. Nem vót eggy járt út, pláne vertikálissan, de a legküssebb eredmény es eredmény vót, nem köllött hezzá se terem, se úszoda, csak jó levegő, ammeg átgyön a dróthálón. Meg még kar- s lábizom. A gyerek úgyes folyton motozkodik, alómars, föl a magosba, ha tíz centire, annyira. Fő, hogy szökdelkedgyen, akarjék, minden több a semminé, aki tanár, velünk tart, mer átsorojjuk vakondnak. S mindezt saját erőbű, nemzeti fejlesztésbű, a nyugot leesett állának bulldogtekéntete előtt. Mán csak a sajnos ki nem zárható gyermeki elröpülésre köllött megoldást tanálni szenzoros acélraszter, úgynevezett alattvolié képibe. Abbú viszontag ölég vót eggy akkaracska, melly fullontos fullig lefödte, mi a Mária országábúl, momentánd idetartozott, kerűt, mibe kerűt. Vót eggy szélesse, kellő magosa, kinek-benek kapuja, vót hon ográndozni jó kedvvel, bőségvel, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Felmentették az Emberi Erőforrások Minisztériumát. Ideje volt

Bányász Rezső, gyere vissza!

(Sok hozzátennivaló nincs a látottakhoz, talán csak annyi: ki gondolta volna, hogy valaha is visszasírjuk még a legendás Bányász Rezsőt, az 1986 és 88 közötti első szóvivőt? Az ő stílusa már-már szókimondónak, őszintének, sőt szimpatikusnak tűnik a Zsigóéval - és Hoppáléval, Selmecziével stb. - összehasonlítva. Pedig hát...)

Három lépcsőbe terveszte, az elsőbe küssebb lesz a rezsi, a másodikba nem lesz gáz meg villany, a harmadikba egyátaljába nem lesz rezsi.

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy az Első Magyar Család Apa a választási rezsicsökkentés lázába égett. Három lépcsőbe terveszte, az elsőbe küssebb lesz a rezsi, a másodikba nem lesz gáz meg villany, a harmadikba egyátaljába nem lesz rezsi. Ez úgy lett, hogy a legkedvesebb stadionyjába elhítta az öszves közművest, meg szógáltatót, azki csak a magyarsenvesztés-iparágba külföldi lévire icegeskedett. Na, gyűlekesztek Sápszedeő uramék, ácsorogtak a gyöpön szaporánd, mer a lelátón ültek a magyar családok, s fújoltak, hogy is ne! Amazoknak a biggyett szájokból szivar lógott, le a ménkő nagy hasukra, fejükön cilinder, ahogy I. Fülkefor pölyhő kerálfi korába tanúta, s jól eszibe es véste. Az irombafekete autójikval bé se fértek a parkulóba, mi egy küs magyar falu stadionyjáhó vót méretezve, nem ám extraprofitőrökhő. Mer mind az vót, az utolsó tüzépesig, multi! Eggy se gyött stüszibuszval, s hátizsákja se vót, mint a kerálnak, aki abba hordta a valóságot, meg es mutatta nékijök, hogy ihol, vélünk a valóság. Avval bégördűt a kezdőkörbe, megfőszte a szarvaspörkőttöt, megáldatta, szépen elkeszték kimérni az önkéntesek, kiket a magik jövedelmibűl pén­zöltek a kerálpárti képviselők, mi nem vót tilos, sőt. De maga a kerál es főtűrte az ingujját, cidrisztek es a szógáltatók, lesték, kinek merít I. Fülkefor, kinek nem. De eccő lerakta a kanalat, s aszonta a mikrofonba: aki akarja, bővön tudgya, ű mán huszonöt éve arra gyúr, hogy mielőtt bévezeti őköt, végleg nyakára lép a megalvadt struktúráknak. Ű nem haragszik azér, hogy eggyesek a történteket a saját nézőpontjukból értelmezik, vagyis hazudnak, de el fogja őköt taposni, ha mán az erő stoplis lábával ruházta fel őtet a népakarat. Ez a harc lessz a végső, a magyar családok rezsije le lesz küzdvel egy ollan szintre, hogy na. Mer a füzetést főküzdeni pézbe kerül, ammeg ingyen van, hogy a magyar családok zsírján összeszipolyodott multihékák lemondanak a profitrú, nem ám a mutyiosztalék! Avval Mészáros uramval fölolvastatta wattrúl wattra, hogy máma éjféltű hogy lesz a törvén, aki rossz megjegyző vóna, annak benn van a Közlönybe, s ott lesz az asztalán, mire visszaér az irodájába. Már aki, ugye, visszaér, mer ha valamék népnyúzeráns úgy gondulja, néki a magyar családok boldogúlása nem éri meg az áldozatot, és inkább kivonul az Állammária országábúl, annak a kolegák mondanak egy árat, azt hátul az őtözöknél ki es füzetik, avval tessék leadni a kúcsokat, nem es láttuk egymást. Nékülük es lesz, aki szógáltat, eléb a kerállam, kinél jobb gazdát a hátán nem hordott a főd, utób az új tulajdonos, valamék magyar nemzeti család, ha felcsúti, ha nem. Tessék leszállani a pénztalicskárú, van gondolkodási idő, ha gondúlkodni nincs es min. Inkáb vegyen a fánkbú, ha ki édesszájú, amég meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben

2006. szeptember 18.

Az asszonyok sírtak, a férfiak, megannyi tanyasi jaguár, pálinkáztak terv szerént

Egyszer volt, hol nem volt, akkó vót, mikó a Stratégija FC megen jobban teljesített, mint mindég. Az észtorománokat 5:4-re verte, de ám öt nap leforgása alatt! Az asszonyok sírtak, a férfiak, megannyi tanyasi jaguár, pálinkáztak terv szerént. Ekkó mán I. Fülkefor nevit fődi halandóné a rúzsos szájára rea nem vehette. Még mit nem?! Mi jut  akkó Illés államtitkár uramnak az elfogúlatlan nyalatérozáshó? Kapott rendeletbe engedélyt illesmire a képviselő asszon? Nem kapott. De ám a pólóviselésre se a környezetvédelem égisze alatt, mivel a később visszavont baromságát palástó­ta, ha nem es eléggé. Ekkó mán ollan combos vót a demokrácija, hogy Kövér uram megmonta, jobb vóna, ha az ű Parlamentje végre hagyná a rendelkezést a kerálra. Attú még össze lehet gyönni tavaszval meg őszvel, eldanolni a két himnuszt, meg ízlölgetni a rendeleti kormánzás jó kis ízét a keráli tanács szájában. Túl ezen, mi lessz, ha eccő nem lesz meg a kétharmad? Ott kő majd eggyezkedni minden piszlicsária fölött olyanokval, kiknek rég tömlöcbe a helyök? Arra, ki meleg kátyúaszfaltba minden ok nékül rojalveddinget karcol, arra bővön elég eggy rendelet mobilon: ott fut a piros gatyás felségsértő, fogjátok le rongálásér, oszt jól van. Vagy hogy hány milliárdbú lesz a magyar főd 2020-ra az ezer stadiony országa. Az illyesmi dógokat minek kőne kitenni annak, hogy eggyik ezt mond, másik azt? Hogy bakafántozik, ha botlábú, ha asszony, ha liberállúdtalpas. Mer a kerál a Csányi bankártúl és a Platini kolegátúl övedzve kijelentette, hogy ű a sportot stratégiai ágazattá teszi a Mária országába. Mer az mégse járja, hogy a fodbal és kiegészítő sportágai még mindég leghátul kullognak, horibile hátrább mind az egésségügy meg az oktatás, de szó szerént. Hát ha ez nem botrány, akkó semmi! Elébb a kórház, utóbb a stadiony? Ne má a küllő tolja a nemzeti biciglit! Altatóorvosokval meg okostojásokval nem lehet kijutni se világ- se Európa-bajnokságra, hékámsporttársak! Hát eggy egyenesset a labdába rúgni nem tudnak! Holott most ez a tét, ihol itt van a kerálnak a Stratégia FC-je a pótselejtezőt érő második hely közelibe, a csupaszív, fifabarát közönségivel, melly a bucuresti, kevésbé megnyert meccsirű hazafele, a sebzett identitásába fölszecskászta a különvonat berendezésit. De nézzük onnét, hogy ha a büdös oláh okozta, ha nem, a hivatalos szurkolói eggylete a válogatottnak elösmerte a kárt, ki es fogja füzetni, így aztán péz az ablakba, vonat a bontóba. Meg nézzük onnét, hogy a csapat millen szépen osztotta az észt, ne gondoljunk környül, ne törőggyünk a rögvaló talajgyökérvel, honnant a fekál-üvöltés a maga debilohungarizmusában kisarjad. Ne törőggyünk, hanem örvendgyünk, nízzünk előre, merre a rendelet engedi, amíg meg nem halunk.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Bála-Savoyban

Tragikomikus nagyoperett - ki tudja, még hány felvonásban?

Forrás: Orbán Viktor Facebook-oldala

Hoffmann igazgatónéni epp rendeletet hozott a frufru-használat visszaszorétásárúl, ott tartott, hogy „magyar leány, magyar fiú, magyar homlokára hiú”

-->

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyarok fődjinek 1018. tanévnyitója után a Hoffmann igazgatónéni elemibe érezte magát, akarha a múlt század hetvenes évejibe cseppentült vón vissza, mikó még minden jó vót. Igaz, masmeg má minden jó!  Epp rendeletet hozott a frufru-használat visszaszorétásárúl, ott tartott, hogy „magyar leány, magyar fiú magyar homlokára hiú”, mikó kopoktak, s bégyött a Magyar Iskolatrafikosok Szövetsége, de a keze erőst remegett. Há mi járatba, dicsértessék? Abba, hogy ebbű elég, monták őkelmék, mer mán vásárlót a bótjokba béengedni se mernek, ha nem tuggyák, de fixre, hány éves. Úgy kivannak mán, hogy nyílt utcán szaladásznak gyerek-félék után, hé, kóficing, nem vagy tizennyóc, mi? Azok meg képzölhetni, mit felelnek! Na, mast ők abba járnak, a Nemzeti Iskolarendőrök Eggyesületinek a támogatásával, hogy a fiatalságra legyen reaírva, hány nap múlva lessz nagykorú. A születési dátum zsákutca, mer ha helyzet van, eggy trafikos se fog számulgatni, onbucmanval civatérozni. Hanem hogy hány napja van vissza. Akkó nincs vita, akin szám van, s nem nulla, azt, még bé se lép, lehet kizavarni. Tízévestű fölfele eggy, uszkve négy számocska a homlok közepin, egyforma fiúnak, leánynak, de romának es. Mi éri meg a pézt, ha nem ez?! Meg köll alapétani hezzá a Kúnó-Tattoo káeftét, oszt kalap.  Így es lött, megparancsúták, bévezették. Elébb meg lett tiltval a frufru-használat, osztán ezer forint per számjegy ellenibe ki-ki megkapta a kis tattooját, aznap éjféltű számétva a hátraleendőt, hogy reakerült a sor. Mer azér tellett küs időbe bészerezni az online gépöket, s főkészítni a több ezer iskolakozmetikust, jegyzőt s szaktanárt a pontos számulás végett. Önerő vót a projektba bővön, csak a píárra meg a hatástanulmányra köllött a francos EU-péz, ha eccő atták. Hanem annyiracska az egésség vót a dolog homlokteribe állétva, hogy még maga Brüsszel se talát fogást rajt, bár a ejrópábani bévezetés gondulatára a féltékeny bürokraták ügön húszták a szájokot. De lelkök rajta, mer a magyar célcsoport nem kis részinek tetszett. Ami ellenállás meg vót vóna imitt-amott, azt nem engették bészivárogni az oskolába. Na, telt múlt az idő, a „Szólj, szám!”-projekt lényegibe kiállotta a puding próbáját, egy vót a nemzet, egy vót a tanétó. Küs probléma, ha adódott, leginkább abbú, hogy a tetoválás nem vót digitális, s a legnagyobb körültekintésvel se tükröszte a múló időt. De hamar akatt megoldás erre es, egyfelül az „I am 18” matricával, mit okmányirodába igényölhetett a nagykorú, másfelül a nemzeti frufru-használat erőteljes, kampányjellegű előmozdításával a fiatal felnőttek köribe. Ehhő komoly nemzeti művészek atták az orcájokot eggymilliárdos köztévévetélkedő keretibe. Minek utánna boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Tanévnyitás Abszurdisztánban, 2013

Kósa Lajos: Most jön majd csak igazán az, amikor reményeink szerint jön a tanfelügyeleti ellenőrzés, jön a  fenntartói ellenőrzés, és megköveteli a kollégáktól, hogy jó teljesítményt kell leadni. És aki a rendszerben nem jól teljesít, ahelyett kell keresni olyat, aki jól teljesít. Muszáj ezt csinálni, mert a tanárokon, a minőség-ellenőrzésen, a minőségbiztosításon, a követelményeken múlik az, hogy egyébként a gyerekek hogyan fognak teljesíteni, mert amúgy a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek, de e legtehetségesebb gyerek is, ha nem fogják a kezét, akkor elkallódik, elvész.

Balog Zoltán: A pedagógusok ne engedjék beszivárogni az ellenállást az iskolába.