Ki kárhoztathassa, hogy eccőcsak köztársasági elnök lett a rátermettségitül?

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy végre megkapta a csárdás pofontját a kereszténynemzeti magyar erkölcs öszves ellenlábassa. A sok köcsög, azki nem hitt a kerál elnökinek doktori ártatlanságába küs hibákval meg szabáltalanságokval, penig hát azza kinek nincsen? Mán megszegett leheletvel várta a nemzet, hogy elibe áll a tudós bizottság, élin a MOB friss elnökhelyettesivel, oszt leteszi a nagy munka gyümölcsit, de úgy, hogy a hon asztala szabálhont bészakad az 1157 ódaltúl. Na, óvasta az együttműködő nép, oszt örvendett. Ott állott fehéren-feketén, hogy a dógozat 16 ódal teljes szövegazonosságot, meg 180 ódal részleges eggyezést mutat más dógozatokval. Részlegeset, mer tanálható benne összevonás, kihagyás, még önálló mondat es. Az ám! Ebbül penig az következik, hogy az eljárás megfelelt az akkori gyakorlatnak, hejszen a legtöbb gyanútlan smitpál így doktorált. Hanem az Egyetem, na, azt kéne a Dísz téren megbotozni, ha vóna magyar igazság! Há mér nem vette észre a sok okos, hogy a delikvencs jelöletlen szövegazonosságon alapuló dógozata jelöletlen szövegazonosságon alapul?! Csak tán nem bé akarták húzni a csőbe má nemelnök korába es bizonyos erők, akik mast se nyugosznak, ha megszűnt az az egyetem, ha nem!? Randa munka vót, na. A Pali várt odaki, mint a zabszem, hogy megkapja-e a summa cum laudét, járt föl-alá, ki kárhoztathassa, hogy eccőcsak köztársasági elnök lett a rátermettségitül? Őnéki a kutya se monta, hogy pardonjá egy szóra, ecsémbátyám, de ezt sajnos nem engedi meg a szabálzat, ez még akkó es aggályos, a jelöletlen szövegazonosság, ha az embernek szín ugyanaz a véleménye, mint a bolgár kolegának. Ha mondgyák, hogy ez nem önálló kutatás, levonja ő a ferpléjit sportuló létire! De magátul honnét gondúta vóna, hogy nincs megengedve az ilyesmi? Karaokézni akkó mér lehet? Ha eccő a bíró megadta, kalap és csocsi, magikra vessenek, ne a doktorijára, mer az az üvé, miképen a köztársasági elnökség es. Azt mán csak a legfő kutyapecér veheti el ebbe a kutyakomédiába, az, aki adta. De mér akarná elvenni!? I. Fülkefor maj zuhanymód megejt egy magyaros seggberúgást vagy kokit, és aszondja bosszús orcával, nevető szemvel: „kisszógám, kisszógám, basszájinger, de aztán mastantúl maradgyá má, ha jót akarsz!”. Ű meg ott áll a posztján, és erőst gondókodik a kerál huncfut mondatán, hogy ez mast mit jelent. Tűnést? Maradást? Ammá viszont igaz, hogy egész életibe csak egy jót akart. Jót s jól. Ebbe állt a nagy titka. Amibe a magyarok országáé es nyakig. A szarba, amin a tudós grémijom sorminta csak, amíg meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatából. (Ma jelent meg az ÉS-ben, de még az egyetem szenátusának a döntése előtt íródott.)

Kossuth tér, 2012. március 29.

(Arccal lefelé, ahogy Nagy Imrét lökték a sírjába a 301-es parcellában. A gyilkosok egyformák mindenkor, úgy látszik.)

„Szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordítás”

Ez az ügy már eddig is szégyenletes volt, piti és szánalmas. Mostantól undorító is.

Amikor a Semmelweis Egyetem rektora, Tulassay Tivadar, Orbán Viktortól kérdezi meg, hogy mi legyen a döntés; amikor a Semmelweis Egyetem négy oktatója – megérdemlik, hogy ide is leírjuk a nevüket: Tóth Miklós, Gombocz János, Kovács Etele, Rácz Károly – hajlandó bohócot csinálni önmagából, az egyeteméből és az egész magyar felsőoktatásból; és amikor mindezt megtehetik anélkül, hogy az általános megvetéstől kellene tartaniuk, sőt, talán még meg is könnyebbült a legtöbb ember, mondván: na ennek is vége végre – akkor tényleg nyugodtan elmondhatjuk: ez az ország reménytelen.

***

Update 29-én este: közben nagyot változott a helyzet.
"Illetékes helyen" másképp döntöttek, megadták a kilövési engedélyt, úgyhogy Tulassay rektor bejelentette: az egyetem szenátusa úgy döntött, megfosztják a doktori címétől Schmitt Pált. Az érintett a frankfurti repülőtér VIP-várójában értesült a hírről. Azt üzeni, hogy tanulmányozni fogja a döntés indoklását - szemmel láthatóan nem ismerte még fel, hogy selyemzsinórt kapott a főnökétől.

***

Azóta annyi minden történt az arcpirító Obersovszky-interjútól kezdve Schmitt újabb hazudozásain át Tulassay mai lemondásáig, hogy inkább nem is próbálok update-elni.

Gój Színház

„Azért jöttünk motoros szerelésben, hogy ezzel is – még egyszer mondom – nyomatékosítsuk azt a sok nemtelen támadást, ami érte Dörner Györgyöt.” 
Sikerült, nyomatékosították.

Hogy ki vót ügynök, azt én döntjük el

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a nemzeti szabadságharcosok fődjin, epp a komenizmus bűnei nem vótak még lelusztrálva. Azér nem, mer hejába szorétotta ki az oroszokot kerálfi korába I. Fülkefor, 2010 májussáig az ántivilág ülte torát, a senyvedet, az ezeréves magyar folytonosság megszakadása, győzte Szájer kolega a brüsszeli vonaton öszvebogozni a szálakot Horthy Miki bátyánk szabad Magyarországával. Mer hejába akarta mindenik kormány, Orbán Viktorval az élen nyilvánosságra hozni a más komenizmusának öszves bűnit listástúl, delejszallagostúl, az „ellenzék” pártállami falán megtört a szent akarat, annyi lusztráció se esett, mint odale a bányába. Hanem a Fülkeforradalomval ennek az átoksúlynak vége lött. A Nemzeti Együttműködés Rendszeribe nincs rejtegetnivaló, ott az ellenzéket es, az ügynöklistát es a kormánzótanács állítsa ki, oszt kalap. Há hun élünk, hogy utódpártocskák, meg mindenféle unokák terjeszgessenek bé törvényjavaslatokot! Mi az, hogy teljes egészibe megismerhetővé tenni a ’89 előtti állambiztonsági aktákat, morogta a kerál a Kövér László bajca alatt, azannya gumicsontját az értelmiségi firlefrancának. Fő vannak készületlenek, oszt beszélnek hülyeségeket. Mér nem lehet főfogni, hogy ez a népet nem érdekli, a népet csak mi érdekeljük, ha jót akar. Hadd el, Laci, ne morogj, monta I. Fülkefor, ahunt van az árok, ott az átalugrás. Megoldjuk, nem áll sokbúl. A lényeg, hogy a mindenre kiterjedő nyilvánosság mire terjed ki. Plánejézusmárijám: kire. Ez eggy szakma. Eddig es az monta meg, akiné a páncélszekrén kúcsa vót, eztán mér mondaná meg más? Hogy ki vót ügynök, ki vót tartótiszt, horibile rendszerműködtető, azt én döntjük el. Hogy kit kell lelusztrálni a Biszku-Gyurcsány-Szakasits trión küel. S mikor. A német népléleknek lehet, hogy jó egy ilyen Gauck, endékás (!) létire, de a magyar szellem ezt bé nem veszi, őhezzá csak közelébb áll a Boross Péter bátyánk mentalitása! Mer a magyar szabadabb annál, sőt zabolátlanabb, hogysem a hozzáférése korlátlanságát csak úgy eltűrje, csapott a tárgyalóasztalra az Erő Nyelve, há NEBasszunk mán szekéren! Na, ebbül lett a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, ki végre mélyen szántván hág a magosba, mikép az ekepacsirta. Nem kő annak semmi, legföllebb székház, füzetés, nénónénó, életpályamodell kilenc évre, elnök Szűrös Mátyás. Tíz évig, húszig, üveghegyen átig elnyilvánoskodnak, mikép a kurtafarkú malac túr.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Futbólia

A mai székesfehérvári  Videoton–Debrecen NB I-es labdarúgó-mérkőzésen a közönség egy potyagólt láthatott, valamint a díszpáholyban többek között a következőket: Schmitt Pál államfő, Orbán Viktor miniszterelnök, Stumpf István alkotmánybíró, az ő volt üzlettársa, Nyerges Zsolt, aki a Közgép, az Infocenter és az Advenio első embere, Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója, Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója. Vagyis az ország hivatalos és tényleges vezetőinek szinte mindegyikét. (Simicska fájón hiányzik is a képről.)

Egyik vidámabb volt, mint a másik. Minden okuk meg is van rá, hiszen soha ennyire nem szárnyalt még hazánk, akár a gazdasági, akár a társadalmi helyzetét, akár a világban kivívott megbecsülését nézzük.

Az egyetlen apróság, ami a jogos és féktelen jókedvet kissé felhőzheti: a miniszterelnök csapata, a Videoton kikapott. Sebaj, tavaly ők voltak a bajnokok, úgyhogy idén Kósa Lajos Fidesz-alelnök csapatának, a Debrecennek jár a trófea. Jövőre pedig kár is másnak elindulnia, úgyis a Kubatov-gárda, a Fradi nyeri a bajnokságot.

És az emberek még annál is elégedettebbek és boldogabbak lesznek, mint most.

Fotók: Stiller Ákos
Frissítés: Beliczay László nemkevésbé jó fotója ugyanott, ugyanakkor készült.

„Nácik, haza!” „Itthon vagyunk!”

A videóból végre megtudhatjuk, hogy kié március 15-e és azt is, hogy mi a liberalizmus.

Klubdélután a Szabad sajtó útján

Szigeti Ádám  képei:

Ad infinitum

Orbán csak negyven évre tervez, a rajongói nem ilyen kishitűek. Egy tábla a Kossuth térről:

2012. március 15., Szabad sajtó út

A mai Milla-összejövetel vágatlan felvétele. (Vágatlan, tehát minden benne van: okos beszédek meg érdektelenek, fontos pillanatok és kínosak egyaránt. És sok tüntető. Sok - de egyre inkább látszik, önmagában ez nem elég ahhoz, hogy értelmük, eredményük is lehessen ezeknek a megmozdulásoknak.)

Polak–Węgier dwa miczodák?

A nagybetűzők, úgy látszik, mindenütt egyformák. Ezzel a táblával tüntetett ma Budapesten Egy Szabad Lengyel:

Tizenéves koromtól polonománnak tartanak (nem ok nélkül), a nyolcvanas években különösen erős volt ez az érzés – de mostanra mintha alábbhagyott volna a lelkesedésem. Legalábbis már nem válogatás nélkül kedvelem őket.

Közszolgálat m1 módra

Mind vagy puhány, vagy asszon, ha kancellár es a kis fékomatta

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy mán elközelgett Március Idusa, mán 1,848 millió magyar meg lengyel vót jövendő a magyarok kerálát ünnepölni a béfátalanított Kihaénnem téren, de az IMF csak nem gyött. Csoda-e ha ettű eggy I. Fülkefornak es elfogy a galambériája! Mer annólag lehet, hogy vót vóna egy küs fortyanás, meg félreértés, bíró sporttárs. Hon küzdés van, löködés es van, icegezés es, lobbanékony népnek kerála se téföl, de mán hónapok olta küs híjján coki van az igazságnak, se egy koki, se egy saller komolyan el nem zurran, legföllebb kósa indúlatbúl. Akkó mér nem?! Há kerál létire ű szabálhont trafikál, sőt fuvolázik az egész karvalygyarmatosétó, vidéki horgászkócerájval, hogy erősebb szavakat a békesség érdekibe ne használjon. Azoknak meg igenyesen van képük nem hozni a pézt, ami köll a fészkes fenének. Még majd egy dérreldurrabb percibe, nehogy a hajukra kenesse IMF-éknek a Matolcsy kolegával! Akkó maj nézhet a sok szibarita vazzeg, hogy mi a magyar! Ha mán a szóbúl nem értenek. Hát hejába monta meg I. Fülkefor a Frankfurti Általános Ojságnak a legnagyobb keresztényi tiszteletvel és szeretetvel, hogy a Nyugot mind fordétva ül a lovon? Mentségökre legyen szógálva, egy se lovas nemzet, hunnét es lenne, mind vagy puhány, vagy asszon, ha kancellár es a kis fékomatta, vagy illen-ollan biztos, a háztartás meg szalad. Mer mán a nagy píszíjök meg ne haragudgyék, ebbe az Unijóba epp a lényeg van elhallgatva, az Isten a Nemzet meg a Család. Nem mondja, hogy istentelen kozmopolita buzik, de akkó minek köszönheti I. Fülkefor az ű mártirijomi vesszőfutását, ha nem ennek? Annak, hogy végre Valaki a magos mélybe veti a sastekintetit, oszt reamutat: eztán a múlté a jövő, azé a rejtett Ejrópáé, ahon nem vót se fővilágosodás, se pógárosodás, se szekularizáció, se más internacionista őrjöngés, hanem hagyományos családmodell és nemzetállam a kereszténység zászlaja alatt, inkluzíve Egyesült Arab Emirségek és Szaúd-Arábia. Mer álljon má meg a legitimitási menet! Őtöt, I. Fülkefort a magyar nép többszöröse választotta meg annak es aminek, meg annak es, aminek nem, ellenbe ki az egetverő kékeres dajcstamás választotta meg az Ejrópai Bizottságot? Há?! Hun van annak demokratikus legitimációja, Herr Hékám? Há erre tessen felelni a kis klubrendezvényeiken az európai és amerikai világbaloldalnak a honi szekértoloncaikval egyetemben, amíg meg nem, vagy be nem, vagy ki nem.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az Élet és Irodalomban

Kulka

„Lehet, hogy hiányzik belőlem valami veszélyérzet. Nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy ma Magyarországon bárkinek tartania kell attól, ha elmondja a véleményét. Az a világ vége lenne” – mondja Kulka János a HVG-beli szókimondó interjúja végén.

Hát ha a világnak nem is, de a magyar demokráciának mindenképp. És kérdés, hogy indokolt-e még a feltételes mód.

Kossuth tér, 2012. március 10.

A mai Szolidaritás-tüntetés beszédei ezen a két URL-en: http://www.ustream.tv/recorded/21008379 ; http://www.ustream.tv/recorded/21010933  
megnézhetők.

Az egyébként aggasztóan kevés – max. tízezer – ember előtt többek között ez a két vers is elhangzott, a költők előadásában:

TÓTH KRISZTINA 

Bánk, magában

A tér kihalt. Behajt a busz,
jégkása permetez. 
Mínusz van. Egy hajléktalan
áll ott, de nem jelez.
Táncol. Kezében fémdoboz,
orra helyén lyukak.
Forog az üres járdán,
magában így mulat.

Törött szoláriumcsövek,
a lépcsőkön szemét.
Paplanra köpve ég a hold,
a sarkon ágybetét.
Egy óriás homlokzaton
világít: Erste Bank.
Kéklő betűk és fényfüzér,
karácsony este van.

Hazám, hazám. Minden bezárt.
Az állomásokon lehúzták mind a rácsokat,
arany halál, ezüst romok,
a szél a fán egy nejlonzacskót rázogat.

És táncol kint tovább a nő,
forog, forog, szolgálja népe szent javát.

Hazám, hazám, te ellenőr.
Ruhádon ott a karszalag,
és félterpeszben állsz.

ERDŐS VIRÁG 

A 2011. szeptember 25-ei józsefvárosi népszavazás margójára:

van egy ország

ahol lakom

semmi ágán

lógó

flakon

van egy város

ahol élek

ahány test épp

annyi

lélek

ahány lélek

annyi

lom is

utcára tett

fájdalom is

itt egy kiságy

ja de

édi

ott egy ülve

alvó

dédi

kibelezett

öreg szekrény

arcokat befutó

repkény

bontott ajtó

kilincs nélkül

földönfutók

bilincs nélkül

áll a posztos

mint a nádszál

bokáig lerohadt

lábszár

itt egy szép könyv ott egy

labda

ez még bor de

ez már

abda

nem az összes

csak a nagyja

aki tűri

aki hagyja

aki tűrte

aki hagyta

nem az összes

csak a nagyja

vasárnap volt

ahogy mindig

felöltöztek

ahogy illik

csupa dolgos

derék polgár

egy se ruszin

egy se

bolgár

olyan szépek

hogy az csuhaj

egyik bérlő

másik

tulaj

kitűnőre

szerepeltek

álmukban sem

szemeteltek

nem engedték

hosszú

lére

elindultak a misére

kukákat se

borogattak

kutyákat se

kurogattak

mise után

leszavaztak

bezabáltak

be is basztak

pöri volt tán

isler is

jóllakott az

isten is

nem az összes

csak a nagyja

aki tűrte

aki hagyta

aki tűri

aki hagyja

nem az összes

csak a nagyja

rajtam is múlt

rajtam múlt

tegnap kezdő-

dött a múlt

elkezdődött

vége van

borzalom és

béke van

semmi

ágán

lógó

flakon

van egy ország

ahol

lakom

nevezd nevén

szolgáld

vakon

ma még bölcső

ma már

vagon

A legnagyobb rasszista elröpűt

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy mán a magyarok országa ügön örvendhetett, mer a legnagyobb rasszista elröpűt, ahová való, a cigánbűnözés „mekkájába”, Kanadába. Lényegibe szabad akaratábúl, ha rea vót es segítvel, hecc-pecc-kimehecc, mer azér mindennek van határa, a liberális hazaárulkodáson küel. Ekkó mán a nemzet tojott az öszves kohéziós himihumira, s gyarmat létire efektív mintanemzetté rugaszkotta el magát, úgyannyira, hogy a keresztény termelés legelső motorja vót ennen vártáján, ha acsargott es rea az izraeltrianonista bankárkomenizmus. De hejába acsargott, mer I. Fülkefor szövetségbe forrott unortodoxiájával nem bírt mit kezdeni. Ejrópa csak nízte az apró, vizes szemivel, hogy nédd e, Kóbi, hát mán ezeknél a rasszizmus es megszűnt, minekutánna a kereszténynemzeti főháborodás szelíden, de érdesen kitessékölte a nemzettestbűl Ákos Kertész úgynevezett „irót”. Mer az illető iceg azt tanáta mondani, hogy a magyar genetikussan alattvaló. De szószerint! Hát illyet még a Kárpátok alatt se néprül, se fajrúl ember nem hallott, ezt a szót, se sajtóba, se az ország házába magyar ember a szájára nem vette, penig bővön lett vóna mér, a cigánbűnözés versus zsidólobbizás sasának körme között, de nem és nem, hogy a tótrúl és oláhrúl ne es beszéjjünk, pláne feketékrül a ződhatáron ugrándozval. Ha eccő megmondotta publicisztikába, aztán mán hejába jajvékót, hogy helyessen ilyen mondat nincsen, mer nincsen, meg hogy ű ezennel helyreigazétsa, hejszen azt má visszacsinyáni nem vót hagyható. Maj bolond lett vón a nemzet hagyni! Jó, hogy kibútt a zsidó szög a zsákbúl, az üzenetet minden nemzettestvér elsőre megértette parlamenten bévül és küel, s mingyár tutta magátul, mi a teendő. Kinek a vértolult kommentelés, kinek a díszpolgárság visszavevése. S még járhatott vóna rosszabbul es, naná. Hejszen megmaradt a Kossuth-díja, közlekedhetett utcán, mehetett uszodába (!), horibile fő se hagyták jelenteni, hejába igyekezett a Jobbik, a magyar fajtolerencia mintapártja. Penig aki ilyet mond, az nem lehet, de ne es lehessen magyar, s azt igenis egyék meg a cápák a Vörös-tengerbe. Mán képletessen értvel, hisz tán nincs es ottan cápa. Ennek fényibe ki tehet arrul, hogy eccőcsak megelégelte a dorgálást, oszt elmenekült nyócvanéves létire? Nem tehet arrul senki, egy szikrányi lelkiismeretfurdalást avégett érezni se nem köll, se nem szokás. Elröpűt, hát elröpűt. Maradt bővön, aki maradt. S maradott a szégyen, mely tán még a reményt es túléli, ha meg nem hal.  

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az Élet és Irodalomban

De meg nem haltak

Ez volt a ma reggeli Parti Nagy-mese a Klubrádióban. A szövege itt olvasható.

Offtopic

Messzemenően üdvözlöm állampártunk abbéli eltökélt szándékát, hogy visszaállítsa az 1944-es állapotokat a Kossuth téren és az élet minden más területén is. 
Ha ugyanis a vállalkozásuk sikerrel jár, akkor én pl. így fogok újra kinézni (na jó, ez 1945-ös kép, de ne kicsinyeskedjünk):

(Igen, szép már akkor sem voltam, de legalább reményteljes.)

Fogták a lelkiösmeretöket, oszt leterétették a törvény napos ódalán

Egyszer volt, hol nem volt, vót eccör, hogy a gép, amit I. Fülkefor megálmodott, elkezdett forogni. Nem epp az Unijó rabláncán darvadó népgazdaságba vagy a hasonlókba, hanem az alattvalók elméjibe, e csiszolatlan gyémántba, kit csak erőst kézbe köllött tartani. Arra vót a Lojál Ignác Közszóga Egyetem! A kerál leűlt, kiszámúta, kibül hány köll az ezeréves tervhő, még rea es hagyott párat, oszt jól van, oktatáskák! Had csiporkoggyon az ifjúság! Nem olly radikális, mint ű vót negyvennyócba a Kossuth-val meg a Petrovics Sanyival, de azér ifjúság. Mit csinyájak, sóhajtotta, héroszok egyszer vótam. Na, a keretszámra reagyött a törvény, alsó es fölső es, Hoffmann Rózsát előre igazóta az élet, mer annak es megvót az annyi esze, az életnek. Mer az élni akart, addigalé, hogy, isten bocsájtsa meg, I. Fülkefor se köllött hezzá. A fülkeforság a talajgyökérig menően szárbaszökött, Kádár nagypapánk nem élt s halt hejába. A mondott agyak eleje azt es tutta, amit a kerál nem es gondót. Illetve gondót, de nem monta. Ellenbe ki lehetött következtetni. Minden stallumhó ez köllött, a magáhó való empátia. Ki NER ma, evvót a kérdés. Aszonta példának okáér a kerál szent jobbja, hogy negyvenhétezer mán jobb, mint a fele a megélhetés rögös útján. Erre aszonta a másik, höjde naná, hogy jobb! Annyirast jobb, hogy ebbű meg lehet élni annak, aki meg tud. Mer az es tudomány, meg a belügyérség es. Mire a harmadik fülkeforgalmista rátromfult, hogy mit megélni!? Még tán marad es, ha el nem issza az elkövető. De hogy hun lakik az úristen, arra egy másik fércnél maradandóbb törvény lett, arrul, mellik gyülekezet egyház, mellik nem. Ezt se a kerál monta meg, oszt méges meg lett mondva kerálmód. Hogy az kapja a státuszt, akinek mink adni kegyeskeggyük. De amelliknek a vezetője áperté uszít, hazát árul, dacára, hogy kiket vót keresztölni anno szerencséje, na, az nem lössz egyház. Vót a kiválasztottaknak eggy kis rossz érzésök, de belátták, hogy nincs máskép, mint ahogy van, s bezon, azokval es lehet szolidarétani, akik vélünk vannak idebe, nemcsak azokval, akik, ezér vagy azér odakünn. Így es tettek. Fogták a lelkiösmeretöket, oszt leterétették a törvény napos ódalán, reatelepettek, s aszonták, attúl veresedik az orcájok. Addig-addig, hogy mán télleg csak attúl veresedett, a naptúl. Így vállott vérré a fülkeforizmus a Mária országában, ahon a kurtafarku malac túr.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Titkolózni csúnya dolog

Mint tudjuk, minden olyat, amit nem a Fidesz hozott létre eredetileg, le kell rombolni, át kell alakítani, meg kell változtatni. 
Sok egyéb mellett tehát az ügyvédi eskü szövegét sem hagyhatta érintetlenül a forradalom. A szokott módon: egyéb törvényjavaslatok közé rejtve, egyéni képviselői indítványként (Mátrai Márta), az érintett szakmai szervezetek megkérdezése nélkül került tavaly december 23-án a parlament elé a módosító javaslat, és január elsején már életbe is lépett az új esküszöveg. Akit azóta avattak ügyvédnek, az arra tesz esküt, hogy "Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; ügyvédi/ügyvédjelölti tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. Hivatásom gyakorlása során szakmai kötelességeimet lelkiismeretesen és legjobb tudásom szerint, ügyfelem érdekében eljárva teljesítem."

Ebben több érdekes dolog is van. Mindenekelőtt az, ami nincs benne: kimaradt a korábbi esküben még szereplő "a tudomásomra jutott titkot megőrzöm" szöveg. Ami viszont újonnan bekerült, az felvet néhány kérdést. Az ügyvédek ugyanis nem töltenek be „tisztséget”, és az is nehezen értelmezhető, hogyan kéne „megtartatniuk” a jogszabályokat, elvégre nem rendőrök vagy egyéb hatósági személyek. Még ennél is sajátságosabb „a magyar nemzet javára” végzendő munka értelmezése, hiszen egy perben általában két fél áll egymással szemben, és ha mindkét fél ügyvédje a magyar nemzet javára ügyködik, ám az egyik fél óhatatlanul veszít - akkor mi van a magyar nemzet javával?

A Magyar Ügyvédi Kamara kifejezést is adott „mélységes aggodalmának”, amikor szembesült az új esküszöveggel, de azt a választ kapta a KIM-től másfél hónap után, hogy a dolog teljesen rendben van.

A Szamizdat blogot illetékes helyen felhatalmazták a következők közlésére: bár az új ügyvédi eskü szövegében minden helyénvaló, a kimaradt rész is – elvégre becsületes, tisztességes magyar embernek nincsenek titkai –, ám egyetlen apró tévedés történt a szöveg nyomdába adásakor, amelyet rövidesen helyesbítenek. Már készül is – a médiatörvénnyel harmonizált – pontosítás: a „tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom” szövegrész helyébe a „tisztségemet a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap javára gyakorolom” szöveg lép.

Politur ad astra

Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő egy nemzeti cipész, aki ügön irigy lett a nemzeti asztalosokra. Akkótájt vót hatályba lépendő I. Fülkefor kerál Alaptörvénye, nosza noszárum, a budapesti Kihaénnem téren (vót „Kossuth") föl es lett állétval hatvannégy féle fábul az Alaptörvény Asztala, akkora alkotmány, hogy nem látott a hegyibe élő ember, Kövér László helikopterrül aláírta, oszt jó vót. Körbe az Alaptörvény Széke, de ameddig a szem ellát, mán csak rendezőjire várt a spektákulum. S a Placido Domingóra, hogy eldanolja a preambulumot. Hanem egy asztal nem asztal, úgyhogy ahany pógármesterség, ahany körjegyzőség, mindenhun ki köllött rakni a brosúrát, de nem ám, mint a falhó vert trágárságot, hanem illő asztalon, nemzeti üveglapval, pirosfehérződ madzagval, nemá hazavigye a dógozó nép golyóstollastul, hanem rendeljen magának sajátot, dedikáltat, interaktív rovásírásval vagy ahogy akarja. Ehhő mán asztalonként külön szógát köllött lebiztosétani, taposták es egymást az állásra a magyarok, mer mind oda akart férni a jognak asztaláhó. A nemzeti asztalosok meg kerestek, jobban, mint a betyárpólósok meg a csakrakötők öszvesen. No, ezt mán a mi helyéneszeő cipészünk nem tűrhette. Nekiugrott, oszt január elsejire pár rongyos milliárdért megalkotta a hatálylépés cipőjit. Valóságos projekt vót ez, mer vót benne egy nagy téli cipő az összmagyarságnak, frissen nyúzott bőrbül, tetszés szerinti sarkalattal, hogy azt főhúzná a nép közössen a himnusz meg a nemzeti pezsgő után (csak zoknira!), meg vót benne sok küssebbecske. Epp annyi, ahány körjegyzőség, meg pógármesterség. S lehetett azután rendelni lábraszólót. Na, oda es lógatták a nemzet cipőkanalát az Asztal peremire, fővettek mindegyikhő egy cipőszolgát szerpapnak, nem pucolót, mer arra külön cég lött alapétva, politur ad astra. Ezzel a magyarok zötty, végre beleléptek a hatályba. Akkó mán el vót múlva a munkanéküliség, egyharmadjok asztalszóga lett, másik harmadjok cipőszóga, a harmadik meg árkot takarétott közmunkába. Járt a világ a csodájokra, amíg meg nem haltak. A kéménybe penig fölírták, hogy „az Alaptörvény asztala viszta jogállam s épész".

ÉS, 2011. szeptember 9.

(Parti Nagy Lajos Magyar meséinek ez a darabja – amelyet ma mondott el a szerző a Klubrádióban – valahogy eltűnt a blogból, úgyhogy most pótoltam.)