Politur ad astra

Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő egy nemzeti cipész, aki ügön irigy lett a nemzeti asztalosokra. Akkótájt vót hatályba lépendő I. Fülkefor kerál Alaptörvénye, nosza noszárum, a budapesti Kihaénnem téren (vót „Kossuth") föl es lett állétval hatvannégy féle fábul az Alaptörvény Asztala, akkora alkotmány, hogy nem látott a hegyibe élő ember, Kövér László helikopterrül aláírta, oszt jó vót. Körbe az Alaptörvény Széke, de ameddig a szem ellát, mán csak rendezőjire várt a spektákulum. S a Placido Domingóra, hogy eldanolja a preambulumot. Hanem egy asztal nem asztal, úgyhogy ahany pógármesterség, ahany körjegyzőség, mindenhun ki köllött rakni a brosúrát, de nem ám, mint a falhó vert trágárságot, hanem illő asztalon, nemzeti üveglapval, pirosfehérződ madzagval, nemá hazavigye a dógozó nép golyóstollastul, hanem rendeljen magának sajátot, dedikáltat, interaktív rovásírásval vagy ahogy akarja. Ehhő mán asztalonként külön szógát köllött lebiztosétani, taposták es egymást az állásra a magyarok, mer mind oda akart férni a jognak asztaláhó. A nemzeti asztalosok meg kerestek, jobban, mint a betyárpólósok meg a csakrakötők öszvesen. No, ezt mán a mi helyéneszeő cipészünk nem tűrhette. Nekiugrott, oszt január elsejire pár rongyos milliárdért megalkotta a hatálylépés cipőjit. Valóságos projekt vót ez, mer vót benne egy nagy téli cipő az összmagyarságnak, frissen nyúzott bőrbül, tetszés szerinti sarkalattal, hogy azt főhúzná a nép közössen a himnusz meg a nemzeti pezsgő után (csak zoknira!), meg vót benne sok küssebbecske. Epp annyi, ahány körjegyzőség, meg pógármesterség. S lehetett azután rendelni lábraszólót. Na, oda es lógatták a nemzet cipőkanalát az Asztal peremire, fővettek mindegyikhő egy cipőszolgát szerpapnak, nem pucolót, mer arra külön cég lött alapétva, politur ad astra. Ezzel a magyarok zötty, végre beleléptek a hatályba. Akkó mán el vót múlva a munkanéküliség, egyharmadjok asztalszóga lett, másik harmadjok cipőszóga, a harmadik meg árkot takarétott közmunkába. Járt a világ a csodájokra, amíg meg nem haltak. A kéménybe penig fölírták, hogy „az Alaptörvény asztala viszta jogállam s épész".

ÉS, 2011. szeptember 9.

(Parti Nagy Lajos Magyar meséinek ez a darabja – amelyet ma mondott el a szerző a Klubrádióban – valahogy eltűnt a blogból, úgyhogy most pótoltam.)