2011. szeptember 30.

A kerál odakünn járt a vízen

Egyszer volt, hol nem volt, vót, hogy egy őszi reggel a kerál odakünn járt a vízen, szóvivője hátúszott mellette a törülőkendővel, hasán a laptopja. Epp leírta az ukászt, amit majd délelőtt bé köll szavasztatni a Kalaptörvénybe, hogy „a hajléktalan legyen tiszta, ápolt, rendelkezzen jövedelemvel, legyen saját lakása, ez esetbe jogosult satöbbi”. Ekkó a kerál tréfásan megcsippantotta két lábujjával a szóvivő orrát, és emigyen szólott. Te, Péter, erőszakos politikus vagyok én? Dehogyég, mondta a szóvivő, ezt visszautasítjuk. Hanemellenbe szeretel az erő nyelvin beszéni. Hájszen magyar szakos se vagyol, méges a magyarok nyelvin beszész. Na, erre gyött föl a nap. Van-é üres bőrönd a kincstárba, te Péter, zakatolt tovább az unortodox gondolat. Akad eppen, felelte a szóvivő. Mer máma es hiánzik a háborúhó ollan százmilliárdocska, azt öszve vóna jó szedni az egészségügybő meg az oktatásbó. A tett halála az okos tojás. Továbbá mostantúl a magyar nem beteg nemzet. Itt vagyok például én. Ha én nem vagyok beteg, mér beteg más? Ha meg beteg, oldja meg. Ne féljé, ha má úgyse lesz orvos, kétször meggondulja, lebetegszik-e illen gyógyszerár mellett. Arrúl nem es beszélve, eszt írjad föl, hogy háborúba hallgassanak a művészek! Szósz Matolcsynak, tegye le az adókulcscsomót, oszt elballagtok a Nemzeti Erőforráshó, elhozzátok, ami a kultúrára vóna, legalábbis a felét. Ami marad, mán úgyse elég semmire, azon veszünk futballistát. Fele ennyi színház, fele ennyi könyv, fele ennyi oskola. Méghozzá a nemzeti fele, vágta reá a szóvivő, oszt kikapaszkodott a partra. Naná, monta a kerál, továbbá aki a gyereket a munka világa helyett egyetemen akarja bölcsésztetni, az füzesse ki előre, meg utólag, ha a nemzeti diplomájával külhonba dezertálna. Ez a magyar jövő útja, nem a tandíj. Okosnak itt vagyok én. És még valami, emelte föl az ujját, hogy leállétsa az Aquagravita-programot. Mér van itt illen csönd reggel? Eztán a Hoffmann Rózsa minden reggel minden magyar gyereknek nulladik órába fölolvassa a János vitézt határon kiül és bévül, amíg meg nem halnak.

(Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja)

2011. szeptember 23.

A magyarok kerála, I. Fülkefor reggeltül estvélig háboruba állott


Egyszer vót, hol nem vót, avvót, hogy a magyarok kerála, I. Fülkefor reggeltül estvélig háboruba állott. Ahun háború van, kerül ott ellenség es, amennyi köll a végső győzelemhő, melly mán a küszöbön vót. Mán egy hajszál híjján a Nemzeti Egyet Értés sok szép rendelkezésit bévezették a tesze-tosza Ejrópába, de mán Amerika es ide-ide pillantott enervált idegességibe, hogy elleshet-e valamit a körkörös országvédelembűl a bankárkorszak ellen, meg mindenki ellen, aki nem nyújcsa a kellő magyarságteljesítményt. Mán el volt döntve, hogy a magyarok lesznek Ejrópa termelésinek a motorja, ha majd a közmunka a csúcsra jár nettó negyvennyócezerér. Mán a jogállam es ki vót szignálva az ügyészségre, hogy rendezze le száz százalékra. Mán minden ember cepelt egy újjászervezési csomagot, csak akkó tette le, mikó megállott örvendeni, hogy máma se monta a nevit az adóhatóság, meg hogy őnéki millen egy tátos kerála van kedves munkatársaival egyetembe. Akkó es megállt, ha megjelent az udvari szóvivőc, oszt elmagyarázta, aki varangy azt állétja, hogy itt autokrácia vagyon, no, az a gyalogos meg a vonatos, horibile a buszvaljáró nemzettársaink becsületes többségit csapja arcul. Hogy ez megvót, fővette a csomagját a nép, oszt haladott. Egyik a yachtkikötőjibe, a másik a közmunkájára, mert vót ilyen es, olyan es, arányosan.Az egykúcsos nemzeti adózás már meghozta az első gyümölcsit, járt es a kabinet szüretrő szüretre, ment véle a közönsége, fogyasztottak élénken, megszorongatták egymás kezit. Más megszorítás nem es vót! Ennek dacárandó, gyűlt a békétlenség, mint a pormacska. Addig, hogy olyik méltatlan szabálosan magyarozott a magyar ellen a saját többségi hazájába. De annyira, hogy föl köllött állétani a Bocsánatkérő Széket a Dísz téren, tövisfábul, hazugságvizsgálóval. Azkit az Elnök hívatott a darutollas pardonyszógával, az abba a szúrásba letérdelt, kezit az Alaptörvényre helyezte Kerényi Imre rendezésibe, oszt bocsánatot kért. Ha vót Kossuth-díja, hozta magával, mer ha nem teccett az önkritika, azt vissza köllött szógáltatni. Ha meg teccett, kapott egy emléklapot, el ne felejcse, amíg meg nem hal.

(Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja)

2011. szeptember 16.

Úgy emlegették az Alkotmánybíróságot, mintha vóna

Egyszer vót, hol nem vót, avvót, hogy a levelek még le se hulltak, mán meg volt mentvel a Zország, legalább a devizahiteles nemzettársak. Vót nekik három részük. Közbül derenducázott a versenyképes nemzeti középosztály, pénzivel az ablakba. Az alsó ötödinek jutott Ócsa, a fölső ötödinek a mégócsább, mondva lett, ha ki egybe visszafüzeti a hitelit hatósági áron, több millió forintokot es nyerhet a bóton, mentül jobban belé vót görnyedve a Gyurcsány-Sukoró féle karvalyhitel jármába befektetési célbul, antúl többet. Az egy aranykulcs mellé, ihol kapja a másikat. Meg a luxusáfát, ha keresletélénkítés céljábúl honi bótba venné a brillt, s nem Bécsbe vagy Szabadkán. No, még avvót a szerencse, hogy se a kormányba, se az udvarba ilyen személ nem akatt, hogy fővett volna ezt-azt, s most netán visszafüzetné a spórolt pénzibül. Meg lett ötletölve, hogy a kőccségit a szép állami ajándéknak állják a bankok, van mibül. Tényleg vót mibül, olyan voltak, mint a Sobri Jóska bárónéje, hogy nyóc brillje vót a két fülire, amire hogyne viszketne a magyar igazságérzete, márpedig ez mindent felülír, főleg a hat brillt, ami mén a kincstárba a kicsi véres kallantyújával. Ha hat füle nő, visszavásálhatja. Ennek ellenire a bankárfajta szipolyok béijedtek cefetül, brüsszeleztek, vágták a pofákot a pénzpiacval vállvetve, úgy emlegették az Alkotmánybíróságot, mintha vóna, nézték, hogy csúszik a forint fő-le a taknyán, mer még nem tutták, amit az eccerű nép tudott. Hogy nem azt köll nézni, amit beszél a kerál a genetikusan hazudatlan szájával, hanem azt köll nézni, amit csinál. Hogy röpül, mint a darázs átszervezésrűl átszervezésre a két kezivel, lényeg a lényeg, csak a degenerát Nyugat meg a szekértolói nézik azt, amit beszél, azok félnek csak, hogy holmi szófijátúl bédülne valami es. Ha meg bédül, gyön az országmentési akcióterv, igenyesen arra van, hogy mentsen a bédüléstül, amit okozott vót, és újra elölről, amíg meg nem hal a vízben.

(Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja.)

2011. szeptember 12.

Kötcse: erő, derű, optimizmus


A képek tanúsága szerint Orbán szent jobbja épp gyengélkedik, úgyhogy most különösen szüksége van egy hatékony jobb kézre, illetve a Jobbkézre (aki a jobb kezében épp az adóemelésről szóló előterjesztést viszi miniszterelnök úr – sőt: Miniszterelnök Úr – részére).

2011. szeptember 5.

Orbán: „Ignore what I say”

„Ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok" [Pay no attention to what I say to get elected] - mondta a 2006-os önkormányzati választások előtt európai uniós nagyköveteknek az Ember, Aki Sohasem Hazudott.
Korábban, az az évi országgyűlési választások előtt pedig a kampányígéreteire utalva arra kérte az összehívott nagyvállalati vezetőket egy gyűlésen, hogy „hagyják figyelmen kívül, amit mondok".
Ennél jobb tanácsot ma sem adhatna – úgyhogy teljesítsük a kérését, mindannyian!

2011. szeptember 2.

Diszkalkuliás gazdasági miniszter

„A kormány első olvasatban megtárgyalta és elfogadta a Magyar Köztársaság 2012. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról és a kapcsolódó kérdésekről szóló előterjesztést” – írta közleményében Szijjártó Péter a szerdai kormányülés után. Az [origo] viszont azt tudta meg ma, hogy csak pároldalas általános összefoglalót vitt a költségvetésről a kormány elé szerdán Matolcsy György, de a konkrét számok nem szerepeltek a dokumentumban. Sőt Matolcsy szóbeli beszámolójából sem derültek ki még a főbb számok sem, vagyis az, hogy mennyi bevétele lesz jövőre az államnak és mennyi pénzt oszt szét.
Íme, egy újabb nem ortodox módszer: költségvetés számok nélkül. Milyen kár, hogy nem előbb jutott ez eszükbe kétharmadéknak. Mennyivel jobb lenne például a húsvéti alkotmány - betűk nélkül.

2011. szeptember 1.

Pecunia olet

Régi kedvencem, Hoffmann Rózsa - a következő nemzedékek elzombisításával megbízott államtitkár - a szokottnál is nagyobbat dobott tegnap:

Kedves Gyerekek!
Szeretettel köszöntelek Benneteket a 2011-12-es tanév kezdetén!
A nyáron Erdélyben jártam. Bizonyára sokan hallottatok már róla, hogy ott Böjte Csaba ferences atya – életeket mentve - több ezer árva, elhagyott, nagyon szegény gyereknek ad otthont, szeretetet, betevő falatot. Egyik otthona épp a magyarság évente megrendezett nagy búcsújárásának helyszínén, Csíksomlyón található. Évek óta gyűjti a gyerekeknek a ruhát, az élelmet, a tankönyvet, a játékot, s ők igen jó eredménnyel tanulnak, odaadással segítenek, járnak templomba, vesznek részt minden egyházi és magyar nemzeti ünnepen. A gyerekek örömét csak az árnyékolja be, hogy a ruhájuk, a cipőjük ahány, annyiféle, s igazából nincs is ünneplőjük: nem tudnak szép népviseletbe öltözni s úgy menni a templomba, az ünnepélyre, ahogy a többi odavalósi magyar gyerek.
Így kell-e ennek lennie? Csaba testvér imáit talán nem hallgatja meg a Jóisten? Dehogynem! Csak éppen most Titeket szólít meg: tegyetek jót! Támogassátok fejenként legalább 100-100 forintottal csíksomlyói nehéz sorsú társaitokat! Hogy az ünnepnapok alkalmával felvehessék a Tőletek ajándékba kapott székely ruhákat!
Tavaly ősszel a vörösiszap károsultjainak karácsonyi ajándékaira példás összefogást és segítőkészséget mutattatok: a 100 forintjaitokból akkor összegyűlt hatalmas összeg időben célba ért, s most is célba fog érni. Erre – a magamén kívül - Mádl Dalma asszonynak, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövetének, Magyarország egykori köztársasági elnöke feleségének a szava a biztosíték.
Kérjétek meg osztályfőnökötöket, igazgatótokat, hogy segítsen a pénz összegyűjtésében! Az iskolátoknak az összegyűjtött 100 forintokat október 31-ig a Katolikus Karitász 12011148-00124534-00800007 számlaszámra lehet átutalni, a közlemény rovatban feltüntetve, hogy „A csíksomlyói gyerekek népviseletére”. Az összegyűlt adományt a Katolikus Karitásszal együttműködve az Oktatásért Felelős Államtitkárság időben el fogja juttatni Csaba testvérhez.
Kezdjétek jótettel, segítségnyújtással az új tanévet! Örömteli gyűjtést, vidám, eredményes tanulást kívánunk minden tanulónak, diáknak:
Dr. Hoffmann Rózsa
oktatásért felelős államtitkár

Jó, tudom, ilyen pávabetiltós, alaptörvényasztalos időkben nem illik csodálkozni már semmin, de azért ezt az irományt mégsem lehet szó nélkül hagyni.
Ahogy Hoffmann Rózsa egy szintre helyezi a csíksomlyói gyerekek népviseletének ügyét a kolontári tragédiával, ahogy Böjte Csaba valóban önfeláldozó karitatív tevékenységét összemocskolja a saját álságos céljaival, az undorító, gyomorforgató.

Az Ellenzéki Kerekasztaltól AZ ALAPTÖRVÉNY ASZTALÁig



A jóindulatúak azt mondják, hogy azért jut minden napra valami feneketlen baromság, mert amíg ezen szörnyülködnek vagy röhögnek az emberek, addig nem veszik észre a szipolyt.
Szerintem pedig nem. Ezek nem előre megfontolt szándékkal, hanem maguktól, gyárilag ilyenek. Illetve nem gyárilag, mert némelyikük két évtizede még normális volt – fokozatosan dolgozták le magukat erre a színvonalra.
Orbán például a kilencvenes évek elején még valószínűleg szégyellte is magát, amikor elkezdett hazudozni és/vagy marhaságokat beszélni – mostanra viszont már hiszi is talán, amiket mond. A húsz évvel ezelőtti Kövér gyilkos iróniával semmisítette volna meg azt a politikust, aki csupa nagybetűs Alaptörvény Asztalát talál ki, meg az asztal gondozásáról és szolgálásáról (!) szóló feladatot szab ki az ország összes jegyzőjére – ma viszont kívánságra dedikálja az alaptörvényt az arra rászorulók számára.

Az államtitkári levél innen: Gépnarancs
Free counter and web stats