Egyszer vót, hol nem vót, avvót, hogy a levelek még le se hulltak, mán meg volt mentvel a Zország, legalább a devizahiteles nemzettársak. Vót nekik három részük. Közbül derenducázott a versenyképes nemzeti középosztály, pénzivel az ablakba. Az alsó ötödinek jutott Ócsa, a fölső ötödinek a mégócsább, mondva lett, ha ki egybe visszafüzeti a hitelit hatósági áron, több millió forintokot es nyerhet a bóton, mentül jobban belé vót görnyedve a Gyurcsány-Sukoró féle karvalyhitel jármába befektetési célbul, antúl többet. Az egy aranykulcs mellé, ihol kapja a másikat. Meg a luxusáfát, ha keresletélénkítés céljábúl honi bótba venné a brillt, s nem Bécsbe vagy Szabadkán. No, még avvót a szerencse, hogy se a kormányba, se az udvarba ilyen személ nem akatt, hogy fővett volna ezt-azt, s most netán visszafüzetné a spórolt pénzibül. Meg lett ötletölve, hogy a kőccségit a szép állami ajándéknak állják a bankok, van mibül. Tényleg vót mibül, olyan voltak, mint a Sobri Jóska bárónéje, hogy nyóc brillje vót a két fülire, amire hogyne viszketne a magyar igazságérzete, márpedig ez mindent felülír, főleg a hat brillt, ami mén a kincstárba a kicsi véres kallantyújával. Ha hat füle nő, visszavásálhatja. Ennek ellenire a bankárfajta szipolyok béijedtek cefetül, brüsszeleztek, vágták a pofákot a pénzpiacval vállvetve, úgy emlegették az Alkotmánybíróságot, mintha vóna, nézték, hogy csúszik a forint fő-le a taknyán, mer még nem tutták, amit az eccerű nép tudott. Hogy nem azt köll nézni, amit beszél a kerál a genetikusan hazudatlan szájával, hanem azt köll nézni, amit csinál. Hogy röpül, mint a darázs átszervezésrűl átszervezésre a két kezivel, lényeg a lényeg, csak a degenerát Nyugat meg a szekértolói nézik azt, amit beszél, azok félnek csak, hogy holmi szófijátúl bédülne valami es. Ha meg bédül, gyön az országmentési akcióterv, igenyesen arra van, hogy mentsen a bédüléstül, amit okozott vót, és újra elölről, amíg meg nem hal a vízben.
(Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése