Az IMF és a magyar szabadságharcosok

Hont Andrásnak alighanem igaza van:

... "Mindazok, akik a globális pénzügyi központokkal szemben folytatott szabadságharcról képzelegnek, és egészen komolyan Észak-Korea vagy a Ceausescu-féle Románia receptjét ajánlgatják, elgondolkodhatnának egy apróságon. Ha van egy párt (a Fidesz), amelynek lelkes támogatója és állandó médiapartnere (Demján) a győztes választás pillanatában bankot vesz, a másik kebelbarát (Járai) biztosítótársaságot alapít, míg a párt kormányra lépve egyből különadót akar kivetni a pénzügyi szolgáltatókra, amit a piacon lévők mindegyike élesen támad, kivéve egy, a pártnak folyamatosan gesztusokat tevő, fontos közéleti pozícióval megbecsült bankvezért (Csányi), aki amúgy is kimozdíthatatlan a hazai piacról, akkor itt valami egészen másról lehet szó. Nem függetlenségi küzdelem folyik, hanem egy elitcsoport akarja magát függetleníteni a belső és külső korlátoktól egyaránt. A kétharmaddal teljes irányítás alá vont államélet után a többi szférára is legalább kétharmad részben kívánja rátenni a kezét.
Ha tényleg ez a valós szándék, akkor túl sok akadályba nem ütköznek mindaddig, amíg a közvélemény egy meghatározó része a nemzeti érdeket veszteséges vállalatokkal, működésképtelen postahivatalokkal, üres frázisokkal és hivalkodó, ostoba politizálással azonosítja."