Aluljáró, csütörtök délelőtt

Kellemes meglepetésekkel kezdődik: nem kell keresgélnem Kétfarkúékat, ott vannak mindjárt a metrókijárattal szemben, és ráadásul két érdeklődőt is látok a standjuk előtt, az egyik épp beszélget az MKKP-s lánnyal.
Veszem elő a kitöltött ajánlószelvényt, és ahogy nyújtom oda, hallom: „Nem érti? Hagyják ezt abba! Szégyelljék magukat, hogy gúnyt űznek a választásból. Nem tisztelik a magyar nép akaratát. Ezzel nem lehet viccelni. Hagyják abba!” – mondja nyugodt hangon a 40 körüli, konszolidált külsejű úr. Valószínűleg hosszabb ideje tart már az egyoldalúnak látszó beszélgetés, mert a lány szemmel láthatóan kellemetlenül érzi magát, erősen zavarban van. „Köszönjük a véleményét” – mormolja kétszer egymás után a férfinak, és gépiesen, oda sem figyelve veszi át tőlem a cédulát. Pedig szerettem volna megtudni tőle, hogy hány ajánlószelvénynél tartanak, de ebben a szituációban nem lehetett.
Így aztán most csak reménykedhetem benne, hogy átveszik végre a hatalmat, és így megvalósul az örök élet (plusz 20 év), csökken a gravitáció mértéke és hajózható lesz a Nagykörút. Merthogy a programjukban szereplő vállalásokat biztosan mind teljesíteni fogják, hiszen az egyik ígéretük már az előtt megvalósult, hogy megnyerték volna a választást. Erre gondolok: „Köztársasági elnöknek csak olyan személy jelölhető, aki legalább középfokú általános bohóc képesítéssel rendelkezik.”