Ha a médiatörvény nagyszerűségét illetően bárkiben voltak is eddig kétségek, azok ma végképp eloszolhattak.
Ugyanis végre egy autentikus személy nyilatkozott róla, az az ember, aki mindenhez ért, aki mindenhez pont ugyanannyira ért. Igen, természetesen
Schmitt Pálról van szó, méltán népszerű köztársasági elnökünkről.
Nemcsak azt tudhattuk meg az Észak-Magyarország-beli Schmitt-interjúból, hogy a médiatörvény „
a közjó irányába hat” és épp ezért kiáll mellette, hanem azt is, hogy „
az interneten való rendteremtés” szándéka „
érzékenyen érint mindenkit”, de „
az ifjúság és az emberi méltóság védelmének az előtérbe helyezése” azokat érinti érzékenyen, „
akik a médiával foglalkoznak”. Ez egy igen mélyértelmű gondolat, úgyhogy nem csoda, hogy én például nem is értem egész pontosan.
Természetesen nemcsak ezzel a témával foglalkozott az államfő, hanem értékes útmutatásokat adott többek között a katasztrófák elkerülését illetően is: „
Nem akkor kell árvizet kiabálni, amikor az ár már a házak falát mossa, hanem akkor kell rá készülni, amikor a folyó még a medrében csordogál.”
Azt is megtudhattuk, hogy tisztában van a jogkörével: „
Az én feladatom az alkotmányosság felügyelete, nekem ebből a szempontból van jogom kétféle vétót gyakorolni: van egy politikai vétójogom, hogy visszaküldjem a parlamentnek az előterjesztett törvényjavaslatot, és van egy másik, hogy előzetes normakontrollt kérjek az Alkotmánybíróságtól. Egyikkel sem éltem,
mert nem találtam alkotmányellenesnek egy törvényt sem.” Pedig nagyon alaposan áttanulmányozta valamennyit, így nyilván azt is, amelyet később
egyhangúlag megsemmisített a hozzá nem értő Alkotmánybíróság. (Rögtön meg is kapták
jól megérdemelt büntetésüket.)
Az interjú végén Schmitt Pál teljesen új megvilágításba helyezte a feladatkörét. Aki eddig úgy képzelte kishitűen, hogy csak a
négyharmadnyi magyarság felett őrködik az államfő, az most megtudhatta, hogy valójában „
amikor én megszólalok, azt várják tőlem, hogy a demokrácia létét, a pluralizmust, a sajtószabadság és szólásszabadság létét garantáljam más országok vagy a média számára”.
Az interjú kiemelkedő fontosságát az is bizonyítja, hogy a lapbeli megjelenéssel egyidejűleg
felkerült a köztársasági elnök hivatalos oldalára is. Arra az oldalra, amelyet egyébként nem a Magyar Köztársaság
jelenleg hatályos címere, hanem annak két lebegő angyal által tartott változata díszíti – előttem ismeretlen okokból.
Schmitt Pál tehát vagy az élete első három évében érvényes címerre emlékszik, vagy – ez a valószínűbb eset – a jövőbe lát.
Most, hogy a harmadik Magyar Köztársaság az utolsókat rúgja (de még az ilyen nevű tér is - hogy a köztársaságnak írmagja se maradjon), a Wass Albert tér viszont hamarosan rákerül a GPS-ekre, egyre inkább úgy fest, hogy a tavaly augusztusi rémálmom fokozatosan valóra válik.
Ezentúl igyekszem álmatlanul tölteni az éjszakáimat, a jövendölést pedig meghagyom Petőfinek.
Mindebből vagy az következik, hogy Orbán Viktor tavaly nem mondott igazat (de ez – mint tudjuk – fogalmilag kizárt), vagy az, hogy hazánkban a gazdaság és a közbiztonság helyzete immár kifogástalan, nincs mit javítani rajta – tehát a hatalmi konstrukciókat kellett már csak átrendezni és új alkotmányt kellett írni ahhoz, hogy ugyanő elmondhassa nagyhét csütörtökén: 
Az Ifjúsági Keresztény-demokrata Szövetség - a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezete – honlapot indított a külföldön tanuló vagy munkát vállaló fiatalok hazatérésének előmozdítása céljából.
„Ahonnan indultam
Minden esély megvan arra, hogy hamarosan ismét ilyen termelési riportokat nézhetünk a közszolgálati adókon:
Egy újabb óriási lépést tettünk meg a nagyhatalommá válás útján – ám szinte titokban.
Most hogy Tarlós kikergette a belvárosi, frekventált aluljárókból a hajléktalanokat és azok egy-két kerülettel arrábbi, még lepusztultabb metróaluljárókba költöztek; most hogy a közrendet súlyosan sértő ingyenbokrokat és -padokat kivágják a temetőkben; most hogy az új vezetésnek nem tetsző monumentumokat elkezdik lerombolni és a helyükbe még sokkal rondábbakat építenek - szóval most már tényleg csak az az egy hiányzik a fővárosiak maradéktalan elégedettségéhez, hogy végre díszpolgár legyen a Budapesthez ezer szállal kötődő Elvis Presley és közterületet nevezzenek el róla. 
Merthogy a Legokosabb Politikus és a Leggerincesebb Politikus után a Legelvhűbb Politikus is felsorakozott a helyes oldalon. Igaz, hogy ellenzékiként definiálja ott magát, de olyan konstruktív, hogy az ember szeme könnybe lábad tőle.
Selmeczi Gabriella, a leendő nyugdíjasok mentőangyala elégedetten nyugtázta a napokban: „A közérdek hatalmas sikert aratott a magánérdek felett.”
Selmeczi Gabriella, a megnyerő mosolyú szenátor asszony a magánnyugdíjban maradók végleges számának ismertetésekor nagy győzelemről beszélt, mint mondta: „a közérdek hatalmas sikert aratott a magánérdek felett”.
Ha a médiatörvény nagyszerűségét illetően bárkiben voltak is eddig kétségek, azok ma végképp eloszolhattak.
Schmitt Pál tehát vagy az élete első három évében érvényes címerre emlékszik, vagy – ez a valószínűbb eset – a jövőbe lát.
Strasbourg, sajtótájékoztató, 2011. jan. 19.
