2012. október 5.

A sumér Uristen turul ősképibe ejtette meg a magyarok bódogasszonyát, így lött I. Fülkefor Krisztus Urunk maga


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor ügön szerette a jeleket, vót reájuk füle, több es. Ezér vót kerál, hogy azt óvasson ki belőlök, amit csak akar. Hogy példájul új törvények világa gyün Ejrópa fele, annak penig első parancsolattya nékünk szól, kik a turulba születtünk: az erős népek erősöggyenek, a gyöngék meg hulljanak széjjel a büdös csipába. Mikó aztán elaluvott, nyilallásval elegy megvilágosodása lött. A sumér Uristen turul ősképibe ejtette meg a magyarok bódogasszonyát, így lött I. Fülkefor Krisztus Urunk maga, de ez hagyján, ezt eddig es tutta. Hanem végre turulszárnya nőtt a hátán, akkaracska, hogy 2,1 magyar méter vót a fesztávja. Avval fölröppent s kőrözött. Eccő meglátott odalenn valami csillogót. Nem eggy nyerőgép az, a maga titkos nemzetbiztonsági kockázatával, kérdte. De! S mán le es csapott rea, mer a vér, az vér. Szelte ketté a kardjával, ami nyőtt néki dettó. Na, ahogy megébrett, öszvehítta a kormánzótanácsot Pusztaszerre. Gyöttek a miniszterek, gubbattak, tollászkottak. Eggyikük aszonta, nincs baj, ű biztos helyrűl tuggya, csak az Unióbúl lesz kilépve délutánra. Nem úgy, monta a másik, hanem hadüzenet lesz, legföllebb a címzettön van vita, hogy Örményország vagy Ámerika, s errű mén az eggyesztetés Lázár és Matolcsy kolegával a nemzeti víájpíröptetőbe. De nem ez vót, hanem sokkolta fontosabb, mi reggelig nem várhat, mer még főpuhul a végin. Akkó belépett maga Lázár János, avval, hogy hónap nulla órátúl a nyerőgép nem fér bele a mi politikai családunk krédójába. Itt vagynak az épek, a kétkarúak, há mér a félkarú rablóba hajibálja a pénzit a nemzet? Ha nem lesz hová dobni, avval epp annyit takarét meg, amennyi el lesz vonval a nemzeti segélyplafon keretibe, isten münköt úgy segéjjen. Evvel pénz az ablakunkba, mindenki jól jár, aki eddig, lehet hazamenni, mihöztartás, hajrá magyarok. Illetve vóna még valami, szólott a kerál ,és főröppent a trón hegyire. Aki a turult bántsa, a kerált bántsa, ezt bé köll venni alaptörvénbe. Meg aki Hódmezővásárhelyet azt es, lobbiszta ki Lázár miniszter egy füst alatt. Aki továbbá érez a hátán valami tollas bizsergést s dudorot, ne lepődgyön meg, annak napszentületre turulszárnya nő, akar másfél méter fesztávval es, ha jól vé­geszte a reabízottakat. Ha kinek nem viszket, asse renyekedjék, meglássuk, át bírgya-é venni az új tempót fődönjáró lévire. Eztán a viselet mindenesetre: kócsagforgó, kacagány szárnyhasítékval, sportszár combig, rámás csizma stoplival, lézersarkantyú. Na, evvel elindútak haza, még a nap föl se gyött. Olyik talányosan mosolygott, olyik fehér vót, mint a fal. De eggy se mert hátradűni az Audiba, kinek viszketett, azér, kinek nem, azér, máig es ott görnyednek, ha meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Free counter and web stats