Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Magyar Csapatok Rezsivezérlőtábornoka a Lázár Jánosval folytatott széleskörűen titkos társadalmi konzultácijót követően, anékül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkozott vón, a szomszédos Moszkvába utazott. Hogyne ment vóna, hejszen úttörő korátúl szilárdan vallotta, hogy a magyarság kitörési pontya mindég keletre vagyon a sasnak körme közzül, mán leszámétval az 1945 és ’89 közti rövid szakaszt, mit azolta alkotmányossan ki es törűtek a nemzet múltjábú. Na, űtek ott a Kremlbe, mint mán ezer éve, teásztak a Putyin cárval, akar valami hétpróbált házaspár. Meglehet, hogy küssé érdekházasság vót, ám, mikép Lázár uram elpletykálkotta, naprú napra nagyobb élvezetet jelentett a feleknek. Addig-addig élveszkettek, hogy még a teát meg se itták, I. Fülkefor mán letépte láncát, és a gyarmatosétás elleni harc jegyibe vásárót két új erőműblokkot Paksra. Nem epp ingyenbe, hanem háromezer milliárd forintokér, mit eggy füst alatt kőccsön es kért az ű Putyin komájátú. Ammeg adott szívessen, harminc évre, vót es néki, meg tutta es jól, micsináljon, ha megen a magyarok fődjin akar ideiglenessen állomásozni. Na, eszt azon melegibe le es pacsiszták, a Némethné aláírta, gyöttek haza libidínom-dánom, mer ekkaracska üzletet magyar még nem kötött a Honfoglalás olta. Hanem micsoda égbekiálltó gamatságra toppantak bé! Arra, hogy a héccer bukott libaloldal, ki nemzetire rárontában az oroszokval es lepaktált anno energiaügybe, esmég öszvegyurcsánkodott. S bár útálotta egymást, mint a kukoricagölödint, nem átallott elvtelenül szövetkezni, tűz a vízvel, bű a bával. Szabálhont annak érdekibe, hogy őtöt, I. Fülkefort a választás ürügyin az örök kétharmadgyában megbillencsék, sőt! Penig arra nem csak joga, esélye se vót senki fijának, mer Kósa Lajos uram egzaktú megálmotta, a valóságnak nemcsak a kampányhó nincs köze semmi, de a választáshó se! Ezér úgy lössz, hogy a fölülrű kinevezett Biztosami Biztosok tőttik majd ki a népességbűl reájok eső szavazólapot. Amúgy es ott lóbálnak közpézen, mér ne tőtsék!? Az Ismeretlen Fülke Lovasszobra előtt fog állani az asztaluk, golyóstolluk, megfigyelőjük Kelet-Ebeszbű. Ha gyün a pógárocska, ez a keráli delegált leülteti s megkérdi tiszteletvel, mit ikszölhet a nevibe. Ha jól felel a delikvencs, minden további nékül bé lehet húzni az ikszeket, s átnyútani az emléklapot a győztes aláírásával. Ha ellenbe butaságot mond, rögvest föl kő pattanni, kiszaladni a képbű, maj vissza, s erőst főháborodva meg kő kérdeni: nem tudna a nénémbátyámecsém ollat mondani, mit én a pozitív szívembű bé tudok írni? Ha ettű se veszi észre magát, ki kő jelenteni: én ezt nem írom bé. Mer ezt nekem szabad. Ön azt nevez meg, akit akar, én meg azt ikszölök be, akit akarok, amég csak meg nem halnak.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése