N. N., Nyíregyháza
A nyíregyháziak alig akarták elengedni Orbán Viktort.
– Óriási élmény számomra, hogy láthattam önt, az Isten áldja meg! – mondta könnyes szemmel egy hetven év körüli asszony, mire a mellette álló barátnője így bólogatott:
– Így igaz! Orbán Viktor a nemzet géniusza!
Innen
B. L., Etyek
- Butaságot csináltam - mondta a hatvanegy éves Bartos Lászlóné, akit szerda délben előállított a rendőrség a Fejér megyei Etyekről, mert tetten érték, amint letép egy választási plakátot. Az egykor pénzügyi adminisztrátorként dolgozó nyugdíjas asszony nyolcéves unokájával tartott hazafelé a kisboltból, amikor leszakította a Fidesz helyi polgármesterjelöltjét ábrázoló hirdetményt. Azonnal lebukott: szerdára virradó éjjel majd százharminc plakátot rongáltak meg a településen, s az asszony épp az ebben az ügyben eljáró rendőrök szeme láttára követte el a szabálysértést. A járőrök nyomban intézkedtek: a nagymamát - miután elhelyezte egyik ismerősénél unokáját - a bicskei kapitányságra vitték.
– Útközben még meg is bilincseltek. Bicskén aztán négy órán át várakoztattak, végül egy zárkába vezettek. Este hétkor azt mondták, hogy hetvenkét órára letartóztatnak, és Székesfehérvárra visznek. El is indultunk, de útközben az egyik rendőr kapott egy telefont, s közölte, elengednek. Majdnem nyolc óra volt már, amikor hazaértem. Az unokám még akkor is zokogott, azzal vigasztaltam, hogy a rendőr bácsik összekevertek valakivel.
[...] – Nehéz ezt megmagyarázni. Csak arra emlékszem, hogy nagyon dühös voltam. Az elmúlt hónapokban ugyanis egymást érték a botrányok itt, Etyeken, a polgármester urat, akit nagyon jó embernek tartok, teljesen kikészítették a képviselők. Voltak viták, perek, sőt, dulakodások is, legutóbb még az irodájából is kizárták. Ezen járt az eszem, és egyre jobban felidegesítettem magam. Aztán az első utamba kerülő plakáton töltöttem ki dühömet. Nem egy személy vagy egy párt, hanem úgy általában a bajkeverők ellen irányult a haragom.
Innen
H. Á., Budapest
Politikai bűnökért és hibákért ezen a világon fizetünk. Nemcsak azok fizetnek, akik a bűnöket és hibákat elkövetik, hanem azok is, akiknek a nevében elkövetik.
Szemünk előtt zajlik a liberális demokrácia épületének lerombolása.
[...] A modern demokrácia liberális demokrácia, a hagyományos demokrácia és hagyományos liberalizmus szerencsés ötvözete. A demokrácia az állampolgárok többsége uralmát biztosítja, míg a liberalizmus a kisebbségek és személyek jogait és azok sérthetetlenségét. A demokrácia elve a többségi döntés s annak tiszteletben tartása a kisebbség részéről, míg a liberalizmus elve a hatalmak megosztása úgy, hogy egyetlen állami intézmény se monopolizálhassa a döntés jogát. Az olyan demokráciát, amely nem párosul a liberalizmus felsorolt elvével és gyakorlatával, egy angol fordulattal „totalitáriánus demokráciának” nevezik. Tévedések elkerülése végett nem liberális pártok szerepe vagy jelenléte tesz egy államot liberális demokráciává, minthogy minden modern demokrácia az.
Szemünk előtt zajlik a magyar liberális demokrácia épületének a lebontása, politikai rendszerünknek totalitáriánus demokráciává való fokozatos átalakítása. A parlamentben kétharmados többséggel rendelkező párt, azaz annak vezére „mindent visz”. Ők jelölik (gyakorlatilag ők választják) az államelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, a parlament elnökét, ők nevezik ki az összes állami tisztviselőt és tisztségviselőt. Tőlük függnek a médiumok. Boross Péter javaslata a centrális egyszemélyi hatalom alkotmányos bevezetésére nem utópikus, hanem realitás. Orbán Viktor miniszterelnöki tekintélyéhez legfeljebb még a Legfőbb Hadúr cím hiányzik.
[...] Ahol a hatalmak nincsenek megosztva, ott minden valóban gyorsan megy. Ezzel lehet az egyszemélyes vagy egypárti döntés mellett érvelni. De a gyors törvényhozás nemhogy nem sajátossága a modern demokráciának, pontosan az ellenkezője igaz. Obamának két esztendő alatt sem sikerült (még egy demokrata többségű szenátusban és házban sem) keresztülvinnie eredeti programját az általános betegbiztosításra. Mert másoknak más volt a meggyőződésük, véleményük. Egy modern demokráciában mérlegelni kell, alkudozni kell, kompromisszumokat kell kötni. Semmi sem megy sürgöny módra. A jelen kormányzó párt vezetői büszkék arra, hogy számtalan törvényt hoztak rövid idő alatt. Pedig ezt inkább szégyellniük kellene. Csak parancsuralmi rendszerekben törvénykeznek lóhalálában.
[...] Orbán Viktor a jövő év tavaszára ígérte az új alkotmányt, míg a meglévőt már amúgy is akarata szerint szabdalta fel. Még annyi idő sem kell egy ország alaptörvénye megszületéséhez, mint egy embergyereknek. De miért csodálkozunk?
Ha kétharmados többséggel meg lehet mindent egy alkotmányban változtatni, ha az nem tartalmaz egyetlen általános érvényű, megváltoztathatatlan passzust sem, mint az Egyesült Államok vagy a Német Szövetségi Köztársaság alkotmánya, ha a magyar honpolgárok sosem tanulták meg tisztelni az alkotmányukat, s cseppet sem törődnek azzal, hogy mi is van vagy lesz benne, akkor miért csodálkozunk?
[...] Mindannyian felelősek vagyunk azért, ami történt, s ami történik.
Mindannyian megszoktuk a rövid távú érdekben, rokonszenvekben és ellenszenvekben való gondolkodást. Nem tartottuk tiszteletben a demokrácia íratlan szabályait.
[...] A szekértáborhoz való tartozás vált a politikai ítélkezés, gondolkodás egyetlen mércéjévé. A televíziós műsorok kezdtek papagáj-vizsgaelőadásokhoz hasonlítani. Vádaskodás, rágalmazás vagy legalábbis a másik fél motívumainak megrágalmazása bevett szokássá vált.
Csodálkozunk, hogy mindennek megfizetjük az árát?
Nem vigasz, hogy a Fidesz is meg fogja fizetni az árát a nemzetközi szervek ellen szított demagógiának, szakértő államhivatalnokok tömeges leváltásának, az alkotmány papírronggyá való változtatásának, a politikai hűségjutalmak nagyszabású osztogatásának, a saját táborán belüli önálló vélemények elhallgattatásának, a türelmetlenségnek, a szimbolikus politikának, a magabiztos rögtönzéseknek. Mert a politikai bűnünkért és hibánkért ezen a világon fizetünk.
Nem vigasz, mert ezt az árat egész Magyarország fogja megfizetni. Úgy, ahogy eddig is tette.
Innen
Pazuzutól Pazuzuig. Mezopotámiai istenek és démonok a Szépművészeti
Múzeumban
-
Kiállításra úgy indul az ember, ahogy ismeretlen város felderítésére: az
egyes épületek – itt: kiállított tárgyak – szépségén és jelentőségén túl
azt pr...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése