2010. szeptember 2.

"Itt élünk Kelet-Európa közepén"

Megnyitotta az I. Nemzeti Tanévnyitót (sic) az I. Nemzeti Erőforrás Minisztere. Beszédet mondott Hoffmann Rózsa I. Nemzeti Oktatási Államtitkár is – aki a hódmezővásárhelyin kívül még több I. Nemzeti Tanévnyitást is vállalt országszerte (Karcag, Kiskunmajsa, Püspökladány, Rózsaszentmárton, Somogyvár, Tamási, Tatabánya).


A fáradhatatlan államtitkártól megtudhattuk, hogy az I. Nemzeti Kormány rendet és biztonságot teremt az oktatási rendszer egészében. (Most hogy az országban amúgy is rend és biztonság van június 12-e óta - akkor telt le ugyanis a Pintér belügyminiszter által e célra kilátásba helyezett két hét -, épp ideje, hogy az oktatási rendszerben is az legyen.) A nemzeti kormány középponti szerepbe helyezi a nevelést, a korábbinál hangsúlyosabbá válik az erkölcsi, etikai képzés, az egyházi intézmények előnyösebb helyzetbe kerülnek mind a finanszírozásban, mind a pályázati rendszerben. A pedagógusok biztonságát és életszínvonaluk növekedését a kidolgozás alatt álló életpályamodell fogja keretbe foglalni és garantálni. (Tehát nem az ígért fizetésemelés, mert az most mégsem lesz, gesztusértékű sem, meg jövőre sem, viszont amint lehet, akkor azonnal.)
Hoffmann Rózsa más Nemzeti Tanévnyitókon többek között arról is beszélt a pedagógusok előtt, hogy „Eddig azt várták el önöktől, hogy az iskola úgy táncoljon, ahogy a szülő fütyül, és mindenáron ki kellett elégíteni az igényeket”. Erre az angolnyelv-oktatást hozta fel példaként - a Harry Potter kontra János vitéz témakört mintegy továbbfejlesztve -: "itt élünk Kelet-Európa közepén egy nyelvi sokszínűségben (...), ebből kiszakadni egyoldalú angol orientációval vétek és bűn". Az iskola nem szolgáltató, hanem közfeladatot ellátó nevelő intézmény, ahol képesnek kell lenni arra, hogy szakmailag felülbírálják a szülők elvárásait is. Ezekre az elvárásokra persze továbbra is figyelni kell – tette hozzá megengedőn.
Az államtitkár leszögezte: a közoktatásban azt kell erősíteni, amiben jók voltunk: azt, hogy a magyar iskolákban „rend van”, és hogy nálunk „szót fogadnak” a gyerekek. Még a Kádár-korszak végén is ilyen volt az iskola, és ha akkor így tudtak tanítani, akkor most is le lehet hántani az oktatásról azokat az "idegen mintákat", amelyek majdnem tönkretették a közoktatás rendszerét.

Csak alátámaszthatjuk HR míves szavait: „A több mint kétmillió diák, szüleik és rokonaik, valamint mintegy kétszázezer pedagógus a szokottnál is magasabb hőfokú várakozással tekint a következő időszak elé.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Free counter and web stats