"A legjogosultabb mozgalom"

1945. január 27-én, az auschwitzi tábor felszabadításának napján, onnan pár száz kilométerre, a zsidó munkaszolgálatosok balfi táborában magyar nyilasok puskatussal agyonverték a 38 éve katolikus Szerb Antalt, Prohászka Ottokár püspök keresztfiát.
Prohászka Ottokár, a numerus clausus atyja, aki az antiszemitizmust "a legjogosultabb mozgalom"-nak és a zsidóságot "fekély"-nek nevezte, 1927-ben meghalt, így már nem érhette meg a nézeteinek cselekedetté formálódását.

Paks Hungarica

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor, az 1966-os Szovjet–Magyar Barátsági Szerződés folytatásaképpen, Márja országát hat százalék kamatra, negyven százalék simicskára a Putyin kolegának harminc évre fölajállotta. Mikó esztán alunni tért, ügön süséreket álmodott. Elébb atommagbú rakott tűzecske mellett ült tót olvasztárnak őtezve, s eggy IL-18-as baráti röpülőgépet óvasztott bé aranylabdának. Avval főröppent, s Párizsba termett, hon átatta a Puskás Ferenc-díjat s elfénképeszkedett Pelével, a Fekete Gyöngyszemvel. Epp Jókairú diskuráltak, mikó huss, jászolba, küssebb drótháló megett tanálta magát. Ű vót Felcsúti Szent József, dekázgatott ott a pettyesvel, halkan, fő ne vergye az ölibe ringó küs Jézust. Ekkó gyött a belső parancs, hogy a mondott párthus kerálfit néki köll a nyugoti kereszténség védelmibe Heródestúl, minden oroszok cárjátúl megvédölmezni. Na, emmán döfi vót néki, hogy az eggyesült Cöf-Magyar-Csapatok élin visszaszabadságharculja a hazát az ötágú sas markábú! Mondgyuk, végig vót eggy gamatlagos érzése, vajjon a saját töretlen fejlődésinek mellik pontyán es álmodja, amit álmodik, de ezt a fillingérijomot elnyomta a történelem robaja fegyvercsörgés képiben, mer epp pakóta bé a páncélokat a küsbuszba. Avval irány Verecke. Szép út vót, sohse gondúta vóna, kisbuszba hogy lehet űlni fehér lovon, de lehetett. Elhagyta Tatár-, majd Taliánországot, menetbű főszabadétotta Ukrajnát, még arra es szakétott üdőt, hogy Janukovics kolegával áttekintse az előttök álló múltat, s a kamerák előtt Klicskó sporttársával kesztyűzzön kicsit a Majdanon. Mán a távoli Indiába jártak, mikó küssé megvékonyodott a kerál álma. Ettűl-e, nem‑e, valami kezdett néki egyre gyanúsabb lenni. Annyira, hogy amikó megérkesztek a csatatérre, s meglátta szerződéses komáját, ahogy ölelő karokval gyön ki a Kreml kapuján, eggy őttésre kiverte a víz. Reagyött, hogy tévedhetetlen létire ű itt bezon valamit eltévesztett. Há stogyélo megen, kérdeszte a cár, elnízve a kardjokrázó békemenetoszlopokat, kük hevessen kurjongatták, hogy nem, nem, soha nem lesznek gyarmat. Majdnem teli vót vélök a Vörös tér. Hát mastan ű mit mongyon, de gyorsan, kínoskodott álmába a magyarok kerála. Hát mit? Csak a színiglen igazat! S mán monta es, hogy epp az EU ellen mén a hadba derék huszárai élin, de gondúta, ha eccő kelet fele tart nyugotnak, mint János vitéz, csak béköszön eggy szóra. De nem es zavar tovább, messzi még a francia határ. Olly dühött barrózózás támatt erre, hogy menten fö köllött riadjon. Reggel vót, csönd, csak a szóvivők kara zsolozsmázott az ablak alatt, hogy mér jobb a húsz forintos áram a nyóc forintosná. Akkó bényúlt a párnája alá, s megnyúgodott. Vót, ami vót, a Paks Hungarica ott vót a feje alatt aláírval, nem atta vón senkinek, amíg meg nem halt.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Tovább a lenini úton!

A tsz első megbeszélése

Nézzétek, írt a brigádunkról az újság!

A frakcióülésen a rezsicsökkentés a téma

(A fotóra Fábri Péter hívta fel a figyelmem. Köszönöm.) 

Nagy filmesek a kamera mögött

 Antonioni

Bergman

 Fellini

 Iñárritu

 Jancsó

 Kertész

 Kubrick

 Kuroszava

 Makk

 Sára

 Tarkovszkij

 Truffaut

Kálomista

A fenti művészek alkotásai közül helyhiány miatt most csak az egyikét mutatjuk be - de kétségkívül ez a legértékesebb, hiszen másodpercre átszámítva ezért fizetett a legtöbbet a megrendelő: 



Részletek itt olvashatók.

A magyarság kitörési pontya mindég keletre vagyon a sasnak körme közzül

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Magyar Csapatok Rezsivezérlőtábornoka a Lázár Jánosval folytatott széleskörűen titkos társadalmi konzultácijót követően, anékül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkozott vón, a szomszédos Moszkvába utazott. Hogyne ment vóna, hejszen úttörő korátúl szilárdan vallotta, hogy a magyarság kitörési pontya mindég keletre vagyon a sasnak körme közzül, mán leszámétval az 1945 és ’89 közti rövid szakaszt, mit azolta alkotmányossan ki es törűtek a nemzet múltjábú. Na, űtek ott a Kremlbe, mint mán ezer éve, teásztak a Putyin cárval, akar valami hétpróbált házaspár. Meglehet, hogy küssé érdekházasság vót, ám, mikép Lázár uram elpletykálkotta, naprú napra nagyobb élvezetet jelentett a feleknek. Addig-addig élveszkettek, hogy még a teát meg se itták, I. Fülkefor mán letépte láncát, és a gyarmatosétás elleni harc jegyibe vásárót két új erőműblokkot Paksra. Nem epp ingyenbe, hanem háromezer milliárd forintokér, mit eggy füst alatt kőccsön es kért az ű Putyin komájátú. Ammeg adott szívessen, harminc évre, vót es néki, meg tutta es jól, micsináljon, ha megen a magyarok fődjin akar ideiglenessen állomásozni. Na, eszt azon melegibe le es pacsiszták, a Némethné aláírta, gyöttek haza libidínom-dánom, mer ekkaracska üzletet magyar még nem kötött a Honfoglalás olta. Hanem micsoda égbekiálltó gamatságra toppantak bé! Arra, hogy a héccer bukott libaloldal, ki nemzetire rárontában az oroszokval es lepaktált anno energiaügybe, esmég öszvegyurcsánkodott. S bár útálotta egymást, mint a kukoricagölödint, nem átallott elvtelenül szövetkezni, tűz a vízvel, bű a bával. Szabálhont annak érdekibe, hogy őtöt, I. Fülkefort a választás ürügyin az örök kétharmadgyában megbillencsék, sőt! Penig arra nem csak joga, esélye se vót senki fijának, mer Kósa Lajos uram egzaktú megálmotta, a valóságnak nemcsak a kampányhó nincs köze semmi, de a választáshó se! Ezér úgy lössz, hogy a fölülrű kinevezett Biztosami Biztosok tőttik majd ki a népességbűl reájok eső szavazólapot. Amúgy es ott lóbálnak közpézen, mér ne tőtsék!? Az Ismeretlen Fülke Lovasszobra előtt fog állani az asztaluk, golyóstolluk, megfigyelőjük Kelet-Ebeszbű. Ha gyün a pógárocska, ez a keráli delegált leülteti s megkérdi tiszteletvel, mit ikszölhet a nevibe. Ha jól felel a delikvencs, minden további nékül bé lehet húzni az ikszeket, s átnyútani az emléklapot a győztes aláírásával. Ha ellenbe butaságot mond, rögvest föl kő pattanni, kiszaladni a képbű, maj vissza, s erőst főháborodva meg kő kérdeni: nem tudna a nénémbátyámecsém ollat mondani, mit én a pozitív szívembű bé tudok írni? Ha ettű se veszi észre magát, ki kő jelenteni: én ezt nem írom bé. Mer ezt nekem szabad. Ön azt nevez meg, akit akar, én meg azt ikszölök be, akit akarok, amég csak meg nem halnak. 

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Plebejusok

A két kép között sok a hasonlóság.
Mindenekelőtt azonos a helyszín: Soponya, az állami vadászterület; azonos az alkalom, amelyből összegyűltek a résztvevők: vadászat; azonos a terítéknek nevezett díszlet: sok száz fácán.
Ami különbözik: a lelőtt állatokat más-más alakzatba fektették; a két fotó elkészülte között eltelt kb. 40-45 év; a második képen a katonás rendet felborítja az egyik résztvevő vadásszá avatási szertartása: megvesszőzik a fenekét a tréfás vadásztársak.
A fő különbség azonban a társaság összetétele. A felső fotón többek között Kádár János, Fehér Lajos, Gáspár Sándor és Biszku Béla járatja a szemét az áldozatain, míg az alsó fénykép szereplői közül név szerint ismerjük Habsburg-Lotaringiai Mihály főherceget, gróf Károlyi Lászlót és feleségét, Miklós liechtensteini herceget és feleségét, Oszter Sándor színészt és feleségét, Donatella Failoni zongoraművészt, valamint Lázár Jánost és feleségét. (Valószínűleg a két utóbbi úr pálcázza a földön fekvő Perényi Zsigmond miniszterelnökségi főtanácsadót, Lázár beosztottját.)
Ja és még egy hasonlóság: a két csapat vezetői, Kádár és Lázár, egyaránt meggyőződéses plebejusnak vallották-vallják magukat.

Engedjétek hozzám a kisdedeket!

Szilágyi Lenke fotói Solt Ottiliáról

A Beszelo.c3.hu-ról

Solt Ottilia

Ma lenne hetvenéves. Okos és szép volt, és ráadásul még jó ember is. 53 évet élt. 

Ezzel a filmmel emlékezett meg róla 1997-ben Elbert Márta Fekete Doboza.

A Fidesz betlehemi csillaga, made in China

Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő a jászmagyar vidéken eggy retardai ember, kirű utób az Orbán Népe vezércikkbe megírta, hogy nem más, mint gyűlöletturbózó, szadeszkomenista sírásó, ki a tömegre gumilövedékvel, a faluszéli ház cigány lakójára éleslőszervel lűtt, s azóta es mindent megtesz a hatalom megkaparintásájér, jó lessz végre fölismerni! Egy gennygócista, hogy a ka­rá­cson kövéri kerékvágásábú ki ne zökkenyjünk. Avvót, hogy ez az ember ügön felbőszénkedett, mikó hírit vette, hogy eggy képvisellő szűzmárjás kúcstartókot osztogatott az éjféli misén. De nem ám mutyiba, hanem a plébános segedelmivel, ki a szószékrűl es béjelentette a térség istápjának gálánt ajándékát. Cikázott templomrú templomra Márjás Pócs János uram, világétott a kezibe a tecsóspunga, ollan vót, mint a Fidesz betlehemi csillaga, made in China. A retardai ember meg szabálos otrombózist kapott ettől dühibe! Másnap addig forgatta az aláírt kegytárgyat, míg oda nem vuduzott eggy virtigli hitlerbajuszt a kúcstartó csöpnyi orra alá. Meggyalászta, na. De ez nem vót ölég! Mer az ántiklerikális dúlásfúlás közepette úgy megteccett néki ennen suttyósága, hogy huncfutú lefénképözte mobilval a produktomját, s bémélezte a Jászblog nevű orgánomba. Azok meg abbahejbe főbocsájtották a világhálóra a Szűz Máriját, hogy ejnye mordizombiatta, mecsoda kampánygusztustalanság illet cselekedni egy templomval s hívőivel. Hanem az odapingát bajúsz valahogy ekerűte a figyelmököt. Idióták vótak, na. Vagy azér, mer aszitték, hogy gyárilag illen a kűs Márja, vagy azér, mer úgy vótak véle, meg kő bélyegezni az ellenséget bármi áron, ha eggy torkosmatildi billogozóval, hát avval, a cél szente­séti az eszközt. Terjedett es a küs kúcstartó a neten szertefele a förtelmös bajúszval, erőst ejnyeanyászták a Pócs képviselőt, hogy így kufár meg úgy. Ammeg velejig fő vót háborodva, hogy mér baj a figyelmesség? Há dehogy akart ű kampányúni, pláne elibe nyomakodni a Szűzanyának! Csak a szeretet gyertyalángjának küs zabszeme sehogyse fért el őbenne, mer ű ha meglátott eggy kúcskarikáni Szűz Márját, mingyán főhorgatt benne az ajándékozás szép libidója, mindeggy vót, millen vót, csak műanyag legyen, s alá lehessen írni a Jézuska nevibe, hogy Pócs János. Szerette elképzelni, ahogy a bódogságos küsmama világít a setét nadrágzsebbe meg a marokba, ha ki kő menni éccaka, ugye. A névtelen béküldőember viszont a maga filctollá eccerűsödött politikai véleményivel mást szeretett. Szomorú vértulokságában ügön szerette hitlerbajúszval elképzelni az öszves ellenlábas atyafiját, annak gusztusos és gusztustalan kúcstartójával egyetembe. Mindet, akikvel nem értett eggyet. S bezon, vót az illenekbű bővön, hejszen ha belegondút, a magyarok fődjin a magyar mán nem értett eggyet se, saját magával az élen, amíg meg nem halt.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben