Reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni. [...] Nyugat-Európa kétséges pályán halad, a vesztébe rohan, [...] ha nem sikerül a versenyhátrányunkat ledolgozni, [...] a hanyatló Nyugat része leszünk. [...] Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése. Lehet, hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, mondjuk, a skandinávoknál, de az ilyen félázsiai származékoknál, mint mi vagyunk, csak így működik. [...] Magyarországon akkor van összefogás, ha van egy politikai vezérerő. Ez nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható - mondta Orbán Viktor a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének mai ülésén.
Sik Domonkos 28-ai kitűnő cikke a Szuverén.hu-n így zárul: „A miniszterelnök nyilatkozatával sok szempontból megemelte a tétet. Nekiszegezte a kérdést a társadalomnak, hogy vajon mennyire érti a demokráciát, és mennyire ragaszkodik hozzá. A labda jelen pillanatban az állampolgárok oldalán pattog, a mi tisztünk bizonyítani, hogy nem maradhatnak válasz nélkül a fent idézetthez hasonló elejtett megjegyzések. Amennyiben mégis, úgy joggal érezheti a kormányfő, hogy szabad a pálya. Ebben az esetben ugyanakkor már nem csupán a kormány és nem is külső kényszerek vagy az égiek lesznek felelősek a kialakult helyzetért, hanem mi is, a demokráciáról hallgatással és a tiltakozás hiányával lemondó állampolgárok.”
Az eddigi tapasztalatok – a társadalom fásultsága, ill. közönye – alapján sajnos attól tartok, hogy ez az utóbbi verzió következik majd be, és ismét hosszú évek (ha nem évtizedek) fognak eltelni, mire az állampolgárok ráébrednek arra, hogy diktatúrában élnek.
