A Bódogságos Mária országába, ki eléggé sajnos, csak eggyet szült a karrierjire tekintetvel

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy méhibe élt a nemzet, kivált a kerálpárt és vidéke, megannyi derék, azerita férfiember országházán bévül és küel. A közszógálati nép epp madarat nem fogott örömibe, hogy eggy család vót bölcs és lobbanékony vezetőivel, kik kemény kézvel kormányoszták a hazát a balternatív megoldások lejtőjin. Nem vót megállás, csak a főfele vót, ami a lefelének az unortodox aspektusja, nem más. Legföllebb komonikatíve bé köllött néha vallani: hülyék vótam jótakartom hevibe. Mer annyi esze a legszerényebb honatyának es vót, hogy hülyék legyen. Megmonta a családfő az őszi sorakozáskó: hékáim, a szám eggy makacs dolog, avval nem lehet vitatkozni, az IMF hitelt felvenni nem kell félnetek. S akkó eggyes hölgyurak, ahelett, hogy örvendtek vóna azon, ami el vót má érve, hogy a törvény lényegibe otthol es bünteti a gyerekfalhóvágást, az asszonverést, de még az „erőszakos” nemi meghágását es a büdös kurvájának, gyöttek a külön tényállásval tangás jódógukba. Mer nem tuttak megnyugszani benne, hogy a magyarok eggy család, min bévül ollan nincs, hogy vóna, ami van. Ami esetleg van, az nem az, avval kész. Erőszakrúl csak az fantázijál, aki nem szült eleget a választott vezetőjinek, s viszket néki. Miáltal bé akargya szeplőséteni a család intézményit. Horibile a Bódogságos Mária országába, ki eléggé sajnos, csak eggyet szült a karrierjire tekintetvel. Ha vót es családon bévüli erőszak, azt sohse látta senki. Képviselő meg politikus kivált nem, azt se tutták, mi fán terem. S hogy hetvenkét asszon meghal esztendőrül esztendőre, az es csak a klitorális úrhölgyikék kitalálása vót, kük mán mindent megragattak, a magyarság ízéját es beleértve, hogy a labancz gazdájiknak megfelejjenek a külhonba! Még hogy a családon bévüli erőszakrúl disputáljék a Magyar Parlament a nagy tekintélyivel, mintha valami szingliklub vóna!? Még hogy egy grádicsra hozni a családon küelivel!? Jóra az nem vezet, mer csak szüli a kikapós vért, a magyar meg fogy. 

Há csak más egy pofon otthol, ahun a családfő adja, vagy májlerúgás, mint idegenbe! Mer otthul az meg vagyon érdemölve, ásóval-kapával. És ezt látni köll, hejába írt alá riszáltába sok megtévesztett asszonka, ha férfi vót, ha nem, több ezren a százná es, népi kezdeményezés keretibe. Mer eggy illen dolog, tisztelet a kivételnek, eccerűen nem lehet népi. Mi lesz az országbúl, ha a családfő ki se pofozkodhassa otthol a feszültségit rendessen, amitt epp az illen cafkanáriják okoznak? I. Fülkefor Félázsiája nem eszdéeszes lelkiségű és bővön hisz elöljáróinak. Ha a választott vezetői éccakai órán aszongyák szakmailag, hogy aranyoskám, emmán jól benne van a büntető törvénykönyvbe, akkó az jól van benne, aki nem hiszi, leszophassa, mán bocsánat, hun a kurtafarkú malac túr.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
(A falvédő Muha Marton Enikő műve)