Ha a médiatörvény nagyszerűségét illetően bárkiben voltak is eddig kétségek, azok ma végképp eloszolhattak.
Ugyanis végre egy autentikus személy nyilatkozott róla, az az ember, aki mindenhez ért, aki mindenhez pont ugyanannyira ért. Igen, természetesen
Schmitt Pálról van szó, méltán népszerű köztársasági elnökünkről.
Nemcsak azt tudhattuk meg az Észak-Magyarország-beli Schmitt-interjúból, hogy a médiatörvény „
a közjó irányába hat” és épp ezért kiáll mellette, hanem azt is, hogy „
az interneten való rendteremtés” szándéka „
érzékenyen érint mindenkit”, de „
az ifjúság és az emberi méltóság védelmének az előtérbe helyezése” azokat érinti érzékenyen, „
akik a médiával foglalkoznak”. Ez egy igen mélyértelmű gondolat, úgyhogy nem csoda, hogy én például nem is értem egész pontosan.
Természetesen nemcsak ezzel a témával foglalkozott az államfő, hanem értékes útmutatásokat adott többek között a katasztrófák elkerülését illetően is: „
Nem akkor kell árvizet kiabálni, amikor az ár már a házak falát mossa, hanem akkor kell rá készülni, amikor a folyó még a medrében csordogál.”
Azt is megtudhattuk, hogy tisztában van a jogkörével: „
Az én feladatom az alkotmányosság felügyelete, nekem ebből a szempontból van jogom kétféle vétót gyakorolni: van egy politikai vétójogom, hogy visszaküldjem a parlamentnek az előterjesztett törvényjavaslatot, és van egy másik, hogy előzetes normakontrollt kérjek az Alkotmánybíróságtól. Egyikkel sem éltem,
mert nem találtam alkotmányellenesnek egy törvényt sem.” Pedig nagyon alaposan áttanulmányozta valamennyit, így nyilván azt is, amelyet később
egyhangúlag megsemmisített a hozzá nem értő Alkotmánybíróság. (Rögtön meg is kapták
jól megérdemelt büntetésüket.)
Az interjú végén Schmitt Pál teljesen új megvilágításba helyezte a feladatkörét. Aki eddig úgy képzelte kishitűen, hogy csak a
négyharmadnyi magyarság felett őrködik az államfő, az most megtudhatta, hogy valójában „
amikor én megszólalok, azt várják tőlem, hogy a demokrácia létét, a pluralizmust, a sajtószabadság és szólásszabadság létét garantáljam más országok vagy a média számára”.
Az interjú kiemelkedő fontosságát az is bizonyítja, hogy a lapbeli megjelenéssel egyidejűleg
felkerült a köztársasági elnök hivatalos oldalára is. Arra az oldalra, amelyet egyébként nem a Magyar Köztársaság
jelenleg hatályos címere, hanem annak két lebegő angyal által tartott változata díszíti – előttem ismeretlen okokból.
Schmitt Pál tehát vagy az élete első három évében érvényes címerre emlékszik, vagy – ez a valószínűbb eset – a jövőbe lát.
.jpg)
.jpg)
