Ki kárhoztathassa, hogy eccőcsak köztársasági elnök lett a rátermettségitül?

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy végre megkapta a csárdás pofontját a kereszténynemzeti magyar erkölcs öszves ellenlábassa. A sok köcsög, azki nem hitt a kerál elnökinek doktori ártatlanságába küs hibákval meg szabáltalanságokval, penig hát azza kinek nincsen? Mán megszegett leheletvel várta a nemzet, hogy elibe áll a tudós bizottság, élin a MOB friss elnökhelyettesivel, oszt leteszi a nagy munka gyümölcsit, de úgy, hogy a hon asztala szabálhont bészakad az 1157 ódaltúl. Na, óvasta az együttműködő nép, oszt örvendett. Ott állott fehéren-feketén, hogy a dógozat 16 ódal teljes szövegazonosságot, meg 180 ódal részleges eggyezést mutat más dógozatokval. Részlegeset, mer tanálható benne összevonás, kihagyás, még önálló mondat es. Az ám! Ebbül penig az következik, hogy az eljárás megfelelt az akkori gyakorlatnak, hejszen a legtöbb gyanútlan smitpál így doktorált. Hanem az Egyetem, na, azt kéne a Dísz téren megbotozni, ha vóna magyar igazság! Há mér nem vette észre a sok okos, hogy a delikvencs jelöletlen szövegazonosságon alapuló dógozata jelöletlen szövegazonosságon alapul?! Csak tán nem bé akarták húzni a csőbe má nemelnök korába es bizonyos erők, akik mast se nyugosznak, ha megszűnt az az egyetem, ha nem!? Randa munka vót, na. A Pali várt odaki, mint a zabszem, hogy megkapja-e a summa cum laudét, járt föl-alá, ki kárhoztathassa, hogy eccőcsak köztársasági elnök lett a rátermettségitül? Őnéki a kutya se monta, hogy pardonjá egy szóra, ecsémbátyám, de ezt sajnos nem engedi meg a szabálzat, ez még akkó es aggályos, a jelöletlen szövegazonosság, ha az embernek szín ugyanaz a véleménye, mint a bolgár kolegának. Ha mondgyák, hogy ez nem önálló kutatás, levonja ő a ferpléjit sportuló létire! De magátul honnét gondúta vóna, hogy nincs megengedve az ilyesmi? Karaokézni akkó mér lehet? Ha eccő a bíró megadta, kalap és csocsi, magikra vessenek, ne a doktorijára, mer az az üvé, miképen a köztársasági elnökség es. Azt mán csak a legfő kutyapecér veheti el ebbe a kutyakomédiába, az, aki adta. De mér akarná elvenni!? I. Fülkefor maj zuhanymód megejt egy magyaros seggberúgást vagy kokit, és aszondja bosszús orcával, nevető szemvel: „kisszógám, kisszógám, basszájinger, de aztán mastantúl maradgyá má, ha jót akarsz!”. Ű meg ott áll a posztján, és erőst gondókodik a kerál huncfut mondatán, hogy ez mast mit jelent. Tűnést? Maradást? Ammá viszont igaz, hogy egész életibe csak egy jót akart. Jót s jól. Ebbe állt a nagy titka. Amibe a magyarok országáé es nyakig. A szarba, amin a tudós grémijom sorminta csak, amíg meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatából. (Ma jelent meg az ÉS-ben, de még az egyetem szenátusának a döntése előtt íródott.)