Lk 16, 19-31

Hív a pörkölt, vár a gyes

Az Ifjúsági Keresztény-demokrata Szövetség - a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezete – honlapot indított a külföldön tanuló vagy munkát vállaló fiatalok hazatérésének előmozdítása céljából.
A természetesen Orbán Viktortól idézett mottóval kezdődő site-on 10 igen erős érvet sikerült találniuk erre: az egykulcsos adótól kezdve a pörköltön és az olcsó egészségügyi ellátáson át a heteroszexualitásig és a tűzijátékig.
Ha még az oldalakat díszítő matyó hímzést is ideszámítjuk, a siker aligha lehet kétséges. Aki pedig mindezek hatására sem rohan azonnal haza, az szívtelen és érzéketlen, nem is érdemli meg, hogy itthon éljen, ifjú kereszténydemokraták között.

A BBC mai „most watched” videója

http://www.bbc.co.uk/news/world-europe-11975902

És természetesen már a YouTube-on is fenn van a teljes opus:

Hát ízlés dolga.
Marketingből van még mit tanulniuk Putyin magyar rajongóinak és követőinek. Mindenesetre nem lepne meg, ha az m1-en hamarosan felbukkanna Orbán Viktor, mondjuk, a Kalinkával.

Lecsóköztársaság

A méltán és többszörösen híres Kötcsén újabb nevezetes esemény lesz szeptember 4-én. Orbán Viktor ismét előadást tart, ezúttal Nemzeti kormányzás címmel. A rendezvényen jelen lesz a neki örökké hálás pártfogoltja, Schmitt Pál köztársasági elnök is - aki nem is marad tétlen. Ő főzi majd a lecsót az egybegyűlteknek, a first lady segítségével.
Nem, nem hülyéskedem. Ilyet én nem is tudnék kitalálni. Ezt a rendező Polgári Magyarországért Alapítvány vezetője, Balog Zoltán közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár nyilatkozta az MTI-nek.

MSZP-közlemény

Hogy Schmitt Pál köztársasági elnökké felkenéséről mi a véleményem, azt már többször kifejtettem, (pl. itt) – de ez nem változtat azon, hogy erősen felfordult a gyomrom ezt olvasván:

Az emberek emberét nagy hacacáréval kísérik a hivatalába, míg az árvízkárosultak még mindig nem kapták meg a kártérítéseiket. 200 meghívott ajnározza majd az új köztársasági elnököt, miközben a fellépők műsorát élvezhetik. Az emberek emberét, úgy látszik, nem zavarja, hogy még fedél nélkül él az ország történetének egyik legnagyobb árvizét elszenvedett falvak lakosainak a zöme, de neki kell egy kis hacacáré.

Populizmus és demagógia terén sokat nem vethetnek egymás szemére a pártjaink, alig van különbség köztük, de azért ez, amit itt most az MSZP előad, valószínűleg a műfaj csúcsát közelíti.

Ugyanarról

S ha már valutaalap és szabadságharc, akkor legyen itt némi derű is. Váncsa-részlet az utolsó ÉS-ből:

… Áprilisban kétharmados forradalom történt Magyarországon, majd ez a kétharmad tartós politikai közösséggé formálódott; utóbbit néha centrális politikai erőtérnek, néha a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, néha egyszerűen nemzeti centrumnak nevezzük - így mondta ezt a parlament utolsó nyári ülésén a nemzeti centrumot megtestesítő személy.
Belőlünk, magyar emberekből lett a nemzeti centrum, avval mi egyek vagyunk, ahogy a nemzeti centrumot megtestesítő személy is per definitionem egy vele. Ő tehát velünk azonos, mi pedig ő vagyunk. Így például mi vívunk szabadságharcot a globális pénzvilággal és közelebbről a valutaalappal szemben, noha látszatra ő az, aki Christoph Rosenbergnek a szemébe néz, sőt az orrát is megcsavarja. Erre egyébként a szakértők egybehangzó véleménye szerint rá fogunk faragni, mégse tehettünk másképp. Mi, magyar emberek nem gazsulálunk a burkusnak, hanem orrba verjük, és akkor még jól járt.
A magyarázatot lásd a Gesta Hungarorumban: „Waldo gróf testvére, István, mikor éjnek idején vára falán a félrehelyen ülve szükségét akarja végezni, a kamara nyílásán át egy magyarnak a nyilától súlyosan megsebesül, és sebébe még azon az éjjelen belehal". Utolsó dicső tettünk volt ez, történelmünk azóta is reprodukálhatatlan, fényes pillanata, melynek nagyszerűsége a mi lelkünkbe örökre beleégett, ezt szeretnénk mi azóta is megismételni újra meg újra: valagon nyilazni a kevély burkust, aki a vára falán ülve ganéjolni akar.
Sajnos azonban a burkus mind magasabb várakat épít, hovatovább a felhők közt végzi szükségét, ahová a mi nyilunk föl nem hatol, miközben az ő testének salakanyagai mind nagyobb sebességgel potyognak lefelé. Mi mégse adjuk föl, megrázzuk magunkat, íjunk idegére új nyilat illesztünk, és visszamegyünk a lyuk alá.

Az IMF és a magyar szabadságharcosok

Hont Andrásnak alighanem igaza van:

... "Mindazok, akik a globális pénzügyi központokkal szemben folytatott szabadságharcról képzelegnek, és egészen komolyan Észak-Korea vagy a Ceausescu-féle Románia receptjét ajánlgatják, elgondolkodhatnának egy apróságon. Ha van egy párt (a Fidesz), amelynek lelkes támogatója és állandó médiapartnere (Demján) a győztes választás pillanatában bankot vesz, a másik kebelbarát (Járai) biztosítótársaságot alapít, míg a párt kormányra lépve egyből különadót akar kivetni a pénzügyi szolgáltatókra, amit a piacon lévők mindegyike élesen támad, kivéve egy, a pártnak folyamatosan gesztusokat tevő, fontos közéleti pozícióval megbecsült bankvezért (Csányi), aki amúgy is kimozdíthatatlan a hazai piacról, akkor itt valami egészen másról lehet szó. Nem függetlenségi küzdelem folyik, hanem egy elitcsoport akarja magát függetleníteni a belső és külső korlátoktól egyaránt. A kétharmaddal teljes irányítás alá vont államélet után a többi szférára is legalább kétharmad részben kívánja rátenni a kezét.
Ha tényleg ez a valós szándék, akkor túl sok akadályba nem ütköznek mindaddig, amíg a közvélemény egy meghatározó része a nemzeti érdeket veszteséges vállalatokkal, működésképtelen postahivatalokkal, üres frázisokkal és hivalkodó, ostoba politizálással azonosítja."