Ők képviselnek minket

Jövőre sok képviselő lesz kénytelen megválni a parlamenti helyétől, mert csökken a létszám. Végkielégítést kapnak majd természetesen. A kormány valamilyen ok miatt épp most készül megváltoztatni a 2010-ben a "pofátlan végkielégítésekre" általa kivetett 98 százalékos adót.

A hvg.hu riportere, Fekete Norbert, megpróbált utánajárni, hogy miként vélekednek erről a kormánypárti képviselők:

Meg vannak rendölve a szavazóbuszok Belaruszbó

Egyszer volt, hol nem volt, mán terepszínűre vált a szép nemzeti ősz, masérozott a nép a militári hegyek alatt a fótos gyakorlónadrágjába, álcazubbonyába, száján az igével: villanyszámla vagy halál. Menyt a rezsiháborúba, mi eltart jövő tavaszig, de ha ezer tavaszig tart es, meg lessz nyerve, kerül, mi utána gyön, amibe kerül. Evvel szembe a kecskeméti törvénszéknek vót képe azt ítélkezni, hogy a dicsőséges bajai csata eggyik szavazóköribe meg kő ismétölni a választást. De ám semmi másér, mint a magyar emberek szervezett, kubatovista szállétásáér az urnáhó. Jogval truccolkodott Kósa alelnök uram, hogy akkó a BKV-t es mér el nem ítélték, hejszen az még szervezettebben szállít. Nem beszéve, hogy ollasmi végett izmoszkottak megalvatt struktúra lévökre, mi a tavaszra, mikó eljő a keráli Armageddon, mán igenyessen ajálatos lessz, meg vannak rendölve hezzá a szavazóbuszok Belaruszbó. Így esett, hogy mit a kerálpárt megnyert, azér újból meg köllött harculnia a gyűlöleti haramiákval, spekulánsokval s bankokval, küknek a kezire vót adval a haza a komonisták utód- s elődpártja részirűl ezer évig s tovább. De közelgett az O-nap, mikó a nemzet talpig főlfegyverzett békehada örökre béváltja I. Fülkefor 25 éves álmát a bébiszauruszok írmaginális eltiprásárúl, kük nagy szorultukban háborús pszichózist keltenek, s köcsögbűl locsolják a benzint a nemzet legfő építőköveire, a magyar családok sátrára. Ellenök az utolsó töltény es békés eszköz, mi szenteséti a célt. Evégbűl a kerálpárt nyalka küldötti öszvesereglettek a Millenárison, hogy hallgassanak a szívökre, s az 1241-bűl 1240 szavazatval újraválasszák pártelnöknek a magyarok kerálát. Na, mikó a legmarkosabb haditenyerek es elzsibódtak a tapstú, s csönd támatt, a kerál a szívirűl az eszire tette a kezit. Imígyen szólott: szép eredmény, tán ű ezt meg se érdömöli mégescsak fődi halandó lévire, s tán annak van igaza, kü a nemleges szavazatával, ha magányosat es, kritikát gyakorót a személye fele. Olybá, hogy ű avval az atyafi versus atyanővel hic et nunc, a nemzet szívhallgatósága előtt kezet akarna rázni. Úgyhogy, gyöjjön ki! Ne várja meg, amíg! Légyzümmödött csönd lett erre, s mesebeli dermedet. Csak az 1240 szempár járt az üregibe guvattan, eggyikné le­szalatt, másikná főszökött a nemzeti vér. Itt-ott küs robajval elzuhant eggy kűldött, szivivel a kezin, ahogy illik. Telt-múlt az üdő, órákba tűntek a minuták es, nem vót cipő, kü meg ne telt vón verítékvel. Eccő asztán I. Fülkefor felkacagott, hogy jól van, vót forradalmárok, csak viccöltem, nem tud kigyönni az illető, ha akar se, hejszen mán künn van, s kinyújtott havasibertalanjával ennen magára mutatott. Na, abba a helybe elmúlott a jegec meredés, s akkaracska tapsot vertek a tréfás kerálra rea, mint a főtámadott tenger, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Tanévnyitás Abszurdisztánban, 2013

Kósa Lajos: Most jön majd csak igazán az, amikor reményeink szerint jön a tanfelügyeleti ellenőrzés, jön a  fenntartói ellenőrzés, és megköveteli a kollégáktól, hogy jó teljesítményt kell leadni. És aki a rendszerben nem jól teljesít, ahelyett kell keresni olyat, aki jól teljesít. Muszáj ezt csinálni, mert a tanárokon, a minőség-ellenőrzésen, a minőségbiztosításon, a követelményeken múlik az, hogy egyébként a gyerekek hogyan fognak teljesíteni, mert amúgy a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek, de e legtehetségesebb gyerek is, ha nem fogják a kezét, akkor elkallódik, elvész.

Balog Zoltán: A pedagógusok ne engedjék beszivárogni az ellenállást az iskolába.

Józsi bácsi, térjen vissza!

Oda jutottunk, hogy lassan Torgyán József a leghitelesebb alakja a magyar politikának.
Ő legalább mindig ugyanaz a populista, vérciki, kabaréba illő mondatokat szajkózó szórakoztatóiparos volt: húsz éve is, ma is, Orbán miniszterelnök-helyetteseként is, ingyen tömegközlekedő hegyvidéki nyugdíjasként is, nagygyűlésen szónokló lángszavú Ciceró-dublőrként is, Kósa Lajos m1-beli nyilatkozatát az ATV-ben kommentáló, 80 éves születésnapjával büszkélkedő bácsiként is. Ő az egyetlen közéleti szereplő, aki biztosan nem okozhat nekünk kellemetlen meglepetést.
Tehát mi sem mondhatunk mást, mint az – állítása szerint – őt gyakran meg-megállító többi magyar: „Józsi bácsi, térjen vissza!”

Torgyán úr sajnos még kéreti magát, „nem kívánkozik vissza a mocsokba”, de bízzunk benne, talán nem sokáig. Ennek a szerencsétlen országnak a sorsán már ő sem tudna rontani érdemben – de legalább újra lenne min nevetnünk néha.

De egy magóg vagy, Lajos, morogta, de nem érezte rosszul magát, hanem jól a bőriben

Vót egyszer, hogy Kósa Lajos nem nagyot álmodott, hanem sok kicsit. Mer álmában egyszer csak elindútak, oszt jöttek ezrivel a szegény gyerekek a Piac utcán. Romák, magyarok vegyest. Potyogtak az égbül, el nem álltak se Debrecen-, se országszerte. Mind éhes vót, tanulatlan és keserű, s nem vót nagyobb a jövője, mint egy műanyag pohárnak, ha Loki-meccs alatt bésodorja a szél a pályára. Szerencsére Kósa Lajos azt is megálmodta, mit kell tennie. Ingbe-glóriába csöngetnie kell, s üstöllést béhíni az összes képviselőt. Jöttek es, épp csak terepjárót húztak a pizsamájokra, s állottak egyik meztéllábukról a másikra, várták, hová lesz a kilukadás. Kósa Lajos összefoglalta, hogy mi potyogott néki az égbül, majd közel hajolt a mikrofonyhó, hogy vóna itt ez a futballstadion, amit az én Orbán komám nékünk ígért a köz pénzibül. Ugye, hogy vóna? Hát, vóna, ha lesz, mondották az atyafiak. Ekkor a polgármester, mint egy Széchenyi-Roosevelt István kihúzta magát, s aszonta: nem lesz! Mert ezt a tizenkét milliárd magyar forintot mi közfelkiáltással a magyar gyermekszegénység elleni program támogatására odaajánljuk. Ez csak ahhó képest sok, amennyi eddig jutott reá. De ahhó képest becsületes summa. Sáfárkodjanak vele, akik értenek hozzá, oltsák a tüzet, ha mán munka nincs, oltsák, amíg bé nem vezetjük a halmozottságba a négyszázezer, usque, tízezer új munkahelet, hogy addig is legyen valami, a Kánaánig. Ha mán kurtítunk segélyt, ellátást, mifenét. Ha mán kurtít a szükség, legyen ez a segítség. Nagy éljenzést meg közfelkiáltást hallott az álomban, erre ébredt föl. De egy magóg vagy, Lajos, morogta, de nem érezte rosszul magát, hanem jól a bőriben. Aki nem hiszi, járjon utána.

(Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatából, ÉS, május 6.)