A Nemzeti Együttműködés Rendszere mint kádármaszat

Mert fölkértek, hogy havonta kultúrajánljak, Kossuth Rádió, Trend-idők, és ajánlottam is, az új Rubin Szilárdot, hozzá rögtön Keresztesi nagyon érdekes és jól olvasható monográfiáját, kiállításokat a PIM-ből, a Kovács Ida rendezte Ottlikot, Pádár Eszter Örkényét, Bazsányi Nádasát meg színházat, a Nemzetit. Ez utóbbit nem politikai kekeckedésből (bár mért ne tehettem volna akár azt is, ok volna), hanem merthogy ez a Nemzeti már csak fél évig lesz, aztán beszántják, és mivel szerintem a Nemzeti még soha ilyen közel nem volt a közönségéhez, mint most, Alföldi vezetése alatt, aki ezt a ritkán, szerencsésen megszülető közelséget meg akarja még ismerni, menjen, míg mehet.
Mármost az egyik ajánlást kivágták. Akik eltalálják, melyiket, azok közt a kultuszminiszter portréjával díszített turulmadarakat sorsol ki a Magyar Művészeti Akadémia. Bármily meglepő, a nemzetis ajánlás esett áldozatul. Mondanám Básti Lajos hangján: De hát hogy jövök én ehhez? Legutóbb engem, emlékeim szerint, 1981-ben cenzúráztak. Fogok most én is kapni egy telefont, hogy elnézést, félreértés történt? Merthogy hirtelen 86-ban vagyunk (mert akkor már reflektálhattam a 81-es barbárságra)?
De nem akarok most se 81-ben, se 86-ban élni. Már egyszer éltem akkor, egyszer elég volt. A Nemzeti Együttműködés Rendszere mint kádármaszat; így nem akarnék nemzetegyüttműködni.

Esterházy Péter glosszája az ÉS-ben

Frissítés:

A papír-ÉS-beli teljes Esterházy-szövegből világosan kiderül, hogy az MTVA nemcsak cenzúráz, hanem még a bocsánatkérő levélben is hazudik. Esterházy ugyanis jó előre tisztázta, hogy az interjú sugárzásához csak akkor járul hozzá, ha nem rövidítik meg. Íme: "Egyébként a barátságosan lezajlott interjú után csak előbújt a gyanakvásba öltözött vátesz, aki vagyok, és írtam egy mailt: az „időkre” való tekintettel, noha ugyan elképzelhetetlen, de ha mégis az adódna, hogy a nemzeti színházas ajánlásomat cenzúrázni kell, ahhoz értelemszerűen nem járulnék hozzá, így akkor az egész interjúhoz sem. És persze azonnal meg is írnám az egészet. Amire Bódi megnyugtatott, hogy a Nemzeti Színházzal fog kezdődni december 25-én (a szeretet ünnepe! – EP) az ajánló." 
Tehát a tegnapi MTVA-közlemény egyértelműen hazudik.
(Esterházy egyébként meg is nevezi a szereplőket, akikről az MTVA közleménye hallgat: "Az interjút Bódi Mátyás készítette, főnöke Mucsányi Marianna, az egész pedig Kránitz Balázs alá tartozik.")

Felcsút és "Felcsút"

Két hónapon belül másodszor is megjelent két zseniális dokumentumfilm, A határozat és A válogatás. 
Nem azért jött ki újra a DVD, mintha az első kiadást elkapkodták volna (pedig megérdemelné), hanem azért, mert a szeptemberben megjelent példányokat – a boltokba érkezésük után pár nappal – visszavonták és cenzúrázták. No szerencsére nem magukat a filmeket, csak a borítójukat. Lovas Lajos, a MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) vezetője, az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek szép gyakorlatát követve bezúzatta a DVD borítóját, ugyanis nem tartotta összeegyeztethetőnek a nemzeti együttműködés rendszerével a fülszöveget. Ezt:

A jelek szerint nem találtak olyat, aki megírta volna a szájízük szerinti új kísérőt, mert az új kiadáson már semmiféle fülszöveg nincs. 
Ám úgy látszik, hogy csak Kornis Mihály néhány sora volt olyan fontos, hogy – az agit-prop osztály hagyománya szerint – analízisnek vessék alá, mert egyéb szövegbeli hibák (1882, techical) gond nélkül maradtak a borítón. 
Na de a fontos, hogy végre látható az 1972-ben készült A határozat (Ember Judit, Gazdag Gyula) és az 1970-es A válogatás (Gazdag Gyula), a korabeli politikai manipulációról és dilettantizmusról szóló két kiváló szatíra. A mai manipulációkra pedig – amelyek egyre jobban hasonlítanak a hetvenes és a még korábbi évekéire – a legadekvátabb terepen adott újabb példát a gyáva hatalom. 
Felcsúti határozat 1972-ben és "felcsúti" határozat 2012-ben.