1956. október 6-án – nyilván nem véletlenül az aradi vértanúk emléknapjára időzítve – temették újra az 1949-ben, koncepciós vádak alapján kivégzett Rajk Lászlót és társait. A rendszer elleni tömegdemonstrációvá vált temetésen – amelyet joggal tartanak az 56-os forradalom első hírnökének – a gyászolók között ott volt Nagy Imre is, akinek a sorsa 1958-ban ugyanaz lett, mint Rajké. Az ő újratemetésére – amely a Kádár-korszak lezárását szimbolizálta – többet kellett várni, egészen 1989-ig. Koncepciós perek újra vannak, de halálos ítéletek (még?) nincsenek. Talán nem újabb újratemetéseken keresztül vezet az út a mostani rendszer leváltásához.
A niceai főtemplom
-
*Hamarosan búcsút mondunk a Bloggernek,új platformra térünk át, ahol*
• még több nyelven
• még gazdagabb vizuális anyaggal
• áttekinthetőbben, jobban str...
A demokraták stratégiája
-
Isztambul, Róma és talán Budapest is irányt mutathat Nagy-Britannia és az
Egyesült Államok demokratáinak. Választási együttműködés és közös jelöltek
a n...
Kissé már túlszereti az állam az egyházakat
-
*A következő tanévben az állami iskolába járó gyerekek támogatása 58,3 ezer
forintra csökken, míg az egyházi iskolákba járóké 200 ezerre nő. A
különbség ...
Lenni, vagy-vagy
-
A magárahagyottság metafizikai sértettségből táplálkozó pesszimizmusa
egyszerre játszik a semmire és valamire. Abban tetszeleg, hogy szabad, s
eleve nyit...