Az a férfiú, kirűl immár az egész lonyhatag Ejrópa tuggya, hogy el nem tántorul

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyarok I. Fülkeforba vetett centrális akarata eggy lendűletvel törülte el a dejákság úgynevezett röghő kötésit, mi az elmútt nyóc évbe ügön visszavette az ifjúság jövőbe vetett bizalmát a komonisták röge alatt implicity. De ám belé törülték el, igenyest a nemzet ezeréves talapzatába, hogy ahhó ne nyúlhassék mindenféle alkotmánbíró, de maga a kerál se, amég máskép nem gondúlja. Márpenig mér gondúná máskép az a férfiú, kirűl immár az egész lonyhatag Ejrópa tuggya, hogy el nem tántorul, s mindig igenyesen azt gondulja, amit gondul. Megmondotta, hogy a fölvételi keretszámok forradalmi elvetése után, a magyar üdő méhibe most született meg a pillanat, mikó az ország gyüllése a maga kétharmadájának segedelmivel ettűl a csökevéntűl es megszabadul. Mer hun helyes alkotmányos elv az, hogy az eggyiknek, hezzá a magyar jövő zálogának, kijér a magyar jelen fülkefóristái éjt nappá tével hadakoznak a múlt setét erőjivel, hogy eggyes egyedtéig csak annak kölljön vissza füzetnie az édes anyarög büdzséjibe a küs összeget, amér vérvel, verejtékvel a haza kifősőokétotta? Hát ne csak annak kölljön! Mer a rög mindenkié! Annak föl-földobott köve nem ám játékszer, nem ám eccő használatos fecskendő, ha ez nem es teccik a nyugotrúl pénzelt Haha-féle szekértoloncoknak a telefonos hídfoglalás terin. Mer álljon má meg az a csámpaliberális menet! Elébb vagy utóbb csak meg köll kérdeni a dógozó nép színe előtt: millen egyenlőség az, ahon egyedül a diploma forintosétható?! Há a rögtű nemcsak az a frissdiplomás kapta meg az eligazétó anyatejet ingyenes képzés keretibe, hanem a régi diplomás es, meg a nemdiplomás es, a hidegburkolóig és satöbbijig menően. Mármost a turul nem strucc lévire, egy komplett nemzet nem dughassa homokba a fejit, annak látni köll, hogy mér menynek ki dógozni, akik istennek sajna kimenynek. Na mér! A kimondott haszonszerzésér! De nem ám a hazájoknak, hanem ennen magiknak, mit elkőteni idegenybe nem átallanak. És mér?! Csak mer momentánd a töbszörösit keresik annak, amit a szülőhaza melegibe! De ebbűl a belhoni magyar embereknek hasznok nem származik, csak a keserűség! Épp ezér, az eggyenlőség elvitű sarkallván láng betűkvel lett bészavaztatval a röghő kötés gyászos helyibe annak eltörlése, minek keretibe ki amivel többet keres odaki, azt szabad akaratábú, esélykieggyenlítési célzatval a nemzeti Antirög-alapba béfizetni tartozik. Nem ótómatikusan, csupán mindaddig, míg a külhonn és itthol dógozók közti jövedelemkülömbség a mondott béfizetések folytán meg nem szűnik, sőt ellentétibe nem fordul, mitűl fogva, ha még mindég Burgenlandba akar orvoskodni az illető, a különbözetet akar vissza es kaphassa, ha addig meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

A Facebookon megizente a turulbaszülött ifjú véreinek, hogy nem hagyjuk!

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Mária országába még a kisjézus születése környékin se csihatt a gőzerő, amivel folyott a magyarok átszabása az ezeréves palánkon. Nízett a nyugoti világ, meregélte a kancsipás tekintetjit, de nem láthatott egyebet, mint a törvénkező feredést a demokrácija jól szabott medribe, mit a kerál ásott a maga kétharmados verítékivel a nemzet egyetértésinek ótárán. De olly mélyreszántólag, hogy ha ott se vót es ott vót, ahun csak köllött, hejszen hun demokrácija van, ott demokrácija van, ha ezt kereszténynemzeti népuralomnak es gondúták, mit a kerál és udvara gyakorol a megelégedők legnagyobb megelégedésire. Csak az a bélsaras komonikácijó!!! Elmagyarázni, hogy mi miér van nem úgy, ahogy, vagy fordétva, csak avval ne lettek vóna küssebb bajok! Történt, hogy I. Fülkefor elrendelte az önfenntartó fősőoktatást, a hezzá való keretszámokot, meg hogy azki külhonba viszi a képzettségit, ki es kő fizesse a békerülést, ecetera. Ezt a Matolcsy főkomornyikval odatette ajándok gyanánt a Nemzeti Jövő karácsonfája alá, avval kicsiddég elment Brüsszelbe, smúzolni a labancval. A dolog apróját reahagyta a Balog házitanítóra meg a Rózsi szobalányra, azkik epp a sugallatját nem értették meg a verdiktnek. Vagy ha értették es, nem bírták lekomunikáni. Istennek sajna, a keráli meszidzsbűl nem győtt le más, mint hogy „elrendölte”, meg hogy „aki nem, az kifizeti”, meg hogy „önfönntartás”. Az, ami benne vót, betűre. Az, hogy aki szegén, másszon féllábval a Himalájára jogásznak. Persze, hogy fölhorzsamlódott ezen a dejákság, de hazaszerte, oszt tüntettek összevissza, s nem ok nekül. Hejszen ű maga, kerál lévire es főháborodott vón, ha azt köllött vón érteni a rendelettye alatt, amit elrendölt. De nem azt köllött! Pont ott vót a dolognak a veleje, hogy nem ott vót! Gyütt haza Brüsszelbű, foga es fájt, látta, áll a bál. No, monta, nyugi, maj ű rendet tesz. Egy szombati délután elsétállott a tekes barátaival az Ötkerhő címzett room-kocsmába, hogy hátha tanál ottan pár dejákot, kik epp protestálnak. Na, tanát es, merő véletlenségbű csupa fidelitasbélit, kik odaállottak mögéje, mikó a Facebookon megizente a turulbaszülött ifjú véreinek, hogy nem hagyjuk! Szép pillanat vót, belenízett a kamerába, mint felcsúti vőfély a kulcslukba, s megmonta, hogy abcug önfenntartás, esztán keretszámok nem lesznek, s minden ifjú személnek ingyenes lessz a fősőoktatás, aki csak az ingyenes fősőoktatásba részt vehet. Az ehhő tartozó részleteket szerdáig a Balog kolega kidógozza, ki merre mennyit, oszt kalap, hajrá magyarok. No, erre a dejákság ollan egetverő éljenzésbe törött ki országszerte, hogy meg se bírt szólalni, csak ült a parlament előtt, amíg meg nem.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben.