Pancho vs. Pepe

Orbán Viktor magyar miniszterelnök háza

José Pepe Mujica uruguayi elnök háza

Nem az számít, hány a mennyi, hanem hogy ki áll az eredményjelző tábla megett

Egyszer volt, hol nem volt, avvót a magyarok fődjin, hogy az I. Fülkeforrú elnevezett Keráli Nyelvstratégijai Intézet mán ügön bé akart kapcsulódni a nemzetközi todományos vérkeringésbe. Legott nagy konferenciját ren­desztek Schmitt Pál védnöksége alatt „A támadó futball nyelve Szent Istvántú I. Fülkeforig” címvel. Oda elgyöttek a legjobb futbolingvisták Kanadátú Azerig, annyi díszdoktor törzshajlétgatott a tanácskozás gyöpin, mint a pöndölipitypang. De hajlogathatott es, mer nagy dolog vót születőbe! Az „Eggy a Puskás, eggy a Zászló” mozgalom keretibe a felcsúti Pancho Aréna és a Szent István Bazilika közötti történelmi műfüvön vitézzé lött avatva a patinás klub másik legendája, kü a vitézségbe a Felcsúti Puskás (Pancho) Ferenc nevet kapta. Bé es íratták az Alaptörvénbe, hogy a „Puskás (Pancho)” nevet eztán csak Felcsúton vagy véle öszvefüggésbe szabadhatik használni. No, ez nem vót nehez, mer ami Felcsútval nem vót öszvefüggésbe, annak annyi vót a Kárpátok alatt, meg egy bambi. A Puskás nevű és annak láccó nemzettársakat másnap öszveírták, s az történt vélök, ami szokott az államosétáskor. Kommandó-alakzatba kiszállt hezzájok pár ügyvédnyelvész, hogy ám a hajok szála se görbűhet, errű itt a pappér, komplett adásvételi szerződés az új névvel, keresztnév lényegibe maradhat. Ha a célszemély nemet mondott, úgy es jó vót, legföllebb arra ébrett, hogy kireccsenkedik a komputeribű nehány fegyveres adóellenőr nejlonpungával a kezibe, s további szép álmokat kévánva magokval viszik, amit tanátak. A következő vételi ajállatáná a zöm nem puskánkodott tovább, bélátta, a népfelségnek erős szüksége van az ű nevire, s ha egy magyar kerál valakinek azt mondja, adja vissza, ami az üvé, annak nyomatéka van. Víz alá, főd alá, ki mit választ. Pláne a dicsőséges választási hadjárat idejin, mikó szűnetlen fúvott a győzelmi szél, s fényessebb vót a láncnál a kard. Hányta es megannyi szabadságos zuschlagjános kifént élin az örök szikrát a Fidesz-napfény, nem vót magyar szem ki belé ne káprázott vóna a dagadó erkölcsbe meg tisztességbe. A magyarok Avatárja le se rakta a nemzeti színű ollót! Allig bírt az udvar utánnaszaladni a szallagval meg a népviseletes pulyákval. Még jó, hogy a beépített kamera mindég ott vót a kerálná, nyelvvel megnyomta a gombot a szája hiuján, s mán surrogott es, ment az adás bé a Kunigunda uccába, mint a darálós keksz. Penig mán únta a kampányulást I. Fülkefor, legszívesebben reahagyta vóna a cserejátékosokra, hejszen mit izgándozzon, ha eccő így es, úgy es iksz nullra vezet!? De az mindeggy es, a hánynull, mer a Sas nem numerizál, különben es, nem az számít, hány a mennyi, hanem hogy ki áll az eredményjelző tábla megett. Ott meg az áll, aminek állnia köll, az eredmény, a nyerő elve az erő nyelve és viszont, amíg mindent meg nem.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Szkizo

Fotók: Paris Match/Benoit Gysembergh, ill. Facebook/orbanviktor

A nemzeti együttszotyizás rendszere

Fotó: Reviczky Zsolt

Metró csak a következő ciklusban épül Felcsúton

Országimázs-építés

Barcelona, Szent Család-templom, Spanyolország

Felcsút, Szent Orbán Család-stadion, Magyarország

A példakép

Felcsút

Duna-part

Hékák, ez az én ganajom, pezderkedett a kerál, de hejába

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy eggy faggyas, novemberi éccakán I. Fülkefor az álmába juhász vót, subás, botos, terepladás nemzeti együttműködő. Legeltette nyáját, fútta furuláját, élt a fődbű, amég vót. Úgy hítták, Bolhász Mihál. Lehetett ű vóna bárhun a főd kerekin szegény ember, de nagy kekecségibe ippeg ott vót juhász a jövő útjába, mer Alcsúton, ami nem akarkijé vót! Hanem a felcsúti pógármesteré, s fodbalakadémikusé, Mészáros Bíró Uramé, ki bérelte azt a keráltúl, s viszont. Na, I. Fülkefor bulcsánkodik ott csöndesen, s lássa egy búgyakta szombaton, hogy gyűn egy nagy markulógép, oszt főmajszulja kocsira az ű érett birkatrágyáját, mit saját kezivel gyűtött, forgatott négy álló esztendőtt, mikó csak juhászost álmodott. Hítta vón a terrorelhárétókot, de nem a jó mobil vót nála, hanem a másik, a kajla juhásztelefonja. Ott vót az egyszál ujjára hagyva, kerál létire. Kérdte a munkásokot, mi a fészkes jóba járnak kentek? Csak abba, hogy elfogyott a Bíró Uram marhatrágyája. No és, kérdte a kerál. És itt ez a trágya, még tán jobb es, mint avvót, válaszúták az illetők. S űk csak annyira vannak főhatalmazva, hogy Búzakalász ’66, orrod seggembe pattanhat. Hékák, ez az én ganajom, pezderkedett a kerál, de hejába. Azok csak nevettek a markukba, hejszen jól tutták, kijé Alcsúton, ami valakijé. Térűtek-fordútak, és elliferálták mind a 125 magyar tonnát. Erre I. Fülkefor hítta a rendért. Nem a Pintér Sándort, mer az nem vót benn a szegény juhász mobiljába, hanem a bicskeit. Ammeg gyött, mint a csiga, ha a fogát húzzák. Főjelentést akar tenni, mer lopás történt, mondotta a kerál. S hogy epp most viszik a Bíró Uram fődjire az ű trágyáját. Oj, hogy a Szent Ammóniák tegye belé a magos égbe, nyögte a rendér, oszt ahelyt főhítta Mészáros Uramot, eligazétásér. Mikó ez megvót, saját hatáskörbe hazaengette a juhászt avval, hogy jegyzőkönv az őrsön, s főjelenteni csak hetfőn lehet, addig mise es van, meccs es van, mennyen a dógára, ha kedves az élete. De hát mán hónapra bészántcsák az ű tulajdonát, protestállott a kerál. Na na, monta a rendér, hun a papír, hogy űvé az a trágya? Hun a papír, hogy a Bíró Uramé, kérdte a magyarok kerála. Ügyvédnél, monta a sokat látott rendér, még le se állott a traktor, komám, mán a Mészáros nevin lesz az öszves birkaszarod vissza es, előre es. De ű ezt nem hagyja, elmén magáig Bíró Uramig, ha köll, mondotta Bolhász Mihál. Úgy es lött. Na mi van, deres mán a határ, kérdte tréfásan a felcsúti bíró, mikó meglátta a szegény juhászt. Erre I, Fülkefor nagyot toppantott, lerántotta condráját, lekapta koronájárú a golfsapkát, hogy tatárittyom, táliber, én vagyok! A magyarok kerála! No, ennek igen megörvendett Mészáros uram, s ölelte, csókolta, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Zenés szuvenír Felcsútról (2010. április 25.)

Az "Ami szép, az szép" sorozat talán legfényesebb ékköve, még a legendás etyeki dallást is elhomályosítja. Megindító percek, tartalmas, színvonalas szórakozás:

Az „Aranycsapat”-stadiony, mit tiszta szívű, sportos tekéntetű magyar vállalkozók adományosztak öszve

Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő, hogy mán a kaszájáná fogva lebukott a nemzetközi lucernamaffia es, a szálai fő lettek számóva, hanem a kerál tisztőtt ellenzékje, ami nem vót, de méges, le nem nyugodott. Ellembe mindent megtett a féreg fogával, hogy az utánpótlásná rágdozza el a magyarság labdarúgásba vetett ezeréves hitit. Mán a létező szocialisták a népszavazás álgyúját es bévetették vón a felcsúti stadiony ellen, hejszen egy több milliárdos béruházást csak egy több milliárdos népszavazásval lehet opponáni annak, kinek semmi se drága, ami ócsó a közpéz mégvédésinek a hevibe. Penig az „Aranycsapat”-stadiony, hová másfélsző bé vót a falu férendő, nem közpézbű vót elgondúva, hanem társasági adókedvezménybű, mit tiszta szívű, sportos tekéntetű magyar vállalkozók adományosztak öszve, s nem olligarchák. Arrú senki se tehet, hogy a szép létesítmén a keráli s kerálnéi birtokok legközepire vót megálmodva! Ammeg igenyesen vakvéletlen, hogy I. Fülkefor táltos lévire a Felcsút SE-nek es az elnökje vót, nemcsak a Naprendszernek. De mikó ez a pitianérijom kipattant, odanyilatkozott, hogy jól van, ű bírgya, s meg es szívöli a kritikát, akit illet, ha arról kódul es. Ha ez a valós társadalmi igény, há ne legyen egyedülnek Felcsúté ez a kis ékszerdoboz! Osszák meg az osztók az egész magyarságval Hencidátú Boncidájig, hejszen ha más nácijók igenyesen olimpiát rendezhetnek, meg saját tengerpartjok lehet, a magyar es kitűnhet ippeg valamibe. Na de mikép!? Hát akaratval, képzelőerővel, szabad, homloktéri gondúkodásval. Jó van, épüljék meg Felcsúton a Stadiony, de má a Holland-Felcsút örökrangadó és az Ákos-koncert másnaptyán indúljon es útnak. Ez csak nem lehet problema a teknika korába! Kő hezzá nyócszáz kerék, meg a nagy rúd, miné fogva annyi közmunkás húzza, amennyi. Nem a sebesség számít, hanem az irán. Járja bé Mária országát a, a legnagyobbtú a legküssebb községig, de ahon se kerál nem született, se képviselő, azt es. Ha csak ezer magyar telepűlésre eljut évente, mán ezrede a kőccség, szembe a haszonval! Ha ebbű se lesz húzóágazat, akkó semmibű! Még bezonos logisztika köll hezzá, de ezt eligazétsa a Közgép. Mer ugye egy illen létesítménhő köllenek utak, nem es akarmillenek a kellő szélességbe, magosságba, bé ne akadjon a nemzet ékszerdoboza valami ebbe-abba, mi régebb korokba sajnos ádogálni szokott az utak mentin. Ha van rea alulró igény, felülrő rácijó, meg lehet aszt épitteni egyhamar, elébb a budapesti Kihaénnem térig, s onnant aztán csillag alakba, szemellátig. Még röpülőgépek es leszállhatnak rája, s föl, ha épp másfele jár a Mobilstadiony. Addigra mán úgyse lössz huhogda meg abajgás, mer mindenhon Felcsút lössz a magyarok fődjin, nyócmillió gondossan kiregisztrált szurkolóval, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben