Ha majd az adja a bírót, akinek a pályán kétharmadja van

Egyszer volt, hol nem volt, megmonta Londonba a magyarok személyi kerála, hogy a nyugotnak má le kéne mondani a buzi küs vesszőparipájárú, a nyugathó való főzárkózásárú, hejszen függetlenként sokval sikeresebb lenne minden nácijó, ahogy ezt az ű magyar lombikja es mutatja. Igaz, ami igaz, ameddig I. Fülkefor a meglittyent Ejrópát vissza nem vezeti a hagyományos magyar értékekhő, addig fönnáll a veszély, hogy fordétva sűl el az amszterdami gyöp. Mer ahon nem a vallásbúl, a heterócsaládbúl, a közmunkábúl meg a területalapú fődbérlésbűl van a nemzeti csatársor, ott minden gamatság megtörténhet. Hejába a gógyi, az Árpád vérinek a sajátos eszejárása, hejába a fineszpárti cselvetés, s mindaz, mitűl a világ legeleő fodbalistája a magyar, megeshet, hogy a konkrét összecsapás eggyik sarokszámja, a végeredmény nem az optimális eránba numerizálódik. S emmán elég es, hogy a huhogérok, e puhány keselyűk az eppen fölfejlődő labdarúgás gödölyetestin kedvökre mantrászgassák, hogy nyóceggy, nyóceggy. Persze szakmai és történelmi összefüggésibő kiszakétva, mint mindent, amihő csak nyúlnak, reahozva Fülkeufóriára tuggyukkikékat, a küs Hollandia fölheccölőit, hogy erőfölényivel visszaélve nékirontson a magyarnak. S mér? Azér! Mer a rezsicsökkentéstű olybá megzakkantak, hogy egy ártatlan labdajátékon körösztül kévántak nukleáris nyomást gyakorólni a páratlanul sikeres magyar stadionyépítésre, ehhő penig, ölég nem szépen, azt használták föl, akit értek, ha a szomszéd kerálságot, hát azt. No, megkerűni tán igen, de kifogni evvel se sikerült a magyar igasságon! Mer ugyan lehet abba fodbalozni es, de egy illen stadiony, legelébb es végvár, erős bástya, mi Ejrópa ótalmára szógál a Kárpátok ölin, mikép ezer éve. Arrú nem beszélve, hogy eggyfelől egésségügyi műalkotás, másfelől nemzeti fényforrás, melly bévilágétja az alagút végit, mit Márja országa, Ejrópával ellentétben, bővöcskén maga mögött hagyott. Ha több a baj, mint kéne, azér van, mer még soha nem szenvedtek teljes vereséget a komenisták. Ha űk többé nem állanak ellent, abbahejbe elterjed, mit I. Fülkefor Magyarország únortodox laboratórijomába mán bővön kikísérletezett. Ennen magát, eggy erőskezű személyi vezetőt erőskezű személyi törvényeivel, mük az élet minden területire odahatnak. Mast még tán szokatlan, de ha majd minden holland fodbalistát négy autós aktivista követ kamerával meg hangosbeszélővel, de ám szorossan, rendőri biztosétásval, hogy télleg bétartsa-é a szabálokat, amikrű nagyon tud ajvékóni, majd akkó nem lesz ez a könnyűlábú vigéckedés. Ha nem köll a vakvéletlenre bízni, mi nem a véletlen dóga, s rea lehet segítni a labdára a teknika vívmányaival, úgymint terepjáró és hasonlók, s ha az adja a bírót, akinek a pályán kétharmadja van, amég meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben