2012. december 26.

A történelem (és a híradó) ismétli önmagát


Épp nyolcvanéves filmfelvétel – de simán készülhetett volna ma is.
Az Obersovszky-előd mikrofonállvány-riporter alázatossága és a helyszínre kiautózó fővárosi tótumfaktum győzelmi jelentése és szófordulatai a megtévesztésig hasonlítanak a mai közmédia híradóéira. Ha a pengő szót forintra cserélnénk, senkinek nem tűnne fel, hogy nem 2012-ben beszél a dölyfös nagyúr.
Az akkor szükségmunkásoknak nevezett mai közmunkások munkaeszközei hasonlóan elavultak, korszerűtlenek, mint nyolcvan éve – ugyanolyan hazug az egész riport, mint egy ma szokásos szervilis kormánypropaganda-tudósítás épülő-szépülő hazánkról, a küszöbönálló szebb jövőről.
Hogy mégis pozitív legyen a végkicsengés, találtam egy biztató momentumot: ebben az 1932-es híradóban az elegáns főhivatalnok még nem napszemüveges, kétméteres, kopasz gorillák gyűrűjében nyilatkozik – a mai politikusok viszont már nem nélkülözhetik őket. Mert félnek. Talán egyszer okuk is lesz rá.



2012. december 21.

A Facebookon megizente a turulbaszülött ifjú véreinek, hogy nem hagyjuk!

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Mária országába még a kisjézus születése környékin se csihatt a gőzerő, amivel folyott a magyarok átszabása az ezeréves palánkon. Nízett a nyugoti világ, meregélte a kancsipás tekintetjit, de nem láthatott egyebet, mint a törvénkező feredést a demokrácija jól szabott medribe, mit a kerál ásott a maga kétharmados verítékivel a nemzet egyetértésinek ótárán. De olly mélyreszántólag, hogy ha ott se vót es ott vót, ahun csak köllött, hejszen hun demokrácija van, ott demokrácija van, ha ezt kereszténynemzeti népuralomnak es gondúták, mit a kerál és udvara gyakorol a megelégedők legnagyobb megelégedésire. Csak az a bélsaras komonikácijó!!! Elmagyarázni, hogy mi miér van nem úgy, ahogy, vagy fordétva, csak avval ne lettek vóna küssebb bajok! Történt, hogy I. Fülkefor elrendelte az önfenntartó fősőoktatást, a hezzá való keretszámokot, meg hogy azki külhonba viszi a képzettségit, ki es kő fizesse a békerülést, ecetera. Ezt a Matolcsy főkomornyikval odatette ajándok gyanánt a Nemzeti Jövő karácsonfája alá, avval kicsiddég elment Brüsszelbe, smúzolni a labancval. A dolog apróját reahagyta a Balog házitanítóra meg a Rózsi szobalányra, azkik epp a sugallatját nem értették meg a verdiktnek. Vagy ha értették es, nem bírták lekomunikáni. Istennek sajna, a keráli meszidzsbűl nem győtt le más, mint hogy „elrendölte”, meg hogy „aki nem, az kifizeti”, meg hogy „önfönntartás”. Az, ami benne vót, betűre. Az, hogy aki szegén, másszon féllábval a Himalájára jogásznak. Persze, hogy fölhorzsamlódott ezen a dejákság, de hazaszerte, oszt tüntettek összevissza, s nem ok nekül. Hejszen ű maga, kerál lévire es főháborodott vón, ha azt köllött vón érteni a rendelettye alatt, amit elrendölt. De nem azt köllött! Pont ott vót a dolognak a veleje, hogy nem ott vót! Gyütt haza Brüsszelbű, foga es fájt, látta, áll a bál. No, monta, nyugi, maj ű rendet tesz. Egy szombati délután elsétállott a tekes barátaival az Ötkerhő címzett room-kocsmába, hogy hátha tanál ottan pár dejákot, kik epp protestálnak. Na, tanát es, merő véletlenségbű csupa fidelitasbélit, kik odaállottak mögéje, mikó a Facebookon megizente a turulbaszülött ifjú véreinek, hogy nem hagyjuk! Szép pillanat vót, belenízett a kamerába, mint felcsúti vőfély a kulcslukba, s megmonta, hogy abcug önfenntartás, esztán keretszámok nem lesznek, s minden ifjú személnek ingyenes lessz a fősőoktatás, aki csak az ingyenes fősőoktatásba részt vehet. Az ehhő tartozó részleteket szerdáig a Balog kolega kidógozza, ki merre mennyit, oszt kalap, hajrá magyarok. No, erre a dejákság ollan egetverő éljenzésbe törött ki országszerte, hogy meg se bírt szólalni, csak ült a parlament előtt, amíg meg nem.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben.

2012. december 19.

A nap transzparense


Újabb lánchídi csata, hátha az utolsó


2006. október 23-án a rendőrök – erősen aránytalan – visszavágót rendeztek a szeptember 18-ai súlyos vereségért, amikor az MTV-székház előtti csőcselék (a Hír TV szerint: "ifjú forradalmárok") kicsit felgyújtotta az épületet és behatolt randalírozni. Az októberi – túlkapásoknak becézett – bosszú után aztán hirtelen nagyon jámborrá vált a rendőrség: Fradi- és Újpest-huligánok, betiltott és betiltatlan gárdisták azt tehettek azóta, amit csak nem szégyelltek. (Persze ha ismét parancsot kaptak volna a rendőrök a keménykedésre, biztos szívesen megtették volna. De nem kaptak.)



De ma - akárcsak az elmúlt napokban - nem frusztráltságukban kukákat gyújtogató, köveket hajigáló, felbőszült izomagyúakat kellett kísérgetniük rendőreinknek, hanem vidám jelszavakat skandáló, okos és felszabadult tizen-huszonéveseket, akik ráadásul időnként megtapsolták őket. Nem is értették a dolgot, hiszen nem erre szocializálódtak a rendőriskolában. 
És ha egy egyenruhás elbizonytalanodik, pláne a Lánchídon, akkor baj van. Akkor biztosra akar menni. Akkor elviszi azokat – rohamkocsival –, akiknek kézi megafonjuk van és abba olyan szavakat mondanak, amelyeket ő nem tud értelmezni.  S ha már elviszi őket, akkor minimum két kerülettel arrább viszi, hogy a fiúk rohamkocsival nem rendelkező társai ne tudjanak utánuk menni.
A hatalom és a diákok meccsén most látszólag a hatalom áll nyerésre. De ők is tudják, hogy az idő nem nekik dolgozik. Veszteni fognak. 
Mindnyájunknak fontos, hogy minél előbb. Úgyhogy legyünk büszkék ezekre a fantasztikus lányokra-fiúkra, és tegyünk meg mindent, hogy ne kelljen nagyon szégyellniük bennünket.

Fotó: Tuba Zoltán

Unortodox szerenád Rózsa ablaka előtt



És ez után jött egy kis (egyoldalú) barátkozás a Parlament előtti készenléti rendőrséggel, majd egy remek hangulatú séta (sok-sok csatlakozó szimpatizánssal) a Rádióhoz, a Hallgatói Hálózat hat pontjának - félsikeres - beolvastatása, aztán hallgatói fórum az Ascher Caféban. Jó volt.
Folyt. köv. Remélem.

2012. december 16.

Élt 1981–2012


Itt a vég. A Beszélőt is sikerült kinyírni. 
Ma ezt az értesítést küldte a szerkesztőség: Kedves Olvasóink, a decemberi lesz az utolsó szám.

Nyugodjon békében! 
De mi ne.




2012. december 15.

Fekete György két kedvenc zeneszerzője

Bartók Levente és Szörényi Béla

(A magyarázat az alábbi videón található 4:15-nél. De az addigiakat is érdemes ám megnézni, igen tanulságos. A nemrég emlegetett MMA mai közgyűlésén készült.)




2012. december 14.

És az Ige testté lőn

Még benne, a kerálba es vót türelmetlenség süvölvén korába, mielőtt üvé lett az igazság és az élet


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy úgy a tények, mint a komonikácijó terepin I. Fülkefor eggyik sikert szenvette a másik után. A kétharmadjar nép epp a kerál ajándokát, a választási regisztrácijót ünnepőte vóna, ha elejbe nem tolakodnak eggyesek avval, hogy elébb a konkrét zsidókot kéne fölregisztrálni, melly csak kulturáltabb módszer, mint ha a népakarat kamerázza bé a piszoárokat, s a fővételekbű Novák Előd képviselő testvér öszveséti a kurucinfón, hogy mi az Ábrahám. Ekkó mán Ádvent célegyenesibe fordút Mária Országának páncélvonattya, de hejába, ha a mondott idegenszívűek olyika az ecetes szivacs furorgyával esett néki Semjén Zsolt keresztény hitinek, ki mán egyetemista korába es a mártérijomig menően hitte, hogy az idézőjel az ördögtű való, s hogy szakdógozatot abbú írunk, amit tanálunk, mer a tudás mindenkié. I. Fülkefor csóválta a fejit, nízett maga elé a jövőbe szavatartóoszlop gyanánt, ki nyílt kártyákval jáccik. Szeme tisztőtt bogarán hun Selmeczi Gabriella, hun Giró-Szász képibe lobogtak a szeretet gyertyácskái. De még e kirívó keresztényüldözésnél es jobban fájt néki, hogy a ménkű drága és pazarló magyar fősőoktatásba mán a józan belátásnak es, a szövegértésnek es leáldozott. Mer mit lehet várni a deáktú, ha mán a rektor se érti a magyar szót! Mán bocsássanak meg a kedves fiatal barátai, de magyar nyelven a tandíj az definitíve az, ami. A nemtandíj penig az, ami lessz. És ez faktum, néki es tartani köll magát a reguláhó: amit a kerál kimond, attú I. Fülkefort a pokol keretszámai se tántorítsák el, issza, nem issza, ez a premissza. Ha ű eccer azt izeni a Rózsika igazgatónénivel, hogy esztán, világelsőként!, a fősőoktatás önfenntartó lesz, abba hun a tandíj? Továbbá abba es hun a tandíj, hogy az eddigiekhő képest több mint 30 százalék ingyér tanulhat, hezzá öccő ennyi részösztöndíjba részesül, s az mán nettó 150 százalék. Abba meg pláne hun van tandíj, hogy a többi, de bárki fija-borja, vígan tanúhat diákhitelbű szakadásig. Hun az a szótár, ki aszongya, a diákhitel tandíj? S millen torz logika azon pöndörködni, hogy vissza kő fizetni? Vissza hát! Azér hitel, s nem tandíj, quod erat demonstrandum. Evvel együtt nem köll félni, türelem rózsát terem. Próbálgassa csak a küs erejit a nagy pulyája, ha mán a munkaerőpiac helett a fűtött melegbe harabdálja a csecset, ki főtáplálta! A kormány, ha meg es dobják kővel, bundáskenyérvel dob vissza. Megérti, ha a dejákság tart a változástúl, ami érte van, nem ellene, de ne tartson, ha jót akar. Vagy bánja kánya, tartson! Hejszen még benne, a kerálba es vót türelmetlenség süvölvén korába, mielőtt üvé lett az igazság és az élet, hisztizzenek a türelem keretei között, úgyes abbahaggyák, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

2012. december 10.

Lobotómia

Azt szokták Matolcsy miniszter szemére hányni, hogy mindig mást mond. 
Nem is igaz. 
A tavaly novemberi, méltán híres simplicitys beszédének egyik legemlékezetesebb momentuma az ősi magyar törzsek legendás agysebészeti képességeinek felemlegetése volt – és ma, a General Electric Hungaryvel kötött stratégiai megállapodás alkalmából ismét jónak látta elmondani, hogy (szó szerinti idézet): „Több ezer évvel ezelőtt a magyar törzsekben az agyoperációk és általában a sebészeti beavatkozás az fejlett volt.” 
Legközelebb tehát újabb 13 hónap múlva, 2014 januárjában várható e bejelentés megismétlése. Aztán – remélhetően – többé nem. Legfeljebb zárt körben.

2012. december 7.

Hékák, ez az én ganajom, pezderkedett a kerál, de hejába


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy eggy faggyas, novemberi éccakán I. Fülkefor az álmába juhász vót, subás, botos, terepladás nemzeti együttműködő. Legeltette nyáját, fútta furuláját, élt a fődbű, amég vót. Úgy hítták, Bolhász Mihál. Lehetett ű vóna bárhun a főd kerekin szegény ember, de nagy kekecségibe ippeg ott vót juhász a jövő útjába, mer Alcsúton, ami nem akarkijé vót! Hanem a felcsúti pógármesteré, s fodbalakadémikusé, Mészáros Bíró Uramé, ki bérelte azt a keráltúl, s viszont. Na, I. Fülkefor bulcsánkodik ott csöndesen, s lássa egy búgyakta szombaton, hogy gyűn egy nagy markulógép, oszt főmajszulja kocsira az ű érett birkatrágyáját, mit saját kezivel gyűtött, forgatott négy álló esztendőtt, mikó csak juhászost álmodott. Hítta vón a terrorelhárétókot, de nem a jó mobil vót nála, hanem a másik, a kajla juhásztelefonja. Ott vót az egyszál ujjára hagyva, kerál létire. Kérdte a munkásokot, mi a fészkes jóba járnak kentek? Csak abba, hogy elfogyott a Bíró Uram marhatrágyája. No és, kérdte a kerál. És itt ez a trágya, még tán jobb es, mint avvót, válaszúták az illetők. S űk csak annyira vannak főhatalmazva, hogy Búzakalász ’66, orrod seggembe pattanhat. Hékák, ez az én ganajom, pezderkedett a kerál, de hejába. Azok csak nevettek a markukba, hejszen jól tutták, kijé Alcsúton, ami valakijé. Térűtek-fordútak, és elliferálták mind a 125 magyar tonnát. Erre I. Fülkefor hítta a rendért. Nem a Pintér Sándort, mer az nem vót benn a szegény juhász mobiljába, hanem a bicskeit. Ammeg gyött, mint a csiga, ha a fogát húzzák. Főjelentést akar tenni, mer lopás történt, mondotta a kerál. S hogy epp most viszik a Bíró Uram fődjire az ű trágyáját. Oj, hogy a Szent Ammóniák tegye belé a magos égbe, nyögte a rendér, oszt ahelyt főhítta Mészáros Uramot, eligazétásér. Mikó ez megvót, saját hatáskörbe hazaengette a juhászt avval, hogy jegyzőkönv az őrsön, s főjelenteni csak hetfőn lehet, addig mise es van, meccs es van, mennyen a dógára, ha kedves az élete. De hát mán hónapra bészántcsák az ű tulajdonát, protestállott a kerál. Na na, monta a rendér, hun a papír, hogy űvé az a trágya? Hun a papír, hogy a Bíró Uramé, kérdte a magyarok kerála. Ügyvédnél, monta a sokat látott rendér, még le se állott a traktor, komám, mán a Mészáros nevin lesz az öszves birkaszarod vissza es, előre es. De ű ezt nem hagyja, elmén magáig Bíró Uramig, ha köll, mondotta Bolhász Mihál. Úgy es lött. Na mi van, deres mán a határ, kérdte tréfásan a felcsúti bíró, mikó meglátta a szegény juhászt. Erre I, Fülkefor nagyot toppantott, lerántotta condráját, lekapta koronájárú a golfsapkát, hogy tatárittyom, táliber, én vagyok! A magyarok kerála! No, ennek igen megörvendett Mészáros uram, s ölelte, csókolta, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

2012. december 3.

Egy tüntetés kipipálva. Lesz-e másik?



Október 23-án még rácsodálkoztam Bajnaira, hogy milyen jó beszédet mondott. A mai hatásos szövege tehát már nem lepett meg olyan nagyon. Kár, hogy csak a jelen helyzetről beszélt világosan és okosan, az ide vezető utat viszont alig-alig érintette, pedig talán jó lett volna, bármennyire is az összefogás volt most a jelszó.
Mesterházy viszont nem okozott meglepetést, legfeljebb a populizmusa és a demagógiája mértéke volt az, amivel túlszárnyalta saját átlagát. (Bár  – mint itt látható – volt már a mainál cikibb szereplése is.) Az ő esetében – szemben Bajnaival – az lett volna jó, ha nem próbál politizálni a beszédében.
Rogánt nem lehetett egyértelműen rajtakapni, hogy rárótt pártfeladatot teljesít. Általában hitelesnek hangzottak a mondatai (a koncentrációs táborból hozott föld kivételével), és dicséretesen rövid volt a beszéd. Nem mondott semmi fontosat, az egyetlen, amire felfigyeltem, hogy: „ezt már nem tűrjük tovább”. Tehát az eddigieket tudatosan tűrték. Hm.
Többen voltunk, mint vártam az után a nagyon kínos és kontraproduktív vita után, amelyet Rogán részvétele indukált a bal- és a liberális oldalon. Nem tudom, mennyivel lettünk volna többen, ha azok is eljönnek, akikben a Rogánnal szembeni averzió erősebb volt, mint az antirasszista felháborodás – de jó lett volna, ha ott lettek volna.
Talán majd a szabad választás megszűnése miatti tömegtüntetésen ők is ott lesznek – hiszen arra biztosan nem jelentkezik be egyetlen fideszes potentát sem.
Már csak az a kérdés, hogy valaha is lesz-e ilyen tüntetés. Merthogy egyelőre nyomát sem látom – mintha nem vennénk észre, hogy hétfőn nem csak az történt a parlamentben, hogy egy náci képviselő náci módra beszélt, hanem az is, hogy a Fidesz és KDNP megszavazta azt a választási eljárási törvényt, amely ellopja a szabad választáshoz való jogunkat.

2012. november 30.

Zenés szuvenír Felcsútról (2010. április 25.)


Az "Ami szép, az szép" sorozat talán legfényesebb ékköve, még a legendás etyeki dallást is elhomályosítja. Megindító percek, tartalmas, színvonalas szórakozás:





I. Fülkefor köpönyege alatt akarmi szutyok vígan mondható, s teliszájval


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor parlamenti kétharmádiája mán annyiracska odavót a demokráciájér, hogy a kiszélesíttése érdekibe letörvénkeszte: esztán a belhoni magyar csak akkó szavazhat, ha előre elmén a jegyzőhő, s megerősíti az alázatos, csókolomp szándékját: ha arra kerülne a sor, ű bezon szavazna. Ha kizáró környűlállás nincs, aló máris bé lesz regisztrálval. Azki legalább 15 napval elébb nem regisztrál, az Urna napján má ne furkólkodgyék a lumpenátos voksával, mer abbó Fidesz-szavazat úgyse lösz. De egy másik regisztrátom es szóba gyött, mi még régebb cseperett az üdő mélymagyar méhibe. Avvót, hogy Gyöngyösi Márton nyilas képvisellő testvér a Kárpáthaza Nagymagyarság talajérdekitül hajtval, nem először, de nem es utoljára odanyilatkozott: bezon má csak eszve kőne írni a zsidókot egy regestrumba a parlamenten küel es, de bévűl mégannyira, a kormányig menően. Mer azt csak tudni köll, mekkora nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a dógozó magyar nemzet öszves gyöngyösimártonjára nizve! Na, ezen az unortodox fölvetésen a Patkóba üdögélő képviselőtársak olybá elteprenkettek vót, asse monták rea, hogy fapapucs, de legalább cipő. Az a cipő, ami odakünn ácsorog sokadmagával a kereszténynemzeti magyar Duna-parton bronzbú, oszt a gyesznólábakra vár, miket a Gyöngyösi képvisellő vér- és rögtestvérei időnkint belégyaknak, addig es, amég elgyön az igazság pillanata, oszt nem köll igaz magyar nyilasnak elbújkonni a szavak megé, hanem ratata, idehuggyozom néktek Szálasi nevit a porba. Elég a hezzá, szóni es elfeledtek nagy gondolkottukba a honatyák és atyánék, hogy vajjon erre mi lössz a frakciójok csattanós politikai válasza. Addig, addig, hogy emúlasztottak főháborodni, oszt ember módra, kikérve magiknak ezt a gyalázatot, kivonúni. Az es igaz, mit izmozkottak vóna sokadgyára, mikó eleddig se tették, csak otthun s magik elé, ha. Nem es beszélve arrú, mi rossz van abba, ha pontossan tuggyuk, ki a zsidó, ki a nem. A lényeg mindég es avvót, mit kezd a listával a magyar. Rosszat avval csak a német kezdett!!! Ha eccő nem így vóna vót, akkó köllhetne tiltakozni, de addig jobb a békesség. S ügön demagóg, aki mán a sárga csillagval vagy mivel gyön, hájszen az Euban es vogymuk, demokraták es vogymuk, mit sikantérozzunk, hogy ez mán túl van minden túlon? Amikó nincs es túl! Mer lesz itt még cifrább cipőmeggyakás es, hejszen a vak es lássa, hogy ne látná akkó a Gyöngyösi testvér és fajtársai, hogy I. Fülkefor köpönyege alatt akarmi szutyok vígan mondható, s teliszájval. Másnap béabszolválja ki-ki az elhatárolódását, a metélt hegyeő biboldauer kormányban és azon küel es, oszt jól van. Akik meg heppenkednek, pukkankodnak, legalább jól alá lesznek húzkodval egy illen listába, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

2012. november 28.

Turultőke

Lázár Györgytől (az amerikaitól, nem a volt miniszterelnöktől) már korábban is értesültünk arról, hogy milyen nagyvonalúak is tudunk lenni mi, magyarok: a dúsgazdag Balassi Intézet 250 000 dollárt ajándékozott a koldusszegény bloomingtoni Indianai Egyetemnek; aztán a Kommunizmus Áldozatainak leendő washingtoni múzeumára ajánlott fel „jelentős”, közelebbről meg nem határozott összeget (közpénzt természetesen) a magyar állam; jól ismert a – Ferlinghetti által visszautasított – 50 000 eurós Janus Pannonius-díj története; most pedig itt a legújabb hír: a kormány Friends of Hungary névvel amerikai alapítványt hoz létre 15 millió dollár alapító vagyonnal. Ez már önmagában is csettintést kiváltó summa, hát ha még hozzáadjuk az eddigi ajándékokat.
Gazdagok vagyunk, na! És végtelenül karitatívak. Soros György valószínűleg elbujdosik szégyenében. 
Csak aztán nehogy az amerikaiak lázadozni kezdjenek a turultőke térhódítása ellen és tiltakozó menetet indítsanak "Nem leszünk gyarmat!" transzparenssel a Time Square-i karvalyemlékműhöz.

Felcsút és "Felcsút"


Két hónapon belül másodszor is megjelent két zseniális dokumentumfilm, A határozat és A válogatás
Nem azért jött ki újra a DVD, mintha az első kiadást elkapkodták volna (pedig megérdemelné), hanem azért, mert a szeptemberben megjelent példányokat – a boltokba érkezésük után pár nappal – visszavonták és cenzúrázták. No szerencsére nem magukat a filmeket, csak a borítójukat. Lovas Lajos, a MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) vezetője, az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek szép gyakorlatát követve bezúzatta a DVD borítóját, ugyanis nem tartotta összeegyeztethetőnek a nemzeti együttműködés rendszerével a fülszöveget. Ezt:



A jelek szerint nem találtak olyat, aki megírta volna a szájízük szerinti új kísérőt, mert az új kiadáson már semmiféle fülszöveg nincs. 
Ám úgy látszik, hogy csak Kornis Mihály néhány sora volt olyan fontos, hogy – az agit-prop osztály hagyománya szerint – analízisnek vessék alá, mert egyéb szövegbeli hibák (1882, techical) gond nélkül maradtak a borítón. 
Na de a fontos, hogy végre látható az 1972-ben készült A határozat (Ember Judit, Gazdag Gyula) és az 1970-es A válogatás (Gazdag Gyula), a korabeli politikai manipulációról és dilettantizmusról szóló két kiváló szatíra. A mai manipulációkra pedig – amelyek egyre jobban hasonlítanak a hetvenes és a még korábbi évekéire – a legadekvátabb terepen adott újabb példát a gyáva hatalom. 
Felcsúti határozat 1972-ben és "felcsúti" határozat 2012-ben.

Kis nép – nagy államférfi

A Libération mai számában a fotó nagyságával, ill. a szöveg mennyiségével fejezi ki az erőviszonyokat három rokon gondolkodású politikus között. Büszkék lehetünk: Chávez és Kim legfeljebb a szárnysegédjei lehetnek Orbánnak.



2012. november 26.

„Aki parancsomnak nem engedelmeskedik, az nem érdemli meg, hogy nyomorult életét tovább tengesse”



Több mint két éve azon viccelődtem itt a blogon, hogy 2013-ban „... a Jány Gusztáv fasor és Wass Albert út kereszteződésében ...”. Akkor ezt - sok más képtelenség mellett - mint egy rossz álmot írtam le, mert valójában el sem tudtam képzelni ilyet, tehát erősen karikíroztam a mondanivalómat. 
Azóta sok olyasmi történt ebben az országban, amit ép ésszel senki sem gondolt volna – és az előbb olvasott elképesztő hír után már valóban nem lehetetlen a fentiek megvalósulása sem, akárcsak a 2010-es bejegyzés szinte bármelyik, gonosz tréfának szánt jövendölése.

2012. november 24.

A hitelminősítők tündöklése és bukása – a Fidesz kommunikációjában



2005. július 5.* 
[Varga Mihály] „arra is kíváncsi, hogy [a Gyurcsány-kormány] sikeres gazdaságpolitikája esetén a hitelminősítők miért minősítik le Magyarországot sorozatban.” 

2005. december 7. 
„A Fitch Ratings Magyarországot érintő tegnapi leminősítése már szégyen hazánkra nézve. Magyarország adósbesorolási minősítése szerint most Tunéziával került egy kategóriába, és minden újonnan csatlakozott ország megelőzött minket - mondta Varga Mihály annak kapcsán, hogy a hitelminősítő intézet kedden a tartósan magas államháztartási hiányra hivatkozva elsőrendű >>A<< adóskockázati kategóriából a közepes befektetői - spekulatív elemeket is tartalmazó - >>BBB<< sávba sorolta a magyar szuverén küladósságot.” „Úgy tűnik azonban, hogy a lejtőn nincs megállás, amit a kormány reakciója támaszt alá. Szekeres Imre kijelentette: >>A Fitch súlyosan tévedett, amikor Magyarországot leminősítette<< - idézte Varga Mihály a kormány reakcióit.” „Rámutatott, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány hat évvel vetette vissza az országot, hiszen akkor volt hasonló besorolása hazánknak.” „ A gazdaságpolitika megváltoztatása nélkül a lejtőn nem lesz megállás.”

2008. március 18. 
Szijjártó a Standard and Poor's nemzetközi hitelminősítő intézet legújabb jelentéséről azt mondta, hogy a dokumentum fehéren-feketén alkalmatlannak nevezi a kormány gazdaságpolitikáját”. „Egyértelműen a kormány hibás gazdaságpolitikájára utal a jelentés, amikor a 2009-re vonatkozó adócsökkentési tervek rossz időzítéséről, a vártnál gyengébb gazdasági teljesítményről és a stabilizációs elképzelések hiányáról ír.” 

2008. július 28. 
„Hazánk újabb leminősítése a bizonyítéka annak, hogy a kisebbségi kormány képtelen kezelni a válságot, cselekvőképtelensége miatt Magyarország egyre nehezebb helyzetbe kerül - írja közleményében Tállai András. Mint emlékeztet, a sorozatban negyedik - nagy hitelminősítő intézet általi - leminősítés egyértelműen mutatja: gazdasági fordulatra van szükség. Magyarországot, a magyar gazdaságot újra növekedési pályára kell állítani, ehhez azonban kiszámítható, hiteles és alkalmas gazdaságpolitikára van szükség. Minderre a jelenlegi kormány képtelen, ezért az előrehozott választás immár gazdasági kényszerré vált.”

2009. március 31. 
Szijjártó: „A Bajnai Gordon miniszterelnök jelöléséig vezető folyamat egyértelműen a pénzügyi és szociális összeomlás irányába vezet. Pénzügyi összeomlás irányába azért, mert az elmúlt napok és a mai nap leminősítései a spekulánsok prédájává dobják oda Magyarországot, a forintot és a magyar pénzügyi rendszert.”

2009. március 31. 
„A Standard & Poor's hétfői, majd a Moody's keddi adósminősítésével a kormány feltette a koronát eddigi válságkezelési kudarcára - jelentette ki Varga Mihály.”

2009. október 7. 
Fidesz - Gazdasági Kabinet: „Újra leminősítették Magyarországot - rossz úton jár a kormány.” „A külföldi befektetők a mai leminősítéssel a 2010-es költségvetés tervezetéről is véleményt mondtak, ezért azt haladéktalanul vissza kell vonni.”

2010. december 7. 
„A hitelminősítők szerepe fontos, de Magyarországot nem a Moody’s vagy a Standard and Poor’s és nem is a nemzetközi pénzpiacok kormányozzák, hanem a magyar kormány - mondta Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke kedden. – Az intézetek nem jó úton járnak.” „A Moody's hétfőn jelentette be, hogy egyszerre két fokozattal, a befektetésre ajánlott kategória alsó határára minősítette vissza Magyarország deviza- és forintadósi besorolásait. Kósa Lajos kijelentette, a nemzetközi hitelminősítők mindig azzal állnak elő, hogy mindenképpen a magyar embereket sanyargassa a magyar kormány.” 

2011. június 6. 
„A magyar kormány már korábban világossá tette, hogy meggyőződése szerint a rövid távú leminősítéseket hosszú távú felminősítések követhetik - kommentált a miniszterelnök szóvivője.” „A Széll Kálmán Terv és a konvergenciaprogram bemutatása után indokolt volt, hogy a Fitch negatívról stabilra javította a magyar kilátásokat.” „Szijjártó Péter hétfőn újságírók előtt kiemelte: remélik, hogy ez az első ilyen lépés, és azt több is követi majd.”

2011. november 11. 
„A hitelminősítők nem rendelkeznek jogosítvánnyal országminősítésre, kizárólag vállalatokkal foglalkozhatnak, de ezt a munkát sem végzik jól – fejtette ki Giró-Szász András.”

2011. november 16. 
Gyürk András: „itt az idő, hogy Európa egységesen lépjen fel a téves és káros hitelminősítői gyakorlatok ellen, a hitelminősítőket pedig szigorú szabályok és ellenőrzés alá vonják.”

2011. november 25. 
Rogán Antal: „hetek óta egy koncentrált és erős támadássorozat folyik a forint ellen, s úgy gondolom, hogy a  Moody's lépése, amit nem tartok indokoltnak, ebbe a körbe tartozik.” 

2012. november 23. 
Nemzetgazdasági Minisztérium: „Ma már nem lehet komolyan venni a hitelminősítőket. Mára gyakorlatilag a világ összes országát leminősítették. Nem maradt már senki, ezért ez a helyzet már csak a hitelminősítőket minősíti. A legnagyobb hitelveszteséget maguk a hitelminősítők könyvelhették el a válság éveiben. A hitelminősítők ezért a múlt részei.” „Eljött az ideje, hogy a spekulánsok egyik lobby intézménye, a Standard&Poor's önmagát minősítse le.”

* A dátumokra kattintva érhetők el az idézetek forrásai.

2012. november 23.

Eccő a Matolcsy uramnak kiütközött a teste huzattyán, aminek ki köllött


Egyszer volt, hol nem volt, avvót hogy ollan sűreő lött az élet a magyarok fődjin, hogy bárhova es nízett a jövőbe tekéntő tekintet, mesét látott mese hátán, jelenést jelenés hátán, púpot púpén, hon a kétharmad karavánja haladott előre napkeletnek, s állott, mint a cövek. Ippeg piros pontya nem vót a magyarnak, mint a jappán gyerekecskék tisztőtt fenekinek, s ha vót es, elenyésző vót. Legalábbes, amég I. Fülkefor az ázsijai származást elődejihő hasonlóan le nem nyilatkoszta. Akkó se rögtön gyött meg a pont, mer azér a jappán-magyar közös isteneknek es köllött üdő a visszacsatoláshú, tán még több es, mint a magyarnak. Hanem eccő a Matolcsy uramnak kiütközött a teste huzattyán, aminek ki köllött, igenyest a homloka közepin, ámbátord néki mindenhun feje vót, miolta az vót, ami. Megtutta eszt a kerál, béhívatta pöttyös szógáját, gratulállott, s nízett borús tekintetvel. Ettül-e, nem-e, eccőcsak pánikszerűjen megtörtént, aminek fordétva köllött vóna: a saját keráli homlokán es kigyúlt a Jel, még két mikronval nagyobb es, mint Matolcsy uramé. S akkó mán, mint a popkorn, pattogott ki Kövér uramtúl a Hoffmann Rózsáig, virítóbb vagy halaványabb kivitelbe, kinek mekkora vót az ázsiája. Ha valaméknek nem serkedett az elitbűl, tetkósztatott magának éji órán jappán mestervel, kibül vót pár, jártak kézrű kézre éccaka, s kopéroztak gyermekfotórúl szaporán. De az eredeti csak jobb vót, hejszen aszt bévüről parancsulták a gének! Ha magik a jappán kolegák nem jelentették vóna, akkó es láccott vóna a stiklérijom, mán az első raporton. Ezér asztán a tetkópöttyöse kivált zakatótt, éjt nappá téve nyútotta bé a törvénjavaslatokot, de húszat es, negyvenet es a nagy hezzáértibe. Vót amék ocsú vót, vót amék búza, de a jobbétáshó nem fért kétség. Ez akkó vót, mikó a választás kérdésit rendeszték le, s az öszves fifikosság oda rúgott ki, a magyar igazságra, hogy a következő X ezer évbe mindég I. Fülkefor és a Hazaffyas Népfront tisztőtt jelöltje nyerje a megmérettetést. Hejszen mecsoda kászomkóc ember, aki nem lukasenkérozza le előre, mán a saját okos gyülekezetibe az illen kérdésöket, ha módgya van rea? Márpenig a magyar kerálnak, a Kárpátok nagyübü sportpuskájának vót arra módgya, egyre jobb. Ki tudgya, 2014-be lesz-e illesmire őnéki ideje, meg energyája, továbbá lössz-e még értelme akkaracska eggyetértés mellett fülkészkedni a köz pézibűl, ami nem két fillér. Jobb azt előre odaadni eggy nagy pungába a Simicska kincstárnoknak, kihő úgyes kerül a végin. Kampányolgasson belüle, nyomjon egynehány plakátot „Kapuratörő Fülkefor a nép választottjára szavaz” címvel, s lógassa ki Kárpát-medence szerte, hadd örvendjék a magyar, amíg meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

2012. november 21.

Felkészül: Funtineli Boszorkány és Elsodort Falu



Az általános műveltségünkben tátongó hiányokat végre felszámolja az Emberi Erőforrások Minisztériuma. 
Uz Bence után a NAT-ba felveendő két új író valószínűleg Funtineli Boszorkány és Elsodort Falu lesz.


2012. november 20.

Magánszorgalmú kutyák



Három kormányhű szervezet –  a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia és  a Professzorok Batthyány Köre – elnöksége ezt az állásfoglalást tette közzé a világsajtó számára. 
A nyilatkozat szellemisége és szervilizmusa sajnos kísértetiesen emlékeztet 251 megfélemlített magyar író 1957-ben írt nyilatkozatára. Persze van egy hatalmas különbség: 1957-ben nyilván kényszer vagy erős ráhatás, súlyos egzisztenciális fenyegetettség miatt érezték úgy, hogy alá kell írniuk a tiltakozást a magyarkérdés ENSZ-beli tárgyalása ellen – sokan közülük jobb meggyőződésük ellenére tették ezt –, a mai szolgalelkű állásfoglalók viszont (fontos: nem a szervezetek tagjai, hanem az elnökségek) igazi „magánszorgalmú kutyák” (hogy az 1957-es levél egyik aláírójának kifejező verscímével éljek).

Az 1957-es nyilatkozat:

Az Irodalmi Tanács kezdeményezésére a magyar írók a következő nyilatkozatban tiltakoztak az ENSZ ötös bizottsága jelentésének tárgyalása ellen.
  
Mélyen átérezve azt a felelősséget, amelyet hivatásunk, a nemzeti közvélemény formálásában  betöltött szerepünk ránk ró, egyben általános emberi felelősségünk tudatában is, felemeljük tiltakozó szavunkat az ellen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése a magyarországi események ügyét napirendre tűzze. Szeretnénk, ha eljutna hangunk mindazokhoz, akik a világban barátainknak nevezik magukat, elsősorban minden nemzetbéli írótársainkhoz. Bízunk benne, hogy megértik aggodalmunkat és magukévá teszik követelésünket.
Egyek vagyunk ezzel a néppel, ismerjük lelkének minden rezdülését. Tudjuk és hirdetjük: a magyar nép nem akart és nem akar ellenforradalmat, itt csak elenyésző kisebbség kívánja vissza a régi rendet. A történelmi és társadalmi körülmények tragikus találkozása folytán 1956. október 23-án mégis az események olyan sorozata indult el Budapesten, amelynek fordulatain már sem a józan politikai belátás, sem a kezdeti résztvevők jelentős részének becsületes szándéka nem tudott többé úrrá lenni. Illetéktelen és ellenséges imperialista beavatkozásnak sem volt csekély része benne, hogy a fasizmus minden üledéke felkavarodott és néhány napra az 1920-as fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett. Valamennyi irodalmi irányzatot és a magyar közvélemény legkülönfélébb árnyalatát képviseljük, a részletkérdések egész sorában, még néhány lényeges kérdésben is vitában állunk egymással; egyet azonban ma már világosan látunk: a forradalmi munkás-paraszt kormány fellépése és a szovjet csapatok segítségül hívása az egyre jobban kibontakozó véres ellenforradalom veszélyét hárította el országunk felől.
Nem mindannyian értettük akkoriban ennek a lépésnek szükségszerűségét és jelentőségét. Kételyeinket, gondjainkat, fenntartásainkat tükrözte sokunknak állásfoglalása. Azóta egyre inkább megtanultuk becsülni mindazokat, akik a megzavarodott közvélemény sodrásával szembe mertek szállni, akik megmentették a dolgozó nép hazáját a társadalmi visszazuhanástól, a polgárháborútól, talán a még rettentőbb csapástól, a háborútól. Lehetnek közülünk egyeseknek még komoly fenntartásaik belpolitikai kérdésekben, a szocialista építés módszerei dolgában, de mint hazafiak, mint a Magyar Népköztársaság hű polgárai, valamennyien minden erőnkkel segíteni akarjuk a társadalmi és gazdasági helyzet megszilárdulását, a kulturális élet felpezsdülését, a közbizalom megerősödését és minden eredmény, amit e téren elértünk, minden jel, ami ennek a folyamatnak egészségét és erejét mutatja, egyformán mindannyiunk örömére van. Így érez ma nálunk a nemzet többsége és java.
Kinek az érdeke, hogy a sebeket újra feltépjék? A mi hazánknak, ennek a nehéz történelmi sorsot viselt kis népünknek bizonyára nem. Lehetetlenség volna nem látnunk az ízléstelen hangulatkeltés hátterében a valódi szándékokat, a tőkés hatalmak politikai játékát.  Fel akarják szítani a legbarbárabb ellenforradalmi erők lohadó kedvét, fel akarják korbácsolni ismét a már megnyugvó közvéleményt idehaza; fenn akarják tartani, fokozni akarják a feszültséget a nemzetközi politikában. Mi ezzel nem értünk egyet. És különösen nem érthetünk egyet azzal, hogy bárki az ügyvédünk talárjában csúfolja meg, torzítsa komédiává azt a tragédiát, amely minket ért. 
Aki barátunk, ezt nem helyeselheti! Aki barátunk, az gyógyít és nem sebeket tép rajtunk! Kis nép vagyunk, de történelmi szerepünk és az a hivatás, amelyet az emberiség szolgálatában vállalunk, feljogosít rá, hogy odakiáltsuk: mi nem vagyunk senkinek politikai cégére, nem leszünk játékszer tisztátalan kezekben, nem leszünk a nemzetközi élet botrányköve!
Akadnak, tudjuk, magyar írók, akik másként beszélnek. Ránk hivatkoznak, szót kell tehát erről is ejteni. A néppel érző magyar írók útja a múltban keservesen nehéz volt; és ma sem könnyű vállalni részünket egy új rendért vajúdó társadalomban. De mi nem tudnánk más sorsot vállalni. És bizonyosak vagyunk benne, hogy nem lesz kevésbé dicsőséges, mint amilyen nehéz. Aki azonban megfutott, az hallgasson, mert ha szól, szava csak a renegáté lehet. S a népnek, amellyel sorsközösséget vállalni nem mert, árulója is lesz szavával. 
Ezt a világ minden írója, ezt minden hazafi megérti.
Végezetül pedig: mi fontos nemzetközi fórumnak tartjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Tiszteljük, mint amelynek hivatása, hogy a népek sok közös gondjának, egymásratalálásának, a békés egymás mellett élésnek műhelye legyen. Szeretnénk tisztelni ezután is! Örültünk, amikor hazánk a szervezet tagja lett: szeretnénk örülni ezután is. 
Világ írói, világ népeinek tiszta szándékú értelmisége!
A nemzetek kölcsönös megbecsüléséért, sokat szenvedett hazánkért, a magatok emberségéért, az Egyesült Nemzetek Szervezete becsületéért tiltakozzatok velünk!

Az aláírók nevei (a listát olvasva néhányszor felszalad az ember szemöldöke):

Abody Béla, András László, Alpári Pál, Aranyossy Magda, Aranyossy Pál, Asztalos Sándor, Ács Kató, Bakó József, Baráth Endre, Barabás Tibor, Balázs Anna, Balázs Sándor, Barta Lajos, Bartáné Szucsich Mária, Bába Mihály, Bárány Tamás, Benjámin László, Benamy Sándor, Békés Virág, Beczássy Judit, Bihari Klára, Boldizsár Iván, Bogáti Péter, Bónyi Adorján, Borsi Darázs József, Bölöni György,  Bródy Lili. Csanádi Imre, Cseres Tibor, Csepeli Szabó Béla , Csetényi Erzsébet, Czibor János, Csohány Gabriella, Csoóri Sándor, Csuka Zoltán, Csurka Péter, Dallos Sándor, Darázs Endre, Darvas József, Devecseri Gábor, Dénes Zsófia, Diószegi András, Dobozy Imre, Egri Lajos, Elbert János, Endrődy János, Erdei Sándor, Erdélyi József, Erdős László, Erdődi János, Falu Tamás, Felkai Ferenc, Fejes Endre, Fekete Lajos, Fehér Klára, Féja Géza, Fábián Zoltán, Földes Imre, Földes Mihály, Fodor József, Földes Péter, Földessy Gyula, Földeák János, Füst Milán, Fülöp János, Füsi József, Fazekas Anna. Galsai Pongrác, Gerő János, Gellért György, Gábor György, Gellért Oszkár, Gergely Sándor, Gergely Márta, Gergely Viola, Gera György, Gereblyés László, Goda Gábor, K. Grandpierre Emil, Gyetvai János, Gyagyovszky Emil, Gyárfás Miklós, Györe Imre, Győri Dezső, Hazai Józsefné, Hamvas H. Sándor, Hajnal Gábor, Hajnal Anna, Hámos György, Hárs György, Hegedüs Géza, Hegedűs Zoltán, Hegedűs Bitte Dániel, Hollós Korvin Lajos, Hubai Miklós, Hunyadi József, Illés Lajos, Illés Jenő, Illés Endre, Illés Béla, Illyés Gyula, Imecs Béla, Jankovich Ferenc, Jánosy István, Jászberényi József, Jobbágy Károly, József  Farkas, Juhász Ferenc. Kardos László, Karinthy Ferenc, Katkó István, Kamjén István, Kassák Lajos, Kárpáthi Aurél, Keszthelyi Zoltán, Keszi Imre, Kelemen Sándor, Képes Géza, Király István, Kis Károly, Kis Ferenc, E. Kovács Kálmán, Koroda Miklós, Kodolányi János, Kolozsvári Endre, Kónya Lajos, Komlós Aladár, Kosztolányi Dezsőné, Kopré József, Komjáthy István, Kopányi György, Körössényi János, Kőszegi Imre, Ladányi Mihály, László Gyula, Láng György, Lányi Sarolta, Lengyel József, Ligeti Vilma, Lőrinc Loránd, Lukács Imre. Major Ottó, Madarász Emil, Mándi Éva, Máriássy Judit, Mária Béla, Máté György, Molnár Gábor, Molnár Géza, Mollináry Gizella, Moldvai Győző, Morvay Gyula, Mesterházi Lajos, Murányi Kovács Endre, Nagy László, Nagy Péter, B. Nagy László, Nagy Sándor, Nádass József, Nemes László, Németh László, Nyárádi Gábor, Nyíri Tibor, Oláh László, Oravetz Paula, Osváth Zsuzsa, Örkény István, Örvös Lajos, Palasovszky Ödön, Palotai Boris, Palotai Erzsi, Papp László, Passuth László, Pándi Pál, Pákozdi Ferenc, W. Petrolay Margit, Peterdi Andor, Pilinszky János, Pintér József, Polgár István. Rajcsányi Károly, F. Rácz Kálmán, Remenyik Zsigmond, Reményi Béla, Rideg Sándor, Román György, Rónai Mihály András, Rubinyi Mózes, Sarkadi Imre, Sándor Kálmán, Ságodi József, Sándor Iván, Sinka István, Simon Lajos, Sőtér István, Sós Endre, Soós Magda, Somlyó György, Sólyom László, Simon István, Sipos Gyula, Szabó Pál, Szabó Lőrinc, Szabolcsi Miklós, Szamos Rudolf, Szalatnai Rezső, Szakasits Árpád, Szentiványi Kálmán, Szécsi Margit, Szekula Jenő, Szenczei László, Szeberényi Lehel, Szánthó György, Szinetár György, Szinnai Tivadar, Szüdi György, Szűcs László István, Szőnyi Sándor, Szomráki Sándor. Tabi László, Tamási Áron, Tamási Lajos, Takács Tibor, Tóth László, Tóth Eszter, Toldalagi Pál, Tolnai Gábor, Török Sándor, Thury Zsuzsa, Tuba Károly, Timár György, Trencsényi-Waldapfel Imre, Thurzó Gábor, Telekes Béla, Ungvári Tamás, Urbán Ernő, Urbán Eszter, Vaád Ferenc, Vas István, Várkonyi Nagy Béla, Váci Mihály, Várnai Zseni, Vázsonyi Endre, Veres Péter, Vértes György, Vészi Endre, Vitányi János, Vihar Béla, Viktor János, Waldapfel József, Weöres Sándor.


2012. november 18.

Schiffer András


 Nehéz választás előtt


Sikerült döntenie

2012. november 16.

Az „Aranycsapat”-stadiony, mit tiszta szívű, sportos tekéntetű magyar vállalkozók adományosztak öszve


Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő, hogy mán a kaszájáná fogva lebukott a nemzetközi lucernamaffia es, a szálai fő lettek számóva, hanem a kerál tisztőtt ellenzékje, ami nem vót, de méges, le nem nyugodott. Ellembe mindent megtett a féreg fogával, hogy az utánpótlásná rágdozza el a magyarság labdarúgásba vetett ezeréves hitit. Mán a létező szocialisták a népszavazás álgyúját es bévetették vón a felcsúti stadiony ellen, hejszen egy több milliárdos béruházást csak egy több milliárdos népszavazásval lehet opponáni annak, kinek semmi se drága, ami ócsó a közpéz mégvédésinek a hevibe. Penig az „Aranycsapat”-stadiony, hová másfélsző bé vót a falu férendő, nem közpézbű vót elgondúva, hanem társasági adókedvezménybű, mit tiszta szívű, sportos tekéntetű magyar vállalkozók adományosztak öszve, s nem olligarchák. Arrú senki se tehet, hogy a szép létesítmén a keráli s kerálnéi birtokok legközepire vót megálmodva! Ammeg igenyesen vakvéletlen, hogy I. Fülkefor táltos lévire a Felcsút SE-nek es az elnökje vót, nemcsak a Naprendszernek. De mikó ez a pitianérijom kipattant, odanyilatkozott, hogy jól van, ű bírgya, s meg es szívöli a kritikát, akit illet, ha arról kódul es. Ha ez a valós társadalmi igény, há ne legyen egyedülnek Felcsúté ez a kis ékszerdoboz! Osszák meg az osztók az egész magyarságval Hencidátú Boncidájig, hejszen ha más nácijók igenyesen olimpiát rendezhetnek, meg saját tengerpartjok lehet, a magyar es kitűnhet ippeg valamibe. Na de mikép!? Hát akaratval, képzelőerővel, szabad, homloktéri gondúkodásval. Jó van, épüljék meg Felcsúton a Stadiony, de má a Holland-Felcsút örökrangadó és az Ákos-koncert másnaptyán indúljon es útnak. Ez csak nem lehet problema a teknika korába! Kő hezzá nyócszáz kerék, meg a nagy rúd, miné fogva annyi közmunkás húzza, amennyi. Nem a sebesség számít, hanem az irán. Járja bé Mária országát a, a legnagyobbtú a legküssebb községig, de ahon se kerál nem született, se képviselő, azt es. Ha csak ezer magyar telepűlésre eljut évente, mán ezrede a kőccség, szembe a haszonval! Ha ebbű se lesz húzóágazat, akkó semmibű! Még bezonos logisztika köll hezzá, de ezt eligazétsa a Közgép. Mer ugye egy illen létesítménhő köllenek utak, nem es akarmillenek a kellő szélességbe, magosságba, bé ne akadjon a nemzet ékszerdoboza valami ebbe-abba, mi régebb korokba sajnos ádogálni szokott az utak mentin. Ha van rea alulró igény, felülrő rácijó, meg lehet aszt épitteni egyhamar, elébb a budapesti Kihaénnem térig, s onnant aztán csillag alakba, szemellátig. Még röpülőgépek es leszállhatnak rája, s föl, ha épp másfele jár a Mobilstadiony. Addigra mán úgyse lössz huhogda meg abajgás, mer mindenhon Felcsút lössz a magyarok fődjin, nyócmillió gondossan kiregisztrált szurkolóval, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

2012. november 14.

Ország, imázs




A fent látható, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fiókintézménye által készíttetett hírhedten hazug kampányvideót, a Minden ideköt címűt, talán ez a kép egészíti ki a legmegfelelőbben: 



Fotó: Bús Mónika

2012. november 11.

2012. november 9.

2010-től a fekvő nyolcasig



Bár januárban még úgy festett, az esztergomi érsek székére pályázik Orbán Viktor – merthogy a néhai Mindszentyről készült festményt nézve mintha a bíboros mozdulatát gyakorolná  –, nemrég tudtunkra adta: nem lenne ellenére, ha elnöki rendszer lenne Magyarországon. Márpedig őt ismerve eléggé egyesélyes, hogy kit szeretne elnöknek. 
Az ötlete teljesen kézenfekvő, hiszen akkor nem kéne többet bajlódnia a választási törvény minél belaruszosabbá tételével – elvégre onnantól kezdve, hogy az ő aláírása nélkül nem lehetne egyetlen törvényt sem meghozni, ebben az országban végképp csak az történhetne, amit ő akar, teljesen függetlenül attól, hogy mit hoz a választás, milyen színezetű a kormány és hogyan fest a parlament összetétele. 
Milyen szép ajándékkal lephetné meg magát ezzel jövő májusra, ötvenedik születésnapjára.
Végre eljönne az életfogytiglani Orbán-korszak, amelyet az egyik rajongója már két éve megjósolt:


Fotók: Horváth Ernő, Túry Gergely

Ahun illen reneszánsz a kerál, reneszánsz van a kultúrába es


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyarok országába ügön izgolódott a kormánzótanács, hogy amég nem nyeri meg a szabadságharcát, úgy köll élnie a magyarnak, ahogy a hitelezői diktájják. Nem rúghat ki bírákat, nem kőtekezhet kedvire, oszt ezt tudomásul es köll vennie. Még jó, hogy bétartani nem! Bezzeg, ha maj nem lesz adós! Csak megcserdéti a karikásustort, oszt főszisszen bele ülepig az egész majombrüsszel, hogy a kokit meg a sallert bé se vesse a vita sűrűjibe. Ha a jelen küssé eb es vót ugatta, ott vót a jövő! Annak határa nem vót, csak a képzelőerő, abbú meg vót a magyarnak csepedős cseppig. Mán a napba lehetett nízni, de ebbe a jövőbe nem, legföllebb olyan acéltekintetvel, mint a Balog Emberi Erőfor miniszteré. Mer miolta a magyarok kerála, mint egy Ali Baba, megmonta a Szépművészeti Muzejomba, hogy „Cézanne, nyílj meg”, ollan virulásba kezdett a kultúra, hogy csuda. De napok alatt! El nem vót vonva tüle egy peták se! Nem vót továbbá levegőnek nízve, hogy legföllebb futball-lapdát lehet véle főfújni, aszt se soká. Mer ahun illen reneszánsz a kerál, reneszánsz van a kultúrába es. Mán a küs hobijára kőteni se kőtött, hejszen a látvánsportba erőst dürrögtek a béfektetők, egymás nyalatív nyelvit maj le nem tiporták. Hanem a művészet! Aki csak szólott néki, s Markó Ivánnak vagy Kerényi Imrének hítták, I. Fülkefor ónezsenánts bényúlt a zsebibe, kihúzott eggy marék keráli közpézt: fogjad, kisszógám ezt a párszáz millijót a prioritásodval. Na, Balog Erőfor miniszter ügön szerette a jövőt, ha csak belenízett, feszt látta es Felcsút keráli várasát, hon a Nemzeti Bank szittyahightech épülete mellett szemelláti sorba feszétettek az Akadémiják, a Magyar Puskás Ferenc, a Magyar Tudományos, meg a Magyar Művészeti, három olly ékköve a magyarságnak, mellyen kívül nem vót kultúrélet leendő. A Művészeti Akadémia különösen oda nőtt a szívihő, mer annak mán fődjei es vótak, saját Vigadója az örömre, saját passzusa a keráli alaptörvénbe. Há érthető vót, hogy oda szervezték ki a tiszta forrást, amit a keresztény-nemzeti kultúrára nem akart maga a kerál elosztogatni. Osszák el az ótónómija keretibe, mi amúgyes Fülkeufória vezérlő csillaga vót, ne miniszter ossza! S államtitkár es csak akkó, ha művész maga es. Oda bé vót kellő lépni minden eggyes illetőnek, s ha fővették a fővevők, mán kapta es az akadéjmikusi füzetésit. Nem vót ebbe politika semmi, de semmi. Elhagyhatták a házat, lényegibe alkothattak szabadon, a kerál politikai családgyának krédója szerént. Mer jobb, ha egy akolba tagoskodik a művészek eleje! Amék meg evvel a Kánaánval se bírt eggyet érteni, az úgyes a rostos hátujja vót, nem művész, oda es vót való, amég meg nem halt, a kurtafarkú malacba.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben



2012. november 6.

Kedves vezetőink, ötvenévesen



Ha erre a linkre kattintunk, egy 1962-es rövidke filmhíradórészlet látható, amelynek a második részében megindító ünnepségnek lehetünk szemtanúi. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke – meleghangú méltatás kíséretében – a Szocialista Munka Hőse kitüntetést nyújtja át Kádár János miniszterelnöknek és MSZMP-főtitkárnak, az 50. születésnapja alkalmából.

Már csak néhány hónapot kell várnunk, és 2013. május 31-én hasonlóan szerény, bensőséges hangulatú összejövetelen fogja elmondani Áder János államelnök a  nemkevésbé színvonalas laudációját, az épp ötvenéves Orbán Viktor kormányfőt és Fidesz-elnököt köszöntve. Hogy milyen kitüntetést fog átadni, azt ma még nem tudni – nyilván alapítanak addigra egy olyat, amely csak egészen kivételes érdemekért adható, és csak egyetlen személy lehet a tulajdonosa.

Ha úgy alakulna, hogy addigra már nem Áder János lesz az elnök, hanem Orbán Viktor (tehát a kitüntető és a kitüntetett személye azonos), akkor az átadás koreográfiájának a megtervezése némi kihívást jelent ugyan, de Habony Árpád ezt is könnyedén megoldja majd.

Free counter and web stats