Mi végre?

Már két hete, hogy Kis János előadást tartott az alkotmányozásról az OSA-ban, de amit mondott, mit sem veszített az aktualitásából. Sőt.

Hív a pörkölt, vár a gyes

Az Ifjúsági Keresztény-demokrata Szövetség - a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezete – honlapot indított a külföldön tanuló vagy munkát vállaló fiatalok hazatérésének előmozdítása céljából.
A természetesen Orbán Viktortól idézett mottóval kezdődő site-on 10 igen erős érvet sikerült találniuk erre: az egykulcsos adótól kezdve a pörköltön és az olcsó egészségügyi ellátáson át a heteroszexualitásig és a tűzijátékig.
Ha még az oldalakat díszítő matyó hímzést is ideszámítjuk, a siker aligha lehet kétséges. Aki pedig mindezek hatására sem rohan azonnal haza, az szívtelen és érzéketlen, nem is érdemli meg, hogy itthon éljen, ifjú kereszténydemokraták között.

Tasó, a tőzsgyökeres

„Ahonnan indultam
… Tőzsgyökeres nyíradonyiként, hazai környezetben élek és hazai pályán érzem magam, nemcsak városomban, hanem a nyírségben, a ligetalján és a hajdúságban is.”
(Betűhív idézet innen.)

Ahová érkezett:
"Mit pofázol bele, kisanyám?" – kérdezte Tasó László polgármester és képviselő hétfőn a parlamentben képviselőtársától, Szabó Tímeától.
(Ez pedig innen.)

Update:
Most pedig államtitkár lett a harmadik Orbán-kormányban. Mi lenne vajon belőle, ha még annál is nagyobb bunkó lenne, mint amilyen?

Update2:
Nemcsak a nők, hanem a gyerekek és a versek iránt is nagy affinitást mutat államtitkár úr. Íme. 

Blamage

Idegen tollakkal

„Régóta arra irányul a koalíciós pártok szándéka, hogy birtokukba vegyék a televíziót. Erre szolgálnak azok a megjegyzések... hogy a közszolgálati televíziót a liberális métely fertőzi meg. Ezek a harangkongatások arra szolgálnak, hogy elnyomják a kormánypárti urak lépteinek döngését a televízióban, elfedjék azt a szándékot, hogy kormánypárti tévévé tegyék a közszolgálati médiumot.”
„A kormányzó pártok üresen kongó pátosza, dagályos semmitmondása, görcsös nemzetieskedése” (...)
„A kormány habozás nélkül semmibe veszi a parlamentarizmus legelemibb szokásait, könnyedén túlteszi magát a Ház kétharmados törvényben rendezett szabályain annak érdekében, hogy kibújhassék az ellenzék kritikája, az érdemi vita alól. (...) Bár a kormányrudat kezében tartó koalíció szabad választásokon nyerte el a jogát arra, hogy az országot irányítsa, mégis azt szeretnénk, ha ennek mielőbb vége szakadna.”
Nem vagyok én olyan bátor, hogy ilyeneket mernék mondani-írni. De idézni csak szabad?!
Ezek egy pártelnök szavai. Sok érdekeset mondott még. Aki kíváncsi rá, itt elolvashatja.

Kormányzati kommunikáció

„A magyar közvéleményt nem érdekelte a médiatörvény” – mondta Kovács Zoltán, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár.
Íme:
A teljes panorámafotó - Szigeti Ádám március 15-ei, Szabad sajtó úti felvétele - itt látható.

Nemzeti prakker

2011. március 15., Batthyány-örökmécses

Nem rés, hanem erős bástya

Magyarország nem vesz részt a líbiai katonai akcióban - mondta Martonyi külügyminiszter.

Kár. Bármelyik - éppen szabadlábon levő - magyar tábornok lazán, csuklóból megoldaná a feladatot, arról nem is beszélve, hogy elég lenne megmutatni Hende Csaba honvédelmi miniszterünk fényképét, és Kadhafi azonnal letenné a fegyvert.
*
Most érkezett a legfrissebb hír, és ennek alapján mégiscsak megnyugodhatunk. A magyar Külügy nyilatkozatot adott ki: "Felszólítjuk Kadhafi ezredest - akit alapvető felelősség terhel az erőszakhullám elindításáért -, hogy parancsoljon megálljt csapatainak és távozzon a politikai életből."
Kadhafi sorsa ezzel megpecsételődött.

Puszi

Minden esély megvan arra, hogy hamarosan ismét ilyen termelési riportokat nézhetünk a közszolgálati adókon:



Minden ugyanilyen lesz: a hamiskás mosoly, a jópofizás, a biodíszlet harsány kacaja, az emberek csillogó szeme, a riporter lelkesedése - talán csak a frivol puszit helyettesíti majd az immár obligátnak számító kézcsók.

Innen

A végső csapás a pénzkapitalizmusra

Egy újabb óriási lépést tettünk meg a nagyhatalommá válás útján – ám szinte titokban.
Miniszterelnökünk tegnapi ünnepi beszédében árulta el - de még akkor sem büszkélkedett el közvetlenül. Pedig egy ekkora léptékű esemény kapcsán igazán félretehette volna legendás szerénységét. Így azonban úgy kell kihámozni a tartózkodó, mértékletes mondatok áradatából az egyszavas, ám minden igaz magyar szívét megdobogtató nagy hírt (11:58 és 12:06 között hallható): „Kiálltunk az országért, amikor rendben és méltó módon elbúcsúztunk a Nemzeti Valutaalaptól.”
Vagyis végre államosítottuk az IMF-et is.

Önkritika

Azt írtam decemberben, hogy a demokrácia, a jogállam és a sajtószabadság leépítése, ill. korlátozása ellen szinte csak öreg emberek tiltakoznak, ugyanazok, akik a nyolcvanas évek végén is már ezt tették.
No akkor most nagy örömmel helyesbítek: a mai, Szabad sajtó úti tüntetésen rengeteg huszon- és harmincévest is láttam. (És így volt ez már a januári megmozdulásokon is.)
Mégiscsak van remény.





És még ez is volt:

Gyöngyöspata, 2011

Fotók: Hajdú D. András (innen)

Nép(párt)tribun

Fotó: Thierry Suzan

Hajrá, lilák!

Most hogy Tarlós kikergette a belvárosi, frekventált aluljárókból a hajléktalanokat és azok egy-két kerülettel arrábbi, még lepusztultabb metróaluljárókba költöztek; most hogy a közrendet súlyosan sértő ingyenbokrokat és -padokat kivágják a temetőkben; most hogy az új vezetésnek nem tetsző monumentumokat elkezdik lerombolni és a helyükbe még sokkal rondábbakat építenek - szóval most már tényleg csak az az egy hiányzik a fővárosiak maradéktalan elégedettségéhez, hogy végre díszpolgár legyen a Budapesthez ezer szállal kötődő Elvis Presley és közterületet nevezzenek el róla.
Mindenki azt szeretné persze, ha a hozzá legközelebb eső park viselné a Király nevét, de sajnos, csak kevesen tesznek ezért ténylegesen. Ezek egyike a képen látható Wintermantel Zsolt, Újpest polgármestere, aki ezzel az igazán tréfás fotóval kampányol a munkáskerület mielőbbi elvisteresítése mellett.

Most már minden jó lesz

Merthogy a Legokosabb Politikus és a Leggerincesebb Politikus után a Legelvhűbb Politikus is felsorakozott a helyes oldalon. Igaz, hogy ellenzékiként definiálja ott magát, de olyan konstruktív, hogy az ember szeme könnybe lábad tőle.
Mert tudja, hogy mi kell most leginkább a sokat szenvedett magyar népnek. Igen: egy új alkotmány. Amelyet természetesen mi írunk, valamennyien.
Szóval most már végre minden jó lesz.