Szegén, csirkefarhátnak maszkírozott nénibácsi

Egyszer volt, hol nem volt, a Rezsi Mária országába egyre gyöttek a hírek a távoli Ukrajnábú, hogy így Majdan meg úgy, s van bizon halott, nem eggy. Na, mire az Orbánrádió azt es megtutta, hogy terrorista mesterlövészek rontottak rea a szegén Janukovics kolega erőire, az illető, asztalko visztalko, kormánostú elszaladott, odahagyva a népi ebek harmincadgyára eggy élet munkájának ügön kikandérozott gyümölcsit. Hanem a magyarok kerála, mint min­dég, ezútval es elment a határig. Nem hívogattatta bé a nagykövetet, nem nyilatkozgatott, hogy merre hány s mit nem, hanem helikopterre kapott, s a Walkűröktűl kísérve a Dráva uccából alómars, Záhonyba termett. Mit vót mit tenni, ha az operatív törzsnek ű vót a feje?  El köllött igazétani a szakirányú alattvalókot, hogy mi legyen, ha lessz valami. Ki köllött továbbá értékölni, mit konspirál az ukrán őzike az éjjellátóba, van-e tapéntható sugárveszély, ölég kórházi ágy szám szerént. Tán ha béke vót vóna, akad ember erre es, de nem vót, az öszves eggycsakeggylegény odaki vitészkedett a rezsicsatatéren. Annyiracska, hogy gyöttibe haza az ukrán frontrú, I. Fülkefor szabálos uccai harcokra lött figyelmes maga alatt, a távoli Újpalotán. Nízte, ahogy vezénylő Németh Szilárd két hadosztály sajtótájé­kosztató élin bérobog a vörös-fehér-ződ Csepelrű, s panelházró panelházra, szekrénysorrú szekrénysorra szoríjja vissza a rezsifenevadat a kurvannyába, hogy aszt sarculja a kőttővel szóva, ne a mi szép hazánkot. Azé a gáz, aki főz véle! Nizte a kerál, ahogy dübörögnek a sajtótájékosztatók, maj egymásba ér a csövük, mer hejába vágja a nonprofit, a közüzemi ellenség a nemzeti komonikácijótúl fél, mint ördög a Semjéntűl! A gyors földerítést követően, hogy ölég nénibácsi-e a lakó, a propakommandósok béroppantsák a résnyire nyitott ajtót, s a píárkászok mán kúsznak es bé a mobil tábori oltárval, hogy Magyarország jobban teljesít. Eztán a gyalogság bétereli a nappaliba a szenzációéhes sajtómunkások valamég paparazzik tömegit, s bé es suppan ejtőernyőjivel a soros pógármester meg a riatt nemzeti lakó. Mikó mán a bírhatatlan feszűttségtűl el-elmén a villany, Németh uram fősorolja a számokot, ezeréves bontásban, kük szabálhont sokkulják a közvélemént. A BBC riportere elájul. Mán csak annyi van hátra, hogy a szegén, csirkefarhátnak maszkírozott nénibácsi könyűfutta szemekvel megköszöni a Nermagyarok fennvaló Isteninek mindazt, mit eddig és netovább néki nyújtni fog. A bétanéthatóbja, még a Himnusz előtt, pár eccerű szóval kitér a közös tulajdonú épületrészeket érintő, valamint a külön tulajdonon belül nem mérhető közüzemi szolgáltatások díjai vonatkozásában a rezsicsökkentések eredményeként a társasház tekintetében jelentkező megtakarításra, s mán zúdúlnak es tovább a csapatok a fődszint négybe, amíg meg nem halnak. 

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Három lépcsőbe terveszte, az elsőbe küssebb lesz a rezsi, a másodikba nem lesz gáz meg villany, a harmadikba egyátaljába nem lesz rezsi.

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy az Első Magyar Család Apa a választási rezsicsökkentés lázába égett. Három lépcsőbe terveszte, az elsőbe küssebb lesz a rezsi, a másodikba nem lesz gáz meg villany, a harmadikba egyátaljába nem lesz rezsi. Ez úgy lett, hogy a legkedvesebb stadionyjába elhítta az öszves közművest, meg szógáltatót, azki csak a magyarsenvesztés-iparágba külföldi lévire icegeskedett. Na, gyűlekesztek Sápszedeő uramék, ácsorogtak a gyöpön szaporánd, mer a lelátón ültek a magyar családok, s fújoltak, hogy is ne! Amazoknak a biggyett szájokból szivar lógott, le a ménkő nagy hasukra, fejükön cilinder, ahogy I. Fülkefor pölyhő kerálfi korába tanúta, s jól eszibe es véste. Az irombafekete autójikval bé se fértek a parkulóba, mi egy küs magyar falu stadionyjáhó vót méretezve, nem ám extraprofitőrökhő. Mer mind az vót, az utolsó tüzépesig, multi! Eggy se gyött stüszibuszval, s hátizsákja se vót, mint a kerálnak, aki abba hordta a valóságot, meg es mutatta nékijök, hogy ihol, vélünk a valóság. Avval bégördűt a kezdőkörbe, megfőszte a szarvaspörkőttöt, megáldatta, szépen elkeszték kimérni az önkéntesek, kiket a magik jövedelmibűl pén­zöltek a kerálpárti képviselők, mi nem vót tilos, sőt. De maga a kerál es főtűrte az ingujját, cidrisztek es a szógáltatók, lesték, kinek merít I. Fülkefor, kinek nem. De eccő lerakta a kanalat, s aszonta a mikrofonba: aki akarja, bővön tudgya, ű mán huszonöt éve arra gyúr, hogy mielőtt bévezeti őköt, végleg nyakára lép a megalvadt struktúráknak. Ű nem haragszik azér, hogy eggyesek a történteket a saját nézőpontjukból értelmezik, vagyis hazudnak, de el fogja őköt taposni, ha mán az erő stoplis lábával ruházta fel őtet a népakarat. Ez a harc lessz a végső, a magyar családok rezsije le lesz küzdvel egy ollan szintre, hogy na. Mer a füzetést főküzdeni pézbe kerül, ammeg ingyen van, hogy a magyar családok zsírján összeszipolyodott multihékák lemondanak a profitrú, nem ám a mutyiosztalék! Avval Mészáros uramval fölolvastatta wattrúl wattra, hogy máma éjféltű hogy lesz a törvén, aki rossz megjegyző vóna, annak benn van a Közlönybe, s ott lesz az asztalán, mire visszaér az irodájába. Már aki, ugye, visszaér, mer ha valamék népnyúzeráns úgy gondulja, néki a magyar családok boldogúlása nem éri meg az áldozatot, és inkább kivonul az Állammária országábúl, annak a kolegák mondanak egy árat, azt hátul az őtözöknél ki es füzetik, avval tessék leadni a kúcsokat, nem es láttuk egymást. Nékülük es lesz, aki szógáltat, eléb a kerállam, kinél jobb gazdát a hátán nem hordott a főd, utób az új tulajdonos, valamék magyar nemzeti család, ha felcsúti, ha nem. Tessék leszállani a pénztalicskárú, van gondolkodási idő, ha gondúlkodni nincs es min. Inkáb vegyen a fánkbú, ha ki édesszájú, amég meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben