Három lépcsőbe terveszte, az elsőbe küssebb lesz a rezsi, a másodikba nem lesz gáz meg villany, a harmadikba egyátaljába nem lesz rezsi.

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy az Első Magyar Család Apa a választási rezsicsökkentés lázába égett. Három lépcsőbe terveszte, az elsőbe küssebb lesz a rezsi, a másodikba nem lesz gáz meg villany, a harmadikba egyátaljába nem lesz rezsi. Ez úgy lett, hogy a legkedvesebb stadionyjába elhítta az öszves közművest, meg szógáltatót, azki csak a magyarsenvesztés-iparágba külföldi lévire icegeskedett. Na, gyűlekesztek Sápszedeő uramék, ácsorogtak a gyöpön szaporánd, mer a lelátón ültek a magyar családok, s fújoltak, hogy is ne! Amazoknak a biggyett szájokból szivar lógott, le a ménkő nagy hasukra, fejükön cilinder, ahogy I. Fülkefor pölyhő kerálfi korába tanúta, s jól eszibe es véste. Az irombafekete autójikval bé se fértek a parkulóba, mi egy küs magyar falu stadionyjáhó vót méretezve, nem ám extraprofitőrökhő. Mer mind az vót, az utolsó tüzépesig, multi! Eggy se gyött stüszibuszval, s hátizsákja se vót, mint a kerálnak, aki abba hordta a valóságot, meg es mutatta nékijök, hogy ihol, vélünk a valóság. Avval bégördűt a kezdőkörbe, megfőszte a szarvaspörkőttöt, megáldatta, szépen elkeszték kimérni az önkéntesek, kiket a magik jövedelmibűl pén­zöltek a kerálpárti képviselők, mi nem vót tilos, sőt. De maga a kerál es főtűrte az ingujját, cidrisztek es a szógáltatók, lesték, kinek merít I. Fülkefor, kinek nem. De eccő lerakta a kanalat, s aszonta a mikrofonba: aki akarja, bővön tudgya, ű mán huszonöt éve arra gyúr, hogy mielőtt bévezeti őköt, végleg nyakára lép a megalvadt struktúráknak. Ű nem haragszik azér, hogy eggyesek a történteket a saját nézőpontjukból értelmezik, vagyis hazudnak, de el fogja őköt taposni, ha mán az erő stoplis lábával ruházta fel őtet a népakarat. Ez a harc lessz a végső, a magyar családok rezsije le lesz küzdvel egy ollan szintre, hogy na. Mer a füzetést főküzdeni pézbe kerül, ammeg ingyen van, hogy a magyar családok zsírján összeszipolyodott multihékák lemondanak a profitrú, nem ám a mutyiosztalék! Avval Mészáros uramval fölolvastatta wattrúl wattra, hogy máma éjféltű hogy lesz a törvén, aki rossz megjegyző vóna, annak benn van a Közlönybe, s ott lesz az asztalán, mire visszaér az irodájába. Már aki, ugye, visszaér, mer ha valamék népnyúzeráns úgy gondulja, néki a magyar családok boldogúlása nem éri meg az áldozatot, és inkább kivonul az Állammária országábúl, annak a kolegák mondanak egy árat, azt hátul az őtözöknél ki es füzetik, avval tessék leadni a kúcsokat, nem es láttuk egymást. Nékülük es lesz, aki szógáltat, eléb a kerállam, kinél jobb gazdát a hátán nem hordott a főd, utób az új tulajdonos, valamék magyar nemzeti család, ha felcsúti, ha nem. Tessék leszállani a pénztalicskárú, van gondolkodási idő, ha gondúlkodni nincs es min. Inkáb vegyen a fánkbú, ha ki édesszájú, amég meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben