Október 23-án még
rácsodálkoztam Bajnaira, hogy milyen jó beszédet mondott. A
mai hatásos szövege tehát már nem lepett meg olyan nagyon. Kár, hogy csak a jelen helyzetről beszélt világosan és okosan, az ide vezető utat viszont alig-alig érintette, pedig talán jó lett volna, bármennyire is az összefogás volt most a jelszó.
Mesterházy viszont nem okozott meglepetést, legfeljebb a populizmusa és a demagógiája
mértéke volt az, amivel túlszárnyalta saját átlagát. (Bár – mint
itt látható – volt már a mainál cikibb szereplése is.) Az ő esetében – szemben Bajnaival – az lett volna jó, ha nem próbál politizálni a beszédében.
Rogánt nem lehetett egyértelműen rajtakapni, hogy rárótt pártfeladatot teljesít. Általában hitelesnek hangzottak a mondatai (a koncentrációs táborból hozott föld kivételével), és dicséretesen rövid volt a beszéd. Nem mondott semmi fontosat, az egyetlen, amire felfigyeltem, hogy: „
ezt már nem tűrjük tovább”. Tehát az eddigieket tudatosan tűrték. Hm.
Többen voltunk, mint vártam az után a nagyon kínos és kontraproduktív vita után, amelyet Rogán részvétele indukált a bal- és a liberális oldalon. Nem tudom, mennyivel lettünk volna többen, ha azok is eljönnek, akikben a Rogánnal szembeni averzió erősebb volt, mint az antirasszista felháborodás – de jó lett volna, ha ott lettek volna.
Talán majd a szabad választás megszűnése miatti tömegtüntetésen ők is ott lesznek – hiszen arra biztosan nem jelentkezik be egyetlen fideszes potentát sem.
Már csak az a kérdés, hogy valaha is lesz-e ilyen tüntetés. Merthogy egyelőre nyomát sem látom – mintha nem vennénk észre, hogy hétfőn nem csak az történt a parlamentben, hogy egy náci képviselő náci módra beszélt, hanem az is, hogy a
Fidesz és KDNP megszavazta azt a választási eljárási törvényt, amely ellopja a szabad választáshoz való jogunkat.
