Egy területen végre emancipáció lesz

Egyszer már írtam – elképedve és kétségbeesve – arról, hogy a magyarok 47 százaléka visszaállítaná a kötelező sorkatonaságot, amelyet 2004-ben végre megszüntettek.
És most jó esély van rá, hogy ennek a 47 százaléknyi, aljas módon megtévesztett vagy végtelenül buta embernek teljesül a kívánsága: a honvédelmi tárca kidolgozott egy törvénytervezetet, amely szerint „rendkívüli helyzet” esetén visszaállítják a hadkötelezettséget. (És hogy épp mikor lesz rendkívüli a helyzet, azt persze majd ők döntik el.)
A sorozás pedig minden 18 és 40 év közötti „egészséges állampolgár”-ra vonatkozik – vagyis a nőkre is. Igen, a nőkre is.

Időről időre győzködni próbálom magam, hogy ennek a korlátokat nem ismerő kétharmadnak az ámokfutása most már biztos véget ér, hogy a jogállam lebontása és a demokrácia felszámolása útján most már tényleg elértünk addig a pontig, amelynél tovább még ők sem merészkednek.
De nem, megállíthatatlanok.

Úgyhogy már csak Hende miniszter hasonlóan kiváló elődjének, Für Lajosnak a hajdani fohásza segíthet: „Isten irgalmazzon nekünk, szegény, szegény magyaroknak!”

Capitaly helyett Military

A HVG közvélemény-kutatást készíttetett a Mediánnal, hogy megtudja, miként vélekednek az emberek a készülő alkotmányról, mit tartanának fontosnak, hogy szerepeljen benne.
Általában a várt eredményeket hozta a felmérés: egy nagyobbrészt konzervatív, piacellenes, etatista szellemiségű, bezárkózó országban élünk. Arra a kérdésre például, hogy bővítené vagy szűkítené az állami szabályozás szerepét a gazdaságban, hatszor több válaszoló mondta azt, hogy növelné (42%), mint ahány csökkentené (7%). Az azonos nemű pároknak adható jogokat 9% bővítené, 41% szűkítené, a menekültek befogadását 70% szigorítaná, a halálbüntetést 69% állítaná vissza.
Ezek elkeserítő eredmények ugyan, de egyáltalán nem leptek meg. Akkor viszont elképedve tettem le a lapot, amikor odáig jutottam, hogy a magyar lakosság 47 százaléka visszaállítaná a kötelező sorkatonaságot. Ez olyan fokú szellemi sötétség, amire az sem adhat felmentést, ha ezúttal is csak Orbán Viktor szövegének szervilis szajkózásáról van szó netán. Ő mondta ugyanis, még előző miniszterelnöksége idején, 2001-ben ezeket a bicskanyitogatóan populista szavakat: „… a lányok is másként néznek a katonaviselt fiúkra.”
Emlékszem - mint szintén „katonaviselt” -, milyen nagyokat bólogattam, amikor ezt olvastam: „Ami megrendítőbb volt, az önmagában a katonaság mint intézmény. Elképesztő egy olyan rendszerben élni, ahol a fölkelés pillanatától a lefekvés pillanatáig pontosan előírják, hogy mikor mit kell csinálni. Rendkívül nyomasztott, hogy egy embert így meg lehet fosztani a függetlenségétől és a szabadságától, s valósággal géppé lehet tenni. Nagyon nehezen viseltem el, mint ahogy az alá-fölé rendeltséget is. Ebben leginkább az volt a borzasztó, hogy egy nálam sokkal szerényebb szellemi képességekkel rendelkező és általam morálisan is megvetett ember, ha azt mondja, feküdj, akkor le kell feküdni, és ha azt mondja, állj, akkor fel kell állnom.” Egyébként ezt is Orbán Viktor mondta, igaz, még 1990-ben, amikor egyrészt még frissek lehettek benne a sorkatonai élmények, másrészt akkoriban még többnyire igazat mondott. (Richter Anna: Ellenzéki Kerekasztal. Portré-vázlatok. Bp., 1990, Ötlet Kft. 73. o.)
Tehát ha a rendszerváltozás csak ezt az egy eredményt hozta volna, hogy megszűnt a kényszersorozás, már azért érdemes volt megcsinálni.
És akkor most, 2010 decemberében az emberek 47 százaléka azt szeretné, ha megint besoroznának minden fiút (esetleg lányt is?) ebbe a totálisan értelmetlen, vakfegyelemre szoktató zombiképzőbe. Elképesztő és végtelenül lehangoló.