Álljon apraja-nagyja öszveért kezekvel az öszvetartozás fullpozitív üzenetinek orbitális giccsében Lubiczkótú Dagonyáig

Egyszer volt, hol nem volt, avvót: Merkel tekéntetes asszon hejába lovagút tankon a magyarok ősi barackfája ellen, hogy, a kőttővel szóva, nímet gyarmatot suvasszon belüle, I. Fülkefor szerencséssen kivezetni láccott a túlzott deficit eljárás jármábúl Mária mintakeresztény nemzetit. Örűt a magyar, majd az ehető madarakot össze nem fogdoszta örömibe, hejszen ki szereti, ha idegen labancok matatnak abba a tárcába, hon az ű kerálának közgépesétett keze van benne vállig? Örűtt a kerál es, penig vót vóna még ötlete, epp csak megpedzette, hogy aki multimédijom vonakodik reaállani, hogy ócsón simicskalizájják, az ollan reklámadót kap a nyakába, hogy itt a vége, brüsszel véle. S akkó még fő se vót vetvel, hogy az életpályamodell keretibe minden tanalattvaló a pedagógusnapi zenés-táncos katedraszentelésen ajálja föl kari tagdíjra a fele fizetésit. Nem kötelezően, csak ha a pályán akar maradni. Avvót a lényeg, a kettősmärceisták végre bélátták, ha a magyarok kerálával kekeckennek, abbú jól ki nem gyünnek, s nem marad más nékik, mint a vánnyatt vihorászás a fekálsakál tévé­jök előtt. Mán ez a diadal es világra szót, de vót más es. Virágba borút végre egy ezeréves álom, hajsz ügön ohajtott mán a nemzet a Trianoni Emléknaptya alkalmábúl körbetáncóni a maga párválasztási barackfája alatt. Hezzá talpaival ennen talpaira lépve, azon heteró melegibe eggyek es vóni a puha, harmatos fűben. Ehhő a szép és igaz programhó maga az igasságügyi minisztérijom szervezett gyermekkórusorientált karéneklést, álljon apraja-nagyja öszveért kezekvel az öszvetartozás fullpozitív üzenetinek orbitális giccsében Lubiczkótú Dagonyáig, mihő képest a Székely himnusz egy efektív Concerto vót vóna, ha Béla Bartók neve dezertőr létire nem vót vóna még lesztornózva. Na, eggyek es vót a párttalanép nemzet, mán aküköt béengedtek a szekuritok, kik ott álltak egy másik hatalmas körben, hogy távoltarcsák a szingliberális hordákot, mellyek a magik förtelmes kitűzőjivel meg próbáták zavarni a fiatal és üdős egyetemisták egymillijóná kevesebb, de négyné nagyobb számú sokaságát. Mindazokat, küknek a vizsgájik folytán csak a Soltész államtitkár szervezésibe lött idejök a rendezett, szaporítóanyagcentrikus ösmerkedésre. Nem úgy mint a bajnaiterrorista, romkocsmamámorban fetrengő homoroncoknak, kik, tisztesség ne essék szólván, párválasztottak a barackfázásra. Ha tán az első lépés nehezebb es vót, mint a többi, Soltész Miklós, ki ezt meglépte helyettök, roppant meg vót elégedve, s világossá tette, hogy mielőtt elindulnak a szalagavató táncokra való nemzeti főkészülések, az állami párválasztás folytatódni fog, „azér, hogy kapcsolatot tudjunk adni a fiatalok számára, ami mindenképp szükséges, és amit egyébként ők kérnek”, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Mind vagy puhány, vagy asszon, ha kancellár es a kis fékomatta

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy mán elközelgett Március Idusa, mán 1,848 millió magyar meg lengyel vót jövendő a magyarok kerálát ünnepölni a béfátalanított Kihaénnem téren, de az IMF csak nem gyött. Csoda-e ha ettű eggy I. Fülkefornak es elfogy a galambériája! Mer annólag lehet, hogy vót vóna egy küs fortyanás, meg félreértés, bíró sporttárs. Hon küzdés van, löködés es van, icegezés es, lobbanékony népnek kerála se téföl, de mán hónapok olta küs híjján coki van az igazságnak, se egy koki, se egy saller komolyan el nem zurran, legföllebb kósa indúlatbúl. Akkó mér nem?! Há kerál létire ű szabálhont trafikál, sőt fuvolázik az egész karvalygyarmatosétó, vidéki horgászkócerájval, hogy erősebb szavakat a békesség érdekibe ne használjon. Azoknak meg igenyesen van képük nem hozni a pézt, ami köll a fészkes fenének. Még majd egy dérreldurrabb percibe, nehogy a hajukra kenesse IMF-éknek a Matolcsy kolegával! Akkó maj nézhet a sok szibarita vazzeg, hogy mi a magyar! Ha mán a szóbúl nem értenek. Hát hejába monta meg I. Fülkefor a Frankfurti Általános Ojságnak a legnagyobb keresztényi tiszteletvel és szeretetvel, hogy a Nyugot mind fordétva ül a lovon? Mentségökre legyen szógálva, egy se lovas nemzet, hunnét es lenne, mind vagy puhány, vagy asszon, ha kancellár es a kis fékomatta, vagy illen-ollan biztos, a háztartás meg szalad. Mer mán a nagy píszíjök meg ne haragudgyék, ebbe az Unijóba epp a lényeg van elhallgatva, az Isten a Nemzet meg a Család. Nem mondja, hogy istentelen kozmopolita buzik, de akkó minek köszönheti I. Fülkefor az ű mártirijomi vesszőfutását, ha nem ennek? Annak, hogy végre Valaki a magos mélybe veti a sastekintetit, oszt reamutat: eztán a múlté a jövő, azé a rejtett Ejrópáé, ahon nem vót se fővilágosodás, se pógárosodás, se szekularizáció, se más internacionista őrjöngés, hanem hagyományos családmodell és nemzetállam a kereszténység zászlaja alatt, inkluzíve Egyesült Arab Emirségek és Szaúd-Arábia. Mer álljon má meg a legitimitási menet! Őtöt, I. Fülkefort a magyar nép többszöröse választotta meg annak es aminek, meg annak es, aminek nem, ellenbe ki az egetverő kékeres dajcstamás választotta meg az Ejrópai Bizottságot? Há?! Hun van annak demokratikus legitimációja, Herr Hékám? Há erre tessen felelni a kis klubrendezvényeiken az európai és amerikai világbaloldalnak a honi szekértoloncaikval egyetemben, amíg meg nem, vagy be nem, vagy ki nem.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az Élet és Irodalomban