Jogorvoslatnak helye nincs

A kormány azért mond le az IMF-pénzről  és azért fizet (illetve persze mi fizetünk, tízmillióan) inkább dupla kamatot a máshonnan felvett hitelekért, hogy a Valutaalap ne láthasson bele a – cinkelt – kártyáiba. Alighanem ugyanez a mozgatórugója a választási eljárási törvény tervezetének a 4. §-ában foglaltaknak is, amelyben rögzítik, hogy a választás külföldi megfigyelőit a Nemzeti Választási Központ elnöke – jogorvoslati lehetőség nélkül  – bármikor törölheti a nyilvántartásból (már ha egyáltalán felveszi abba).

„4. A nemzetközi megfigyelő

4. § 

(1) Nemzetközi szervezet vagy állam Nemzeti Választási Központ által — a választások megfigyelése céljából  nyilvántartásba vett megfigyelője
[...]
(2) A Nemzeti Választási Központ a nemzetközi megfigyelőkről nyilvántartást vezet. 
[...]
(3) A nemzetközi megfigyelő nyilvántartásba vételéről, valamint nyilvántartásból való törléséről a Nemzeti Választási Központ elnöke dönt, a döntés ellen nincs helye jogorvoslatnak.”

A miénknél őszintébb diktatúrákban legalább előre bejelentik, hogy a választáshoz senkinek semmi köze, külföldieknek coki. Nálunk ezt egy törvénybe rejtve teszik meg, sunyin és gyáván. 
És úgy fest: ugyanannyira következmények nélkül, mint a regisztráció alkotmányba iktatását, a szabad választás ellehetetlenítését, a jogállam módszeres szétverését. 

Egy kis matematika

Ha A = B és B = C, akkor A = C.
Ha Orbán Viktor a Jóisten (ez ugyebár evidencia), és a Jóisten nem demokrata (ez pedig pl. innen tudható), akkor Orbán Viktor nem demokrata.
Quod erat demonstrandum.

Gyurcsánysukorót Bajnaira rátóni, Századvégtűl gágogási szakanyagot rendőni

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Forradalom évfordúlóján küsseb-nagyobb tapicskolásval az öszves szónok megtanáta a maga 56-os trambulinját, amirű, huss, magyar ember főröppenhet a haza üdviig, meg vissza. No, vót es röpködés, a politológusok ellemeztek feszt, végül a fideszbuszok hazapöfögtek a magik járásán. Éccaka Turulbanszületett Fülkefor azt álmotta, hogy az ünnep délutánján rendőrhelikopternek van őtözve, oszt nagy berregésvel kőrözgél Budapest fölött. Zsiborkonnak odale a küs méhecske-alattvalók a csuromarany napsütésbe, civilek, fehérek, feketék, tarkák, továbbá a náci béközép, erőst zsidózval. Őköt a kerál nem nízte, nízzék őköt a libsik, oszt féjjenek, suppanjon az adrenalin. Hanem a maga töb milljós tömegin ügön legeltette a gazdaszemit. Annyiránt, hogy eccő még le es izzadott, hogy mellik a mellik, mer a magosbú kétsző se láccott többnek az üvé, mint a másik, a pár ezres az Erzsébet-hídná. Na, akkó a BM szakembereivel tisztászták numerikussan, hogy küssebb, méghezzá százszó az idegenszívű halmaz, sőt kupac, de allig bírja, hogy rá ne rontcson szellemi értelembe a békemenetelő többségre. Örömvel látta a kerál, hogy a haza megen többen van, ott danolja az élin Bencsik és Bayer kolega a Székely Himnuszt, meg hogy mit izent Orbán Viktor a regimentjirű, s baj má akkó nem lehet. Nem es vót, de valami kényelmetlen érzés méges ott motozott a kerálba. Valami furdancsérijom, hogy mi van, ha eccő le kő maj szállani? Hogy lessz-e maj hová, mámint az ű trónjárúl, hejszen a haza nem űlhet máshon. Mer ezek ott a Szabadizé úttyán ügön izgágárkonnak, s ha csudák csudájára eccőcsak nem ugornak egymásnak az ülésrend míjján, meg hogy merre áll a halkés, ollan történhetik, hogy óborzalom. Mindenesetre fő lett íratva a Havasi személnökvel, hogy Gyurcsánysukorót Bajnaira rátóni, Századvégtűl gágogási szakanyagot rendőni. De a kedve oda vót. Mi lesz, ha a törpe minoritás bemén a fülkébe, oszt eccőcsak kidagad, mint a gombóc a fazékbú, regisztrácijó ide vagy oda? Még tán ezek se mind őtőt fogják ikszőni, kiket buszosztat közpénzen félnapszám. Hanem ahogy nízett álmába lefele, mán meg es tanálta a megoldást. Há ki kő menni az uccára, oszt a hitván számháborúbó szabadságharcot köll csinyáni. Kerálpártiak ide, a többi oda, meg kő csak számóni a levegőbűl, amit a vak es lát, hogy ki van többen. Nem kő urna, boríték, annyi kő, hogy aki mongyuk nem űhezzájok húz, az bemén adatlapval a jegyzőhő, oszt igényel sárga trikót, s főhúzza az érvényesség végett. Evvel leszállott, átőtözött kerálnak, és elmonta a beszédjit, eccerre a Bajnaival, hogy hátha el lehet nyomni annak a hangját, de nem lehetett. Erre riadott föl, s hogy valami mintha megpattant vón a fejrevaló koronájában bévül vagy küel.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

1989-ben is volt hatalmas - és persze szintén spontán - békemenet

A folytatás itt

(Négy nappal később Ceaușescu halott volt. Kivégezték.) 

A mai nap talán legszellemesebb transzparense

(Elnézést a kép minőségéért.)

Kellemes meglepetés

Bajnai Gordon egész jó beszédet mondott ma a Szabad sajtó útján, ahol a Haza és Haladás, a Szolidaritás és a Milla létrehozta az Együtt 2014 mozgalmat.

Bajnai ténylegesen elmondott szövege helyenként eltért a kéziratban megfogalmazottól, de csak kicsit. Az eredeti beszédszöveg itt olvasható.

Egy másik spontán békemenet

Cartier-Bresson: Moszkva, Vörös tér, a Lenin-Sztálin mauzóleum előtt, 1954

A rendszer és a kegyeltjei

1956. október 23-án a Lenin Intézet oktatói és diákjai is részt vettek a délutáni tüntetésen, mert nekik is elegük volt Rákosiból:

(Kíváncsi vagyok, hogy ma a Millán ott lesz-e, mondjuk, a Horthy Miklós Társaság vagy a Gróf Tisza István Nemzeti Kör csapata – vagy ők netán másik menetben vonulnak.) 

A képek innen.

Orbán: "Európa irigyli Magyarországot"

Az elrugaszkodás évének tizedik hónapjában, október 19-én fényképezte le az MTI riportere ezt a megtört tekintetű, borotválatlan, hatvanasnak tűnő urat az Európai Bizottság brüsszeli ülésén. 

Fotó: Illyés Tibor

Édösanyánk nem gyarmat, nyugdíját elvenni nem erisztjük

Egyszer volt, hol nem volt, vót egy hely a magyarok országába, hun kifabrikállták a jövőt es, a múltat es, egyszóval a magyar igasságot. Ez sohse vót messze attul, hon a kerál vót, ki jelzseni lévére azt es látta, amit senki, ezér vót örökös kerál. Eggy szép őszi nap es csak főreppent, elkőrözgetett, elmesszilátott, s mán úgy szállott le, mint a förgeteg, avval, hogy amit nem lehet hagyni, abba nem engedünk, és viszont. Délutánra el es laborált eggy diktátumot, abbúl föl es sorolta, hogy mit nem. Édösanyánk nem gyarmat, nyugdíját elvenni nem erisztjük. De nem ám, csapott az asztalra a kormánzótanács. Továbbá nem adgyuk ki a kezünk közzül a koronát. Csak a testünkön átal, hörrentek a miniszterek. Azután a magyar zászló közepibe bé nem hímezzük az IMF-logót, amég áll Buda vára. Nanáhogy nem, mennydörögte a magos grémium, de mán az ablak alatt ott pezderkedett az epp arrajáró békemenet, kik gyöttek a Kerényi Imréhő könvet venni, mer mán elegük vót a balliberális kánon jármábúl. S akkó a kerál kivágta a trompfot: Ha az égbűl potyog es, ami potyog, nem adjuk Fejér megyét! Hő, há mér adnánk, merett meg a hallgatóság. Há mer ki akargyák típni a nemzet testibül, de elevenen, hogy vigyék Svájcba, szertefele, tisztelet a kivételnek. Hát, erre mán minden szakminiszter oda vót kapva a szivihő, mondani se köllött, kik azok a ganaj trianonisták, akik ezt diktájják esetleg a magyarnak. Fejér megyét nem adjuk, zúgott odalenn a nép, alig hallotta egymás szavát a kormánzótanács, hogy üstöllést adgyák föl újsághirdetésbe, mi es az, amibűl nem engednek, még ha a világosi síkon köll es elvéreznie a magyar igazságnak. Másnap meg es jelentek a nemzet jajjkiáltásai, kék alapon, fejér betűkvel, akarha a tenger háborgott vóna. Nem kisbe kerűtek, de a hasznukhó képest fabatka vót a kétszáz millijó. „Édösanyánkot nem adjuk!” „Anyánk a miénk!” „A Ti anyátokot”. „IMF non koronat!” „Trikolorrondétók kifele!” De főleg arra vót kipiárolval a népharag, hogy nem adjuk Fejér megyét, egy talpalatnyi fődjit se. Mán kapára-kaszára egész bandérijomok szerveződtek békemenetbe, mán fönn keringtek a Griffenek, húzgálták a hangsebesség közelibe a sok molinót, hadd lássa a címzett! De azér páran, küknek nem vót jó fantáziájok, megkérdték, hon lehet eszt az aljas diktátomot látni, mán csak a hadüzenet végett es. Hékáim, nem a látása a lényeg, monta I. Fülkefor, hanem a sugallata. Mondani lehet, hogy nem monták tételesen, na de ki állétcsa, hogy ne mondhatták vóna! Hejszen vannak jelek, olanok, hogy a fal aggya a másikot, verte hátba népit a kerál, avval szárnyát főcsapta, oszt az erő nyelvin eldanolta a Fehérvári huszárokot, elébb magába, aztán a nótáskedveő kerálpártval egyetembe, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Marabu már áprilisban tisztán látta a jövőt

Ugyanaz a színvonal, talán csak a meghágás hiányzik

Mindig is tudtam az általános műveltségemen tátongó hiátusokról, de az mégiscsak kínos, hogy több mint kétéves késéssel jutnak el hozzám alapvető információk.
Mint például ez a videó. 2010 szeptemberében készült Salgótarjánban, és az MSZP önkormányzati választási kampányának egyik emblematikus eseményét örökíti meg. Mesterházy szavazatokat próbál gyűjteni a helyi jelölt számára.


Magyarnóta helyett pop, hegedű helyett dobgép, Nemcsák helyett egy másik bohóc  - de egyébként ugyanaz az ordító igénytelenség, ugyanaz a szánalmas jópofizás, ugyanaz a mérhetetlen suttyóság, mint a híres-neves etyeki kampánynyitó rendezvényen. 
Ha még valami „sok kislányt meghágtak”-féle slusszpoént is sikerült volna remekelnie pártelnök úrnak, talán meg is választották volna Dóra Ottót polgármesternek.

A mester és a tanítvány

Már két éve is igen sajátos nézeteket vallott a jogállamról Boross Péter, a volt vaskezű belügyminiszter, későbbi miniszterelnök. Egy akkori interjúban pedig elég hajmeresztő dolgokat mondott ahhoz, hogy az idén tavasszal őt jelölje ki Orbán Viktor a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nevű, az ügynöklisták végleges elfelejtetésével megbízott szervezet élére. 
A veterán miniszterelnök meg is hálálja az ifjú utód jóságát. A Pofosz rendezvényén ma kifejtette:  1956 szellemének, szabadság iránti vágyának kizárólag a jobboldal az örököse, tehát nem szabad, hogy még egyszer előfordulhasson az, hogy a nemzetellenes baloldal jut kormányra.
Legjobb magyar tanítványa, Orbán Viktor mindent el is követ ennek érdekében – időt, fáradságot, demokráciát, jogállamot nem kímélve.

Orbán igazat mondott

Megbukott a litván kormány. Várható volt, hiszen szeptemberben Vilniusban járt Orbán Viktor, Kubilius miniszterelnök választási kampányát támogatandó. Márpedig ennél biztosabb recept nincs a bukásra. Amerre ő jár, ott kő kövön vagy miniszterelnök a posztján nem marad. (További példák itt.) 

Ez tehát nem nagy hír. Az viszont figyelemre méltó, hogy Orbán azt is mondta Vilniusban: "Magyarországnak a litván úton kell haladnia." A litván kormánypárt bukását látva ezúttal messzemenően egyetérthetünk Orbán Viktorral.

Hágók

Vereckei

Fehérvári

Rend, ész

Az Orbán-kormány talán legszínesebb egyéniségének szerteágazó tevékenységéről egyszer már írtam (Az utolsó polihisztorok egyike), de most ki kell egészítenem a pályaképet, mert az e heti Szüretben látom ám, hogy Hende Csaba a napokban Bátonyterenyén is megvillantotta retorikai képességeit. 
A Borbély Lajos Szakiskola 19 rendészeti tanulójának 

eskütételén járt, és ünnepi beszédében a következőket mondta: „Nem lesz mindenkiből tábornok, rendőr vagy honvédségi alkalmazott sem, de parancsolni és engedelmeskedni megtanulnak a diákok.” 

Azt hiszem, ennél frappánsabban nem is lehetne összefoglalni a nemzeti együttműködés rendszerének nevezett rezsim (valamint a Hoffmann-féle köznevelés) lényegét: parancsolni és engedelmeskedni.

(OT: A második fotó jobb szélén Orbán Viktor halála látható.)

A kerál mulat

Az etyeki szoboravató és Himnusz-éneklés után a borospincében folytatódott a miniszterelnök és kedvenc színigazgatója kultúrprogramja, egy cigányprímás bevonásával. Mint az alábbi videóból kiderül, a remek ízlés nem csak a képzőművészet, hanem a zeneirodalom terén is jellemző rájuk. 
A fehérvári huszárok hőstetteiről szóló dallást nem valamely ellenséges paparazzo örökítette meg orvul, hanem az udvari videós, és Orbán Viktor a hivatalos oldalán büszkélkedik vele.

A videó kattintásra indul, jó szórakozást:

A kurzusízlés tort ült ma Etyeken

A mindenre ráérő Orbán Viktor (többek között felejthetetlen volt álamfőnk és neje, valamint a rendkívül elegáns Nemcsák színidirektor társaságában) ismét szobrot avatott. Ezúttal nem turult, hanem a hajdan jó szobrokat is készítő Melocco Miklós Isten, áldd meg a magyart! című egészen borzasztó alkotását.
Miniszterelnökünk ma is mondott néhány elgondolkoztatót, többek között megtudhattuk tőle, hogy nem csak a fülkében, hanem a kádban is forradalom zajlik. 
A Fidesz honlapján mindez részleteiben is megismerhető, gazdagon illusztrálva – de nem tudom megállni, hogy az avatóünnepség néhány képét ne osszam meg a kedves blogolvasókkal.

Frissítés: Az ünnepélyes pillanatok emelkedettsége után jött a felhőtlen és végre őszinte szórakozás. Az Isten, áldd meg a magyart! után a Sok kislányt meghágtak. Itt látható.

Eztán a Tízparancsolat, a Család, a Videoton meg a Nemzeti Reneszánsz Kora gyön

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, I. Fülkefor kihúzott megen rongyos kétszázmilliót a nép farzsebibűl, hogy ojsághirdetés formájába tájékosztassa őtőt, mit es kéván a magyar nemzet az IMF-tűl, meg hogy mit nem. Tiszteletet meg bizalmat kéván cserébe a tiszteletér meg bizalomér, amit mindég es sugárzott őkelmék fele, mikó kihajétotta üköt taknyokcsúsztán akko es, mikó visszapofátlankottak handlémód, akkor es. Igaz, ami igaz, vót mire hirdetni, ódalán a tetemös likakval, mint a furula haladott a szárnyas magyar óceánjáró, mán két tökömpaszuly ellenségit, az Önsajnálatot meg a Lebeszéléskultúráját bétöltötte kóbászba, ettül strukturálisan olly alkalmas lött a sikerességre, mint likas hajó sohse eddig a histórijába. Hasgatta a hitván ejrópai kulisszát, hon még nem tutták, amit a kerál, hogy eztán a Tízparancsolat, a Család, a Videoton meg a Nemzeti Reneszánsz Kora gyön. Ugrott a tenger félre, ahogy csak bírt, dacára, hogy a legnehezebben kormányoszható nyáj vót a magyaroké, még a Jó Pásztor maga se bírt vóna véle, ha nem úgy híjják. Ellenbe eggyik minutomrúl a másikra évek olta tartó vihar kerekede, hun a nép zömletes zömje ügön értékölte Turulbanszületett Fülkefort, aki kikötőbe fogja vót vezetni őtöt, kerál amibe kerál. Ott es állongott a hajóhídon a tisztjeivel, nízték, hun a főd, s hogy hány hektár. Giró-Szász meg ott lógott az ódalán, keráli megafon gyanánt. Akibe eccőcsak elszakatt a szíjjártói cérna, attul, hogy forradalmi üdőbe, a nemzetközi bukóhullámok ármánykottán ott burungérozik a fedélközbe egy réteg, kinek penig van munkája, hajaj, ötven óra es hetente, méges tajt bé van ittasodval, s egyre pocsondábban követelődzik. Aki orvos vót, meg ápolónő, meg hasonló kuvik, mán mind átúszott az Óperenciáson, de ezek csak itt éltekhaltak. Penig ha elmennek, a kutya se pislant utánok, mer a magyar tananyag az megtaníccsa magát becsületvel, nem kő ahhó okostojás. Aki a turulba született, annak bévülrő gyön a Nyírő a Wass Albert, meg a Tormay Cécile. De ezek a pedagógosok ahhó es butusok vótak, hogy elmenyjenek az emelkedő hajórúl. Hát, ha illyen hebekóták, akkó tanétani hogy? Hejszen az élet nem ám életpályamodell! S ebbe a Rózsika hajópedellus es hibádzott bezonyos fokig! Felelős tényező lévire, hogy dughatta belé a nyelvit ollan konyakba, ami nincs!? Mármint odale nincs, a fedélközalkalmazottnak. Ennek dacára bújtogatta őköt, hogy amég ű tükörbe bír nézni, addig konkrétan bé van ígérve ez, meg az. Mongyuk bé es vót, de hogy hihette el ezt diplomás ember? Há egyse nyitta kü a szemit, hogy mi van küel? Hogy tombol a hétfejeő sárkány hydrája, mitül csak I. legény van talpon a vidéken? Ehelyett nem még azt es akarták küs hijján, hogy tálcán vigye le nékik a konyakjokat Matolcsy tanár? De! S tán meg es itták vón, ha éhen nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Kutya kötelesség

Nem tűr halasztást, hogy a kétharmad tovább módosítsa a választási törvényt. (Egyéni képviselői indítványra természetesen, a megszavazása után pedig azonnal bele az ércnél maradandóbb alaptörvénybe!) Szóval: Választójogot a kutyáknak!

Ha ugyanis már most életben lenne ez az elengedhetetlenül fontos változtatás, akkor Sopronban nem az MSZP-s Varga Gyula nyert volna, hanem ott is a Fidesz jelöltje, Táp Lászlóné. 

Hiszen azt olvasom a minden bizonnyal igen színvonalas soproni kampányról: „Varga Gyuláról azt mondták a vele rokonszenvezők, hogy [...] még a településen élő kutyákat is név szerint tudja szólítani. A Fidesz azzal tromfolt, hogy Tápné viszont még a kutyák problémáit is ismeri és megoldani képes.” 

Nyilván mindkét párt állítása igaz, épp ezért nagyon nincs rendjén, hogy a kutyák nem tudják a hálájukat kifejezni a fülkékben. 
Tehát még egyszer: Azonnali választójogot a kutyáknak!

Megfelelő ember a megfelelő helyen

A Fidesz romániai kampánya oly jól sikerült, hogy Szász Jenő alakulata, a Magyar Polgári Párt minden eddiginél nagyobbat bukott a helyhatósági választásokon, meg kellett hát vigasztalni valami csekélységgel a roppant megnyerő pártelnököt. Úgyhogy a nemzet miniszterelnöke gründolt neki egy testhezálló intézetet és kifizetőhelyet.
Úgy látszik, nem minden kövér (és Kövér) a halála Orbán Viktornak.

A sumér Uristen turul ősképibe ejtette meg a magyarok bódogasszonyát, így lött I. Fülkefor Krisztus Urunk maga

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor ügön szerette a jeleket, vót reájuk füle, több es. Ezér vót kerál, hogy azt óvasson ki belőlök, amit csak akar. Hogy példájul új törvények világa gyün Ejrópa fele, annak penig első parancsolattya nékünk szól, kik a turulba születtünk: az erős népek erősöggyenek, a gyöngék meg hulljanak széjjel a büdös csipába. Mikó aztán elaluvott, nyilallásval elegy megvilágosodása lött. A sumér Uristen turul ősképibe ejtette meg a magyarok bódogasszonyát, így lött I. Fülkefor Krisztus Urunk maga, de ez hagyján, ezt eddig es tutta. Hanem végre turulszárnya nőtt a hátán, akkaracska, hogy 2,1 magyar méter vót a fesztávja. Avval fölröppent s kőrözött. Eccő meglátott odalenn valami csillogót. Nem eggy nyerőgép az, a maga titkos nemzetbiztonsági kockázatával, kérdte. De! S mán le es csapott rea, mer a vér, az vér. Szelte ketté a kardjával, ami nyőtt néki dettó. Na, ahogy megébrett, öszvehítta a kormánzótanácsot Pusztaszerre. Gyöttek a miniszterek, gubbattak, tollászkottak. Eggyikük aszonta, nincs baj, ű biztos helyrűl tuggya, csak az Unióbúl lesz kilépve délutánra. Nem úgy, monta a másik, hanem hadüzenet lesz, legföllebb a címzettön van vita, hogy Örményország vagy Ámerika, s errű mén az eggyesztetés Lázár és Matolcsy kolegával a nemzeti víájpíröptetőbe. De nem ez vót, hanem sokkolta fontosabb, mi reggelig nem várhat, mer még főpuhul a végin. Akkó belépett maga Lázár János, avval, hogy hónap nulla órátúl a nyerőgép nem fér bele a mi politikai családunk krédójába. Itt vagynak az épek, a kétkarúak, há mér a félkarú rablóba hajibálja a pénzit a nemzet? Ha nem lesz hová dobni, avval epp annyit takarét meg, amennyi el lesz vonval a nemzeti segélyplafon keretibe, isten münköt úgy segéjjen. Evvel pénz az ablakunkba, mindenki jól jár, aki eddig, lehet hazamenni, mihöztartás, hajrá magyarok. Illetve vóna még valami, szólott a kerál ,és főröppent a trón hegyire. Aki a turult bántsa, a kerált bántsa, ezt bé köll venni alaptörvénbe. Meg aki Hódmezővásárhelyet azt es, lobbiszta ki Lázár miniszter egy füst alatt. Aki továbbá érez a hátán valami tollas bizsergést s dudorot, ne lepődgyön meg, annak napszentületre turulszárnya nő, akar másfél méter fesztávval es, ha jól vé­geszte a reabízottakat. Ha kinek nem viszket, asse renyekedjék, meglássuk, át bírgya-é venni az új tempót fődönjáró lévire. Eztán a viselet mindenesetre: kócsagforgó, kacagány szárnyhasítékval, sportszár combig, rámás csizma stoplival, lézersarkantyú. Na, evvel elindútak haza, még a nap föl se gyött. Olyik talányosan mosolygott, olyik fehér vót, mint a fal. De eggy se mert hátradűni az Audiba, kinek viszketett, azér, kinek nem, azér, máig es ott görnyednek, ha meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Igazabb magyarok leszünk

Mármint ha elolvassuk a ma útjára bocsátott Nemzeti Könyvtár köteteit. (Bencsik Gábor szerkesztőbizottsági tag, a Magyar Demokrata lapigazgatója szíves közlése.) Az első hét mű húzóneve nem más, mint Tormay Cécile.
Az állami tulajdonú Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadónál készülő, 100 kötetesre tervezett sorozatba azokat a könyveket választották, „amelyeket a kormány ajánl hívei és leendő hívei számára, a békemenet résztvevőinek” és amelyek „megfogalmazzák a nemzeti oldal saját kánonját” – mondta Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott.

A „kultuszkönyvtár” (© by Kerényi) példányainak felét ingyen kapják az iskolai és egyéb könyvtárak, valamint a nagyobb települések (ezt „szellemi innovációnak” nevezte Kerényi Imre), úgyhogy kötetenként alig 5000 példány marad a potenciális vásárlók tömegei számára. 
Tehát siessünk, mert szétkapkodják!

A biztos recept

Szlovákia (Magyar Koalíció Pártja), Románia (Erdélyi Magyar Néppárt és Magyar Polgári Párt) és most Grúzia (Egyesült Nemzeti Mozgalom). 

Pártok, pártvezérek, ha bukni akartok, a kampányfinisben hívjátok a Fideszt!
(Angela Merkel is reszkethet, mert hamarosan meglátogatja Orbán Viktor.)