Eztán a Tízparancsolat, a Család, a Videoton meg a Nemzeti Reneszánsz Kora gyön

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, I. Fülkefor kihúzott megen rongyos kétszázmilliót a nép farzsebibűl, hogy ojsághirdetés formájába tájékosztassa őtőt, mit es kéván a magyar nemzet az IMF-tűl, meg hogy mit nem. Tiszteletet meg bizalmat kéván cserébe a tiszteletér meg bizalomér, amit mindég es sugárzott őkelmék fele, mikó kihajétotta üköt taknyokcsúsztán akko es, mikó visszapofátlankottak handlémód, akkor es. Igaz, ami igaz, vót mire hirdetni, ódalán a tetemös likakval, mint a furula haladott a szárnyas magyar óceánjáró, mán két tökömpaszuly ellenségit, az Önsajnálatot meg a Lebeszéléskultúráját bétöltötte kóbászba, ettül strukturálisan olly alkalmas lött a sikerességre, mint likas hajó sohse eddig a histórijába. Hasgatta a hitván ejrópai kulisszát, hon még nem tutták, amit a kerál, hogy eztán a Tízparancsolat, a Család, a Videoton meg a Nemzeti Reneszánsz Kora gyön. Ugrott a tenger félre, ahogy csak bírt, dacára, hogy a legnehezebben kormányoszható nyáj vót a magyaroké, még a Jó Pásztor maga se bírt vóna véle, ha nem úgy híjják. Ellenbe eggyik minutomrúl a másikra évek olta tartó vihar kerekede, hun a nép zömletes zömje ügön értékölte Turulbanszületett Fülkefort, aki kikötőbe fogja vót vezetni őtöt, kerál amibe kerál. Ott es állongott a hajóhídon a tisztjeivel, nízték, hun a főd, s hogy hány hektár. Giró-Szász meg ott lógott az ódalán, keráli megafon gyanánt. Akibe eccőcsak elszakatt a szíjjártói cérna, attul, hogy forradalmi üdőbe, a nemzetközi bukóhullámok ármánykottán ott burungérozik a fedélközbe egy réteg, kinek penig van munkája, hajaj, ötven óra es hetente, méges tajt bé van ittasodval, s egyre pocsondábban követelődzik. Aki orvos vót, meg ápolónő, meg hasonló kuvik, mán mind átúszott az Óperenciáson, de ezek csak itt éltekhaltak. Penig ha elmennek, a kutya se pislant utánok, mer a magyar tananyag az megtaníccsa magát becsületvel, nem kő ahhó okostojás. Aki a turulba született, annak bévülrő gyön a Nyírő a Wass Albert, meg a Tormay Cécile. De ezek a pedagógosok ahhó es butusok vótak, hogy elmenyjenek az emelkedő hajórúl. Hát, ha illyen hebekóták, akkó tanétani hogy? Hejszen az élet nem ám életpályamodell! S ebbe a Rózsika hajópedellus es hibádzott bezonyos fokig! Felelős tényező lévire, hogy dughatta belé a nyelvit ollan konyakba, ami nincs!? Mármint odale nincs, a fedélközalkalmazottnak. Ennek dacára bújtogatta őköt, hogy amég ű tükörbe bír nézni, addig konkrétan bé van ígérve ez, meg az. Mongyuk bé es vót, de hogy hihette el ezt diplomás ember? Há egyse nyitta kü a szemit, hogy mi van küel? Hogy tombol a hétfejeő sárkány hydrája, mitül csak I. legény van talpon a vidéken? Ehelyett nem még azt es akarták küs hijján, hogy tálcán vigye le nékik a konyakjokat Matolcsy tanár? De! S tán meg es itták vón, ha éhen nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben