Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Forradalom évfordúlóján küsseb-nagyobb tapicskolásval az öszves szónok megtanáta a maga 56-os trambulinját, amirű, huss, magyar ember főröppenhet a haza üdviig, meg vissza. No, vót es röpködés, a politológusok ellemeztek feszt, végül a fideszbuszok hazapöfögtek a magik járásán. Éccaka Turulbanszületett Fülkefor azt álmotta, hogy az ünnep délutánján rendőrhelikopternek van őtözve, oszt nagy berregésvel kőrözgél Budapest fölött. Zsiborkonnak odale a küs méhecske-alattvalók a csuromarany napsütésbe, civilek, fehérek, feketék, tarkák, továbbá a náci béközép, erőst zsidózval. Őköt a kerál nem nízte, nízzék őköt a libsik, oszt féjjenek, suppanjon az adrenalin. Hanem a maga töb milljós tömegin ügön legeltette a gazdaszemit. Annyiránt, hogy eccő még le es izzadott, hogy mellik a mellik, mer a magosbú kétsző se láccott többnek az üvé, mint a másik, a pár ezres az Erzsébet-hídná. Na, akkó a BM szakembereivel tisztászták numerikussan, hogy küssebb, méghezzá százszó az idegenszívű halmaz, sőt kupac, de allig bírja, hogy rá ne rontcson szellemi értelembe a békemenetelő többségre. Örömvel látta a kerál, hogy a haza megen többen van, ott danolja az élin Bencsik és Bayer kolega a Székely Himnuszt, meg hogy mit izent Orbán Viktor a regimentjirű, s baj má akkó nem lehet. Nem es vót, de valami kényelmetlen érzés méges ott motozott a kerálba. Valami furdancsérijom, hogy mi van, ha eccő le kő maj szállani? Hogy lessz-e maj hová, mámint az ű trónjárúl, hejszen a haza nem űlhet máshon. Mer ezek ott a Szabadizé úttyán ügön izgágárkonnak, s ha csudák csudájára eccőcsak nem ugornak egymásnak az ülésrend míjján, meg hogy merre áll a halkés, ollan történhetik, hogy óborzalom. Mindenesetre fő lett íratva a Havasi személnökvel, hogy Gyurcsánysukorót Bajnaira rátóni, Századvégtűl gágogási szakanyagot rendőni. De a kedve oda vót. Mi lesz, ha a törpe minoritás bemén a fülkébe, oszt eccőcsak kidagad, mint a gombóc a fazékbú, regisztrácijó ide vagy oda? Még tán ezek se mind őtőt fogják ikszőni, kiket buszosztat közpénzen félnapszám. Hanem ahogy nízett álmába lefele, mán meg es tanálta a megoldást. Há ki kő menni az uccára, oszt a hitván számháborúbó szabadságharcot köll csinyáni. Kerálpártiak ide, a többi oda, meg kő csak számóni a levegőbűl, amit a vak es lát, hogy ki van többen. Nem kő urna, boríték, annyi kő, hogy aki mongyuk nem űhezzájok húz, az bemén adatlapval a jegyzőhő, oszt igényel sárga trikót, s főhúzza az érvényesség végett. Evvel leszállott, átőtözött kerálnak, és elmonta a beszédjit, eccerre a Bajnaival, hogy hátha el lehet nyomni annak a hangját, de nem lehetett. Erre riadott föl, s hogy valami mintha megpattant vón a fejrevaló koronájában bévül vagy küel.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése