Az a férfiú, kirűl immár az egész lonyhatag Ejrópa tuggya, hogy el nem tántorul

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyarok I. Fülkeforba vetett centrális akarata eggy lendűletvel törülte el a dejákság úgynevezett röghő kötésit, mi az elmútt nyóc évbe ügön visszavette az ifjúság jövőbe vetett bizalmát a komonisták röge alatt implicity. De ám belé törülték el, igenyest a nemzet ezeréves talapzatába, hogy ahhó ne nyúlhassék mindenféle alkotmánbíró, de maga a kerál se, amég máskép nem gondúlja. Márpenig mér gondúná máskép az a férfiú, kirűl immár az egész lonyhatag Ejrópa tuggya, hogy el nem tántorul, s mindig igenyesen azt gondulja, amit gondul. Megmondotta, hogy a fölvételi keretszámok forradalmi elvetése után, a magyar üdő méhibe most született meg a pillanat, mikó az ország gyüllése a maga kétharmadájának segedelmivel ettűl a csökevéntűl es megszabadul. Mer hun helyes alkotmányos elv az, hogy az eggyiknek, hezzá a magyar jövő zálogának, kijér a magyar jelen fülkefóristái éjt nappá tével hadakoznak a múlt setét erőjivel, hogy eggyes egyedtéig csak annak kölljön vissza füzetnie az édes anyarög büdzséjibe a küs összeget, amér vérvel, verejtékvel a haza kifősőokétotta? Hát ne csak annak kölljön! Mer a rög mindenkié! Annak föl-földobott köve nem ám játékszer, nem ám eccő használatos fecskendő, ha ez nem es teccik a nyugotrúl pénzelt Haha-féle szekértoloncoknak a telefonos hídfoglalás terin. Mer álljon má meg az a csámpaliberális menet! Elébb vagy utóbb csak meg köll kérdeni a dógozó nép színe előtt: millen egyenlőség az, ahon egyedül a diploma forintosétható?! Há a rögtű nemcsak az a frissdiplomás kapta meg az eligazétó anyatejet ingyenes képzés keretibe, hanem a régi diplomás es, meg a nemdiplomás es, a hidegburkolóig és satöbbijig menően. Mármost a turul nem strucc lévire, egy komplett nemzet nem dughassa homokba a fejit, annak látni köll, hogy mér menynek ki dógozni, akik istennek sajna kimenynek. Na mér! A kimondott haszonszerzésér! De nem ám a hazájoknak, hanem ennen magiknak, mit elkőteni idegenybe nem átallanak. És mér?! Csak mer momentánd a töbszörösit keresik annak, amit a szülőhaza melegibe! De ebbűl a belhoni magyar embereknek hasznok nem származik, csak a keserűség! Épp ezér, az eggyenlőség elvitű sarkallván láng betűkvel lett bészavaztatval a röghő kötés gyászos helyibe annak eltörlése, minek keretibe ki amivel többet keres odaki, azt szabad akaratábú, esélykieggyenlítési célzatval a nemzeti Antirög-alapba béfizetni tartozik. Nem ótómatikusan, csupán mindaddig, míg a külhonn és itthol dógozók közti jövedelemkülömbség a mondott béfizetések folytán meg nem szűnik, sőt ellentétibe nem fordul, mitűl fogva, ha még mindég Burgenlandba akar orvoskodni az illető, a különbözetet akar vissza es kaphassa, ha addig meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

A nap transzparense

Újabb lánchídi csata, hátha az utolsó

2006. október 23-án a rendőrök – erősen aránytalan – visszavágót rendeztek a szeptember 18-ai súlyos vereségért, amikor az MTV-székház előtti csőcselék (a Hír TV szerint: "ifjú forradalmárok") kicsit felgyújtotta az épületet és behatolt randalírozni. Az októberi – túlkapásoknak becézett – bosszú után aztán hirtelen nagyon jámborrá vált a rendőrség: Fradi- és Újpest-huligánok, betiltott és betiltatlan gárdisták azt tehettek azóta, amit csak nem szégyelltek. (Persze ha ismét parancsot kaptak volna a rendőrök a keménykedésre, biztos szívesen megtették volna. De nem kaptak.)



De ma - akárcsak az elmúlt napokban - nem frusztráltságukban kukákat gyújtogató, köveket hajigáló, felbőszült izomagyúakat kellett kísérgetniük rendőreinknek, hanem vidám jelszavakat skandáló, okos és felszabadult tizen-huszonéveseket, akik ráadásul időnként megtapsolták őket. Nem is értették a dolgot, hiszen nem erre szocializálódtak a rendőriskolában. 
És ha egy egyenruhás elbizonytalanodik, pláne a Lánchídon, akkor baj van. Akkor biztosra akar menni. Akkor elviszi azokat – rohamkocsival –, akiknek kézi megafonjuk van és abba olyan szavakat mondanak, amelyeket ő nem tud értelmezni.  S ha már elviszi őket, akkor minimum két kerülettel arrább viszi, hogy a fiúk rohamkocsival nem rendelkező társai ne tudjanak utánuk menni.
A hatalom és a diákok meccsén most látszólag a hatalom áll nyerésre. De ők is tudják, hogy az idő nem nekik dolgozik. Veszteni fognak. 
Mindnyájunknak fontos, hogy minél előbb. Úgyhogy legyünk büszkék ezekre a fantasztikus lányokra-fiúkra, és tegyünk meg mindent, hogy ne kelljen nagyon szégyellniük bennünket.

Fotó: Tuba Zoltán

Unortodox szerenád Rózsa ablaka előtt

És ez után jött egy kis (egyoldalú) barátkozás a Parlament előtti készenléti rendőrséggel, majd egy remek hangulatú séta (sok-sok csatlakozó szimpatizánssal) a Rádióhoz, a Hallgatói Hálózat hat pontjának - félsikeres - beolvastatása, aztán hallgatói fórum az Ascher Caféban. Jó volt.

Folyt. köv. Remélem.