Az illen pisaiak mire föl a kis magyar pulya számtanpéldájába turkálnak, ha a tornyuk ferde?!

Egyszer volt, hol nem volt, kampányadvent idejibe vót, meg köllött hát küssé billengetni a magyar bíróságokot, olly igen el vótak szállva a magik függetlenségitűl. Ítéltek összve s vissza, de mint a paszújos balha, úgy. A nemzeti jogegység rendszeribe! Nem vót más választás, maga Rogán uram köllött, hogy odaszójon a fészbúkján ebéd előtt, ne má, hogy háziőrözet a luxusba, mer mire kávétok főhörpölitek, kispajtikák, kaptok eggy Lex Rezesovát a fejetekre. Na, meg es változott délutánra az ítélet, epp arra, merre a videjó eléiránoszta. Ez akkó vót, mikó kiderült, a magyar oskolások önmagukba véve jobban teljesétettek a pisai fölmérések során, epp a viszo­nyétás terin vót egy íziknyi, gyöngülésnek es mondható változás a három évvel ezelőtthöz, a népbutétó bolsegyurcsánybajnaista rabiga folyamányaképpen. Arrú nem es beszélve, hogy az illen pisaiak mire föl a kis magyar pulya számtanpéldájába turkálnak, ha a tornyuk ferde?! De a Balog miniszter csöppöt se szomorkodott, hejszen az eredmény epp megfelelt Parragh uram inas-centrikus elvárásainak, és oda innovált, hogy ha mán a Klebelsberg-központ illen jól teljesét, alája kőne csatolni a komplett egésségügyet, legalább délutánonkint. Maj főpezsegne az egésznapos oskolába a punnyadás, bővön el lehetne gyógyétkozni két tornaóra köszt, műtéthő mindég akadna ráérő oskolarendőr vagy ügyes nyócadikos. Így mén ez, ha világnemzet az ember, mikép azt I. Fülkefor kinyilatkoszta, ámbátord ezt eddig es tutta, ki eszén vót. Eggyes névtelenséget kérő források részirű nyílt titoknak számétott, hogy csak üdő kérdése, mikó veszi átal a magyar világnemzeti törvényeket az únijó, kinek lika fúni jó, mint azt a közmunkásosztály kedvtelve éne­kölgette az áldott magyar vidéken. Még az es szóba gyött, hogy az EU nagy reaszorultába fogja és bétagozódik a NER-be, hátha akkó a magyarok szárnya alatt bécsusszanhat a Hurrázsiai Unijóba. Ettű, ettű nem, eccőcsak nagyot höccentek, s megugrottak a nemzetgazdagság mutatóji, nem mind, de eggyik jobban a másiknál. Annyira, hogy nem győszte csodáni a kormán a saját műszerfalát. Matolcsy uram virágos kedvibe le es tekerte a bank felőli ódalon az ablakot, mentek vagy húszval, kettesbe, oszt kikurjongatott Európának, hogy Virágéknál ég a világ, sütjük mán a rántott békát zimezum, recefice bumbumbum. S akinek ez nem teccik, az csumma csummárom, de tövig. Meg lehet nézni a mutatókot, mán úgy együttmozognak a Merkelnéével, mint a huzat. Mostantó Olli Rehn nyilvánossan lássa bé, de írásba, hogy megbukott, mint a vízfolyás, azt a mongolfolttalan kirelejzumát néki. S az öszves huhonc, ki csak szembe közlekedik százharmincval a gazdasági sztrádán, fordújjon meg, s gyöjjön magába szállva utánunk, de előtte villámgyorsan, fényesebb a Fitchnél a kard, minősétse föl a magyart, amég szépen van!

Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Mária országába így nyaralnak szociálisan a közdógozók

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyarok fődjin eggyet rugaszkodott, kettőt csusszant, s máres gyött a tavasz, a jövő hajfodrásza. Ennek dacumál ügön sok vót az eleven szegény, azki semmit se szerzett az életibe, de annyit is ért. Ha fagydoztak es meg, legföllebb ötösivel, mintha szándékval opponálták vón, hogy I. Fülkefor vasmarkába sikeres közgéphatalom kovácsolódgyék öszve azokbúl, kik a halmozottan hátrányos helyzeten küel es letettek valamit az Asztalra. Horibile hejába éheztek-fáztak, ollan gusztustalanul megedződtek, hogy még télen se haláloztak abba a feszített tempóba, amit a nemzeti méltányhaladás elvárt vón. Teccett vagy nem, tény vót, ami tény, több tél köll egy illen anomálijának, hogy a maga természetes szelekcijója keretibe lerendeződjön. Na, hejába vót vége a válságnak, ez a fődhőragadt másfélmillió nem tutta a télvíz idejit eggy derűs, több hónaposra sikerűt tavaszelőnek főfogni, penig elég lött vóna azon az ablakon kitekénteniök, amelliken a kerál és dógos kompániája. Szép, tükrös ablak vót, oda nyílott, hová csak nyitották, mer vót nékijök egy orvosságjok a szűkmarkista valóságval szemben, mégpenig az álmodozás. Gyere Gyuri, álmodozzunk, parancsóta I. Fülkefor, mint egy pujhó gyermek, s Matolcsy mán sorolta es, hejparittyom, dzsídípittyem, úgy megduflázzuk a nemzeti jövedelmet, füle ketté áll. Teremtünk továbbá egymillijó munkahelyet. Ezen fölül hazahozzuk a megtévesztett ifjú dógozókat a Nyugatrúl, azkik a mü nemzeti kincsünk, székely szavazóinkon küel. Na de mikorra lesz ez, te Gyuri, kérdte a kerál a fölhős homloka alól. Akkorra, mondotta a nagyívű államférfi, amekkora. Ezen nem vót mit beszenkedni tovább, a dátumon, inkább nízték az Orbán-tévén a zenés kibontakozást, aminek a közmunka vót a zászlóshajója feszt. Pedig ollik elkövető az evvel járó tetemös előnyöket meg se érdemlette! A szervezett üdültetést, példának okájér, ami pézt és fáradságot nem kímélve lött meghirdetvel. De ám mind a háromszázezer nyaralandusznak, akinek csak vót az utazáshó önkőccsége a havi 49 ezerbű, vót továbbá friss munkavállalói igazolása, nyomtatója, s internetcíme, hunnét a kitőtött űrlapot elektronyosan visszakűdhette. Támatt es fene nyüzsgés odalent a dércsipetű vidéken, kapcsótatták vissza a villanyukot, nyomtattak, szkennöltek szaporán, kit a jachtbérlés izgatott, kit a trikolorcsöves szolárijom. De vót, azkit a nemzeti filmszerep, mer arra külön el lett rakval 50 milliócska, hogy az Erzsébet-programot népszerűsítő, előremutató hátterű filmek készüljenek a rögvalóság napos oldalárúl, hadd tudgya meg, akit illet: Mária országába így nyaralnak szociálisan a közdógozók, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Lobotómia

Azt szokták Matolcsy miniszter szemére hányni, hogy mindig mást mond. 
Nem is igaz. 
A tavaly novemberi, méltán híres simplicitys beszédének egyik legemlékezetesebb momentuma az ősi magyar törzsek legendás agysebészeti képességeinek felemlegetése volt – és ma, a General Electric Hungaryvel kötött stratégiai megállapodás alkalmából ismét jónak látta elmondani, hogy (szó szerinti idézet): „Több ezer évvel ezelőtt a magyar törzsekben az agyoperációk és általában a sebészeti beavatkozás az fejlett volt.” 
Legközelebb tehát újabb 13 hónap múlva, 2014 januárjában várható e bejelentés megismétlése. Aztán – remélhetően – többé nem. Legfeljebb zárt körben.

Eccő a Matolcsy uramnak kiütközött a teste huzattyán, aminek ki köllött

Egyszer volt, hol nem volt, avvót hogy ollan sűreő lött az élet a magyarok fődjin, hogy bárhova es nízett a jövőbe tekéntő tekintet, mesét látott mese hátán, jelenést jelenés hátán, púpot púpén, hon a kétharmad karavánja haladott előre napkeletnek, s állott, mint a cövek. Ippeg piros pontya nem vót a magyarnak, mint a jappán gyerekecskék tisztőtt fenekinek, s ha vót es, elenyésző vót. Legalábbes, amég I. Fülkefor az ázsijai származást elődejihő hasonlóan le nem nyilatkoszta. Akkó se rögtön gyött meg a pont, mer azér a jappán-magyar közös isteneknek es köllött üdő a visszacsatoláshú, tán még több es, mint a magyarnak. Hanem eccő a Matolcsy uramnak kiütközött a teste huzattyán, aminek ki köllött, igenyest a homloka közepin, ámbátord néki mindenhun feje vót, miolta az vót, ami. Megtutta eszt a kerál, béhívatta pöttyös szógáját, gratulállott, s nízett borús tekintetvel. Ettül-e, nem-e, eccőcsak pánikszerűjen megtörtént, aminek fordétva köllött vóna: a saját keráli homlokán es kigyúlt a Jel, még két mikronval nagyobb es, mint Matolcsy uramé. S akkó mán, mint a popkorn, pattogott ki Kövér uramtúl a Hoffmann Rózsáig, virítóbb vagy halaványabb kivitelbe, kinek mekkora vót az ázsiája. Ha valaméknek nem serkedett az elitbűl, tetkósztatott magának éji órán jappán mestervel, kibül vót pár, jártak kézrű kézre éccaka, s kopéroztak gyermekfotórúl szaporán. De az eredeti csak jobb vót, hejszen aszt bévüről parancsulták a gének! Ha magik a jappán kolegák nem jelentették vóna, akkó es láccott vóna a stiklérijom, mán az első raporton. Ezér asztán a tetkópöttyöse kivált zakatótt, éjt nappá téve nyútotta bé a törvénjavaslatokot, de húszat es, negyvenet es a nagy hezzáértibe. Vót amék ocsú vót, vót amék búza, de a jobbétáshó nem fért kétség. Ez akkó vót, mikó a választás kérdésit rendeszték le, s az öszves fifikosság oda rúgott ki, a magyar igazságra, hogy a következő X ezer évbe mindég I. Fülkefor és a Hazaffyas Népfront tisztőtt jelöltje nyerje a megmérettetést. Hejszen mecsoda kászomkóc ember, aki nem lukasenkérozza le előre, mán a saját okos gyülekezetibe az illen kérdésöket, ha módgya van rea? Márpenig a magyar kerálnak, a Kárpátok nagyübü sportpuskájának vót arra módgya, egyre jobb. Ki tudgya, 2014-be lesz-e illesmire őnéki ideje, meg energyája, továbbá lössz-e még értelme akkaracska eggyetértés mellett fülkészkedni a köz pézibűl, ami nem két fillér. Jobb azt előre odaadni eggy nagy pungába a Simicska kincstárnoknak, kihő úgyes kerül a végin. Kampányolgasson belüle, nyomjon egynehány plakátot „Kapuratörő Fülkefor a nép választottjára szavaz” címvel, s lógassa ki Kárpát-medence szerte, hadd örvendjék a magyar, amíg meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Kőccséget mán nem es köllött vetni, csak aratni

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Matolcsy uramra reagyött a feritélhetnék. Bakarasznyit fölemelkedett a talajrú, bécsukott szemit a jövőbe merengette, oszt úgy. A Tündér Ilona országát feritélte, mi mást, ahogy kigyúlt metrómotorokval hasétott népek harcának zajló tengerin, fejsze se különben. Mán a magyarok történelmi középosztálya egy huszáros bébibumm keretibe teliszülte a Kárpátnagyhazát, ahont csak bőcsőnyi hel akadt a temérdek béruházástúl meg lovasszobortúl. Ettül a nemzet több, mint annyian lött, amennyien. Ami volumenit tekéntve nem vót ugyan nevekedés, de az ellenkezője se, stagnálás meg pláne nem, mer azt a magyar nem bírgya. Hanem avvót, ami! Ki mint él, úgy feritél. Kőccséget mán nem es köllött vetni, csak aratni, minden regisztrált munkamagyar kellően államosétva vót és vica versa. Az, kit a gerjedő hisztéria tán külhonba csábétott, mind hazatért, hogy a kerált majdan ne csalódás, hanem sok unoka vegye körül, inkluzíve Túró Rudi s Nemzeti Alaptanterv. A szólás szabadabb vót a madárnál, de nem ügön vót minek szóni, mire a száját kinyitta valamék, el es vót intézve nemzeti konzultácijóba a probléma. Mán kétfajta gyógyszere vót, úgy értvel, az Alaptörvényen küel, egy ződ meg egy piros, aszt szemelgette kifele a gyógyszerkasszábú, ha eppen beteg vót vóna, de ez nemügön fordút elő, mer csak nemzeti kistermelőtűl evett zőccségtudatosan, 40 kilométer sugarú körbe, ha eggyáltalába éhes vót. Az utolsó válságadó, kit alvásadónak híjtak, epp akkoriba lött a magyar életbűl részbe kivezetve, részbe nem. Helyibe az önkéntes jellegű ébredési díj lépett, mellyet csak annak köllött megfüzetni, ki a teremtőtül a mondott szógáltatást igénybe veszi. Nem es vót az adó, hanem legalább annyira „kapó”, hejszen oda es elvitte az elektronikát a Közgép, ahon tán hírit se hallották. S végre nemcsak a kerál vót fésztufész látótávolba, hanem a nép es, csendőronline. Abbul, mi a hídpézbűl, s kisöccsibűl, a dugódíjbúl fakadott, bé lett kamerázval minden magyar és küssebbségi hálószoba nyoszolyányi bontásba, hezzá még szervizölte es a Közgép a rendszert, s értékölte kifele, tárulta, ha probléma támatt. De nem támatt, mer füzethette az ébredő magyar az ágya melletti magánterületfelügyelőnek eppúgy, mint mobilon vagy trafikba, ha vót trafik nékije otthun. Avvót a lényeg, hogy lerendezés nékül az uccára ki nem léphetett, mer vót egy kieresztő rendszer, amit a béeresztő rendszervel együtt, epp az a Közgép telepített, ki a faragott hídpéz-szedő mobilkapuk állétásával szerzett szép és nemzetközi gyakorlatot kártyás és kes-nyugdíjas kivitelbe. Aki nem hiszi, sohse szűnő álmába ússza át a Dunát. 


Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Váncsa István: A két géniusz

A tündérmesének a valósághoz semmi köze nincs. Az idősebbek számára, akik még olvastak meséket, ez magától értetődik, a fiatalabbaknak kevésbé, így aztán nem csoda, hogy nemzetgazdasági miniszterünk világsikert aratott tévéinterjúját a honi közvélemény értetlenkedéssel fogadta, az általa mondottakat pedig boldog-boldogtalan összeveti a magyar gazdaság aktuális helyzetére vonatkozó adatokkal, aztán diadalittasan mutatja ki, hogy még csak nem is hasonlítanak. Pedig Matolcsy nem a valóságról beszélt, hiszen arról neki fogalma sincs, hanem a létezésnek amaz elfátyolozott dimenzióiról, melyeket csak ők ketten látnak, a két géniusz.

Azt mondta, hogy a magyar tündérmese egy éven belül sikerre fog vezetni, és ezt joggal mondta, hiszen a tündérmesének épp az a lényege, hogy a csoda lehetséges. Jánoska a sárkánynak mind a huszonnégy fejét levágja, a királylányt lehozza a fáról, összeházasodnak, ő lesz a király.

Hogy utána mi következik, arra keserves történelmi tapasztalataink birtokában gondolni se merünk, maradunk a tündérmeséknél, melyek a Nemzeti Együttműködés Rendszerén belül mind fontosabb szerepet kapnak, hiszen „a mesehallgatókat a mindennapi életből […] átviszik a költői igazságszolgáltatást biztosító mesék birodalmába. Ahol […] a jóság, az igazság – amely főleg az elnyomottak, a szegények igazsága – mindig győz” – írja a nyolckötetes Magyar néprajz (Akadémiai Kiadó, 1988–2002).

Mármost elnyomottak és szegények mifelénk egyre többen vannak, és ha a Nemzeti Ügyek Kormánya Isten segedelmével sokáig a nyakunkon marad, számuk exponenciális ütemben nő tovább. Jár nekik a költői igazságszolgáltatás, továbbá a remény egy boldogabb jövendőben, ahol a jóság és az igazság mindig győzni fog. Matolcsy ezzel a reménnyel most a világ proletárjait en bloc kívánta megajándékozni, ezért avval indított, hogy Magyarországon vége a válságnak, majd innen egyenes vonalban jutott el addig, hogy országunk záros határidőn belül a világ közepe és vezérlő csillaga leend.

Némelyek, miután ezt a történelmi jelentőségű megnyilatkozást a CNN-en végignézve örök életükre Matolcsy-fanná váltak, annak a véleményüknek adnak hangot, hogy ami ebben az interjúban elhangzott, azt senki emberi lény, még a fékezhetetlen elméjű nemzetgazdasági miniszter sem gondolhatja komolyan. Mások, bízván az összebomlott ész határtalan lehetőségeiben, akként vélekednek, hogy igenis gondolhatja.

A probléma az, hogy mindkét álláspont abszurd konklúzióra vezet. Ha nem őszintén mondta, amit mondott, hanem azért, hogy evvel Mária országának szent céljait szolgálja, akkor a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nyilvánvalóan eminens érdeke fűződik ahhoz, hogy nemzetgazdasági miniszterünk totálisan megkergült szubjektumként domborítson az egész világ előtt. Józan ésszel ezt nehéz belátni, bár annyit azért tegyünk hozzá, hogy normálisabb államoknak nemzetgazdasági miniszterük eleve nincs is. A „Minister of National Economy” kifejezésre keresve Magyarországon kívül Görögország, Kazahsztán, Kongó, Omán, Palesztina és Szaúd-Arábia neve jön elő, s ez azért talán mond valamit. A másik vélekedés szerint miniszterelnökünk jobbkeze csakugyan elhiszi, amit összehord, vagyis tényleg olyan, amilyennek látszik, csakhogy akkor az őt szabadon eresztő főnök mentális állapota is aggodalomra adhatna okot. Erre amúgy elég sok közismert jel mutat, ámde azok sehogy se magyarázzák mindazt, ami az elmúlt két esztendőben Magyarországon végbement. Konkrétan tehát azt, hogy a két géniusz az EU egyik tagállamát politikai-gazdasági cunamiként tarolta le, államformáját köztársaságról közgépre változtatta, olyan hatalmat ragadott magához, melyhez hasonlóról a római császárok legfeljebb álmodhattak, és tette mindezt higgadtan, tervszerűen, végiggondoltan, noch dazu Európa közepén. Mellesleg nagyszüleink népi hősként csodálták Hamrák Jánost, aki 1909-ben fényes nappal, a rendőrség szeme láttára ellopta a Rottenbiller utca teljes kövezetét, akkor mi hogyne csodálnánk a két géniuszt, akik egy komplett országot loptak el úgy, hogy a műveletet élő adásban követhette az egész világ.

Valójában tehát a két vélekedés (nem gondolta komolyan, illetve komolyan gondolta) egyike sem igazolható, viszont Arisztotelész óta tudjuk, hogy két egymást tagadó állítás nem lehet egyszerre hamis, már amennyiben a formális logika talaján maradunk. De mért is maradnánk, amikor épp a két géniusz példája mutatja, hogy az emberi elme jóval többre képes, és ezt a tudomány se cáfolja meg. Május 31-én a World Science Festival keretében volt egy interdiszciplináris beszélgetés három tudós részvételével, egyikük klinikai pszichológus, a másik neurobiológus, a harmadik a mentális egészséggel foglalkozó jog professzora, s ami a legfontosabb, maguk is érintettek, magyarán bolondok mind a hárman.

Azt mondták, hogy a pszichotikus elme nem rostálja meg az ingereket, mint az egészségeseké, ennélfogva a mentálisan sérült személy meglátja azokat a laza összefüggéseket, amelyeket a normális elme nem tudatosít, végeredményben pedig képes arra, hogy egymást kölcsönösen kizáró tartalmakat fogadjon el egyidejűleg. Az irracionális ősködnek a tudatba nyomulása persze bomlasztó, sőt pusztító hatású, egyszersmind azonban hallatlanul inspiráló is, mondja a három szakértő, ezért van az, hogy a bolond zseni, a zseni pedig bolond. Mi ehhez még hozzátennénk, hogy azért a bolond többnyire bolond, és csak a legritkább esetben zseni, ám ez részletkérdés. A lényeg a föntebb hangsúlyozott mondatban rejlik, mely szerint a géniusz elméje általában (a két géniuszé pedig különösen) képes egymást kölcsönösen kizáró tartalmakat egyidejűleg elfogadni, és minthogy ex falso sequitur quodlibet, tehát az ellentmondásból bármi levezethető, a géniusz rezzenetlen arccal mondhatja bele a CNN kamerájába – mondja is –, hogy az MNB száz százalékig független a kormánytól, de június végét követően még sokkal függetlenebb lesz, ezt ő így látja, így is van rendjén. A másik géniusz pedig mondhatja, hogy ő komolyan veszi az embereket, kíváncsi a véleményükre, és ha az előző nemzeti konzultációk alkalmával az állampolgárok nem álltak volna mögéje, akkor az ellenség talán már a parlamentben, de nemzetközi fórumokon mindenképp megakadályozta volna, hogy véghezvigye az a temérdek jótéteményt, amit így mégis abszolválhatott.

Mi csak annyit kérünk, hogy továbbra is évente rendezzék meg a hagyományos ópusztaszeri betyártoborzót, ami az elmúlt hétvégén oly nagy sikert aratott, legyen lányrablás, menyecskeszöktetés, deresre húzás, fosztogatás, lótolvajlás és minden egyéb, amivel Európa kultúráját gazdagítottuk. Még néhány év, és egyebünk úgyse marad.

Az Élet és Irodalom 2012. június 15-ei számából

Kitűnő szellemi és fizikai állapot

„Példátlan gazdaságtörténeti sikereinket” „nem látni közgazdasági vakság, nem elismerni több, mint udvariatlanság” – írta az NGM oldalára feltett közleményében Matolcsy miniszter „volt barátjának”, Járai Zsigmondnak, akit meghívott a dolgozószobájába, „hogy személyesen is meggyőződhessen arról, kitűnő szellemi és fizikai állapotnak örvendek”.

Minket sajnos nem hívott meg, de ezt a megunhatatlan négy percet nézve mi is meggyőződhetünk a fentiekről.

Fordulóponthoz értünk

A száztíz százalékos támogatottságú Matolcsy György miniszter – a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán előadott emlékezetes one-man-show-ja után pár nappal – a nemzeti közgazdászválogatottal tartott élüzemünnepség végén a következőket mondta: „Nem mondok le, sőt. Éppen fordítva!”
Éppen fordítva? Akkor tehát felmond. Úgy is jó. Fő, hogy menjen. És kövessék őt a többiek is, mielőbb.

Fotó: Kurucz Árpád

Kötcse: erő, derű, optimizmus

A képek tanúsága szerint Orbán szent jobbja épp gyengélkedik, úgyhogy most különösen szüksége van egy hatékony jobb kézre, illetve a Jobbkézre (aki a jobb kezében épp az adóemelésről szóló előterjesztést viszi miniszterelnök úr – sőt: Miniszterelnök Úr – részére).

Diszkalkuliás gazdasági miniszter

„A kormány első olvasatban megtárgyalta és elfogadta a Magyar Köztársaság 2012. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról és a kapcsolódó kérdésekről szóló előterjesztést” – írta közleményében Szijjártó Péter a szerdai kormányülés után. Az [origo] viszont azt tudta meg ma, hogy csak pároldalas általános összefoglalót vitt a költségvetésről a kormány elé szerdán Matolcsy György, de a konkrét számok nem szerepeltek a dokumentumban. Sőt Matolcsy szóbeli beszámolójából sem derültek ki még a főbb számok sem, vagyis az, hogy mennyi bevétele lesz jövőre az államnak és mennyi pénzt oszt szét.
Íme, egy újabb nem ortodox módszer: költségvetés számok nélkül. Milyen kár, hogy nem előbb jutott ez eszükbe kétharmadéknak. Mennyivel jobb lenne például a húsvéti alkotmány - betűk nélkül.