Egyszer volt, hol nem volt, avvót hogy ollan sűreő lött az élet a magyarok fődjin, hogy bárhova es nízett a jövőbe tekéntő tekintet, mesét látott mese hátán, jelenést jelenés hátán, púpot púpén, hon a kétharmad karavánja haladott előre napkeletnek, s állott, mint a cövek. Ippeg piros pontya nem vót a magyarnak, mint a jappán gyerekecskék tisztőtt fenekinek, s ha vót es, elenyésző vót. Legalábbes, amég I. Fülkefor az ázsijai származást elődejihő hasonlóan le nem nyilatkoszta. Akkó se rögtön gyött meg a pont, mer azér a jappán-magyar közös isteneknek es köllött üdő a visszacsatoláshú, tán még több es, mint a magyarnak. Hanem eccő a Matolcsy uramnak kiütközött a teste huzattyán, aminek ki köllött, igenyest a homloka közepin, ámbátord néki mindenhun feje vót, miolta az vót, ami. Megtutta eszt a kerál, béhívatta pöttyös szógáját, gratulállott, s nízett borús tekintetvel. Ettül-e, nem-e, eccőcsak pánikszerűjen megtörtént, aminek fordétva köllött vóna: a saját keráli homlokán es kigyúlt a Jel, még két mikronval nagyobb es, mint Matolcsy uramé. S akkó mán, mint a popkorn, pattogott ki Kövér uramtúl a Hoffmann Rózsáig, virítóbb vagy halaványabb kivitelbe, kinek mekkora vót az ázsiája. Ha valaméknek nem serkedett az elitbűl, tetkósztatott magának éji órán jappán mestervel, kibül vót pár, jártak kézrű kézre éccaka, s kopéroztak gyermekfotórúl szaporán. De az eredeti csak jobb vót, hejszen aszt bévüről parancsulták a gének! Ha magik a jappán kolegák nem jelentették vóna, akkó es láccott vóna a stiklérijom, mán az első raporton. Ezér asztán a tetkópöttyöse kivált zakatótt, éjt nappá téve nyútotta bé a törvénjavaslatokot, de húszat es, negyvenet es a nagy hezzáértibe. Vót amék ocsú vót, vót amék búza, de a jobbétáshó nem fért kétség. Ez akkó vót, mikó a választás kérdésit rendeszték le, s az öszves fifikosság oda rúgott ki, a magyar igazságra, hogy a következő X ezer évbe mindég I. Fülkefor és a Hazaffyas Népfront tisztőtt jelöltje nyerje a megmérettetést. Hejszen mecsoda kászomkóc ember, aki nem lukasenkérozza le előre, mán a saját okos gyülekezetibe az illen kérdésöket, ha módgya van rea? Márpenig a magyar kerálnak, a Kárpátok nagyübü sportpuskájának vót arra módgya, egyre jobb. Ki tudgya, 2014-be lesz-e illesmire őnéki ideje, meg energyája, továbbá lössz-e még értelme akkaracska eggyetértés mellett fülkészkedni a köz pézibűl, ami nem két fillér. Jobb azt előre odaadni eggy nagy pungába a Simicska kincstárnoknak, kihő úgyes kerül a végin. Kampányolgasson belüle, nyomjon egynehány plakátot „Kapuratörő Fülkefor a nép választottjára szavaz” címvel, s lógassa ki Kárpát-medence szerte, hadd örvendjék a magyar, amíg meg nem hal.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése