Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor ügön
szerette a jeleket, vót reájuk füle, több es. Ezér vót kerál, hogy azt óvasson
ki belőlök,
amit csak akar. Hogy példájul új törvények világa gyün Ejrópa fele, annak penig
első
parancsolattya nékünk szól, kik a turulba születtünk: az erős népek erősöggyenek, a gyöngék
meg hulljanak széjjel a büdös csipába. Mikó aztán elaluvott, nyilallásval elegy
megvilágosodása lött. A sumér Uristen turul ősképibe ejtette meg a magyarok bódogasszonyát, így lött
I. Fülkefor Krisztus Urunk maga, de ez hagyján, ezt eddig es tutta. Hanem végre
turulszárnya nőtt
a hátán, akkaracska, hogy 2,1 magyar méter vót a fesztávja. Avval fölröppent s
kőrözött.
Eccő
meglátott odalenn valami csillogót. Nem eggy nyerőgép az, a maga titkos nemzetbiztonsági kockázatával,
kérdte. De! S mán le es csapott rea, mer a vér, az vér. Szelte ketté a
kardjával, ami nyőtt
néki dettó. Na, ahogy megébrett, öszvehítta a kormánzótanácsot Pusztaszerre.
Gyöttek a miniszterek, gubbattak, tollászkottak. Eggyikük aszonta, nincs baj, ű biztos helyrűl tuggya, csak az
Unióbúl lesz kilépve délutánra. Nem úgy, monta a másik, hanem hadüzenet lesz,
legföllebb a címzettön van vita, hogy Örményország vagy Ámerika, s errű mén az eggyesztetés
Lázár és Matolcsy kolegával a nemzeti víájpíröptetőbe. De nem ez vót,
hanem sokkolta fontosabb, mi reggelig nem várhat, mer még főpuhul a végin. Akkó
belépett maga Lázár János, avval, hogy hónap nulla órátúl a nyerőgép nem fér bele a mi
politikai családunk krédójába. Itt vagynak az épek, a kétkarúak, há mér a
félkarú rablóba hajibálja a pénzit a nemzet? Ha nem lesz hová dobni, avval epp
annyit takarét meg, amennyi el lesz vonval a nemzeti segélyplafon keretibe,
isten münköt úgy segéjjen. Evvel pénz az ablakunkba, mindenki jól jár, aki eddig,
lehet hazamenni, mihöztartás, hajrá magyarok. Illetve vóna még valami, szólott
a kerál ,és főröppent
a trón hegyire. Aki a turult bántsa, a kerált bántsa, ezt bé köll venni
alaptörvénbe. Meg aki Hódmezővásárhelyet azt es, lobbiszta ki Lázár miniszter egy füst
alatt. Aki továbbá érez a hátán valami tollas bizsergést s dudorot, ne lepődgyön meg, annak
napszentületre turulszárnya nő, akar másfél méter fesztávval es, ha jól végeszte a
reabízottakat. Ha kinek nem viszket, asse renyekedjék, meglássuk, át bírgya-é
venni az új tempót fődönjáró
lévire. Eztán a viselet mindenesetre: kócsagforgó, kacagány szárnyhasítékval,
sportszár combig, rámás csizma stoplival, lézersarkantyú. Na, evvel elindútak
haza, még a nap föl se gyött. Olyik talányosan mosolygott, olyik fehér vót,
mint a fal. De eggy se mert hátradűni az Audiba, kinek viszketett, azér, kinek nem, azér,
máig es ott görnyednek, ha meg nem haltak.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai
darabja az ÉS-ben
