A Kistehén a Milla színpadán október 23-án

Erdős Virág egyre népszerűbb Ezt is elviszem magammal-ját adták elő a Milla-tüntetésen Kollár-Klemenczék.
Lehet, hogy nem ez volt a legmesszebbre ható mozzanata a nagygyűlésnek, hanem inkább ez – de jó volt, és nagyon tetszett a néhány ezrestől százezresig mindenféle létszámúra saccolt tömegnek. 



Ez pedig a Kollár-Klemencz László zenéjére írt Erdős Virág-dalszöveg:

Ezt is elviszem magammal,
viszem magammal,
ha lehet,
ezt is elviszem magammal,
viszem magammal,
ha lehet…

viszem a régen
kihízott nacim
viszem a keletnémet
származású macim
ezernyi véglet
közül a köztest
viszem a Csokonai
Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
ahova fekszem
elviszem alvókának
egy-két régi exem
viszem a barnát
viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
kapcsolati tőkét

Ezt is elviszem magammal…

viszem a tutit
viszem a gagyit
viszem az otthonkában
utcára tett nagyit
megannyi némán
átbliccelt évet
elviszem magammal a
szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit
viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat
kicsit a telet
 viszem a mindörökké-Moszkva-
 Moszkva teret

Ezt is elviszem magammal…

apuka titkát
anyuka aranyát
elviszem magammal a
Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit
viszem a temetőt
viszem a csokoládé-
barna bőrű szeretőm
viszek egy búval
bevetett földet
viszem a pirosat a
fehéret a zöldet
elviszem ezt is
elviszem azt is
viszem a jófiút de
elviszem a faszt is

Ezt is elviszem magammal…

viszem a bankot
viszem a pálmát
elviszem minden igaz
magyar ember álmát
viszek egy csontig
lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
zásnak indult sejtet

Ezt is elviszem magammal…

viszek egy csúnyán
beszopott mesét
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e
búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
levetetett cipőm
mit bánom úgyis
elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
aki ma büntet
az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
visszahulló követ

Ezt is elviszem magammal…

Gyurcsánysukorót Bajnaira rátóni, Századvégtűl gágogási szakanyagot rendőni

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Forradalom évfordúlóján küsseb-nagyobb tapicskolásval az öszves szónok megtanáta a maga 56-os trambulinját, amirű, huss, magyar ember főröppenhet a haza üdviig, meg vissza. No, vót es röpködés, a politológusok ellemeztek feszt, végül a fideszbuszok hazapöfögtek a magik járásán. Éccaka Turulbanszületett Fülkefor azt álmotta, hogy az ünnep délutánján rendőrhelikopternek van őtözve, oszt nagy berregésvel kőrözgél Budapest fölött. Zsiborkonnak odale a küs méhecske-alattvalók a csuromarany napsütésbe, civilek, fehérek, feketék, tarkák, továbbá a náci béközép, erőst zsidózval. Őköt a kerál nem nízte, nízzék őköt a libsik, oszt féjjenek, suppanjon az adrenalin. Hanem a maga töb milljós tömegin ügön legeltette a gazdaszemit. Annyiránt, hogy eccő még le es izzadott, hogy mellik a mellik, mer a magosbú kétsző se láccott többnek az üvé, mint a másik, a pár ezres az Erzsébet-hídná. Na, akkó a BM szakembereivel tisztászták numerikussan, hogy küssebb, méghezzá százszó az idegenszívű halmaz, sőt kupac, de allig bírja, hogy rá ne rontcson szellemi értelembe a békemenetelő többségre. Örömvel látta a kerál, hogy a haza megen többen van, ott danolja az élin Bencsik és Bayer kolega a Székely Himnuszt, meg hogy mit izent Orbán Viktor a regimentjirű, s baj má akkó nem lehet. Nem es vót, de valami kényelmetlen érzés méges ott motozott a kerálba. Valami furdancsérijom, hogy mi van, ha eccő le kő maj szállani? Hogy lessz-e maj hová, mámint az ű trónjárúl, hejszen a haza nem űlhet máshon. Mer ezek ott a Szabadizé úttyán ügön izgágárkonnak, s ha csudák csudájára eccőcsak nem ugornak egymásnak az ülésrend míjján, meg hogy merre áll a halkés, ollan történhetik, hogy óborzalom. Mindenesetre fő lett íratva a Havasi személnökvel, hogy Gyurcsánysukorót Bajnaira rátóni, Századvégtűl gágogási szakanyagot rendőni. De a kedve oda vót. Mi lesz, ha a törpe minoritás bemén a fülkébe, oszt eccőcsak kidagad, mint a gombóc a fazékbú, regisztrácijó ide vagy oda? Még tán ezek se mind őtőt fogják ikszőni, kiket buszosztat közpénzen félnapszám. Hanem ahogy nízett álmába lefele, mán meg es tanálta a megoldást. Há ki kő menni az uccára, oszt a hitván számháborúbó szabadságharcot köll csinyáni. Kerálpártiak ide, a többi oda, meg kő csak számóni a levegőbűl, amit a vak es lát, hogy ki van többen. Nem kő urna, boríték, annyi kő, hogy aki mongyuk nem űhezzájok húz, az bemén adatlapval a jegyzőhő, oszt igényel sárga trikót, s főhúzza az érvényesség végett. Evvel leszállott, átőtözött kerálnak, és elmonta a beszédjit, eccerre a Bajnaival, hogy hátha el lehet nyomni annak a hangját, de nem lehetett. Erre riadott föl, s hogy valami mintha megpattant vón a fejrevaló koronájában bévül vagy küel.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

A mai nap talán legszellemesebb transzparense

(Elnézést a kép minőségéért.)

Kellemes meglepetés

Bajnai Gordon egész jó beszédet mondott ma a Szabad sajtó útján, ahol a Haza és Haladás, a Szolidaritás és a Milla létrehozta az Együtt 2014 mozgalmat.

Bajnai ténylegesen elmondott szövege helyenként eltért a kéziratban megfogalmazottól, de csak kicsit. Az eredeti beszédszöveg itt olvasható.