2012. július 28.

"Úgy félek, hogy (megint) elrontod, te marha magyar szavazó"



"Jöhet északról némi északi fény" - hát... tegnapelőtt óta tudjuk, hogy nem jöhet.

A dalszöveg:

Demokrácia

Midőn eljő majd az a fényteli nap, 
Midőn népünk nagy hirtelen színt vall, 
Vajon mely jegyben megyünk urna elé 
Borítékba bezárt szavazattal? 

Vajon mely jegyben, 
Csak ezt kérdezem én, 
S fejem nem szűnik dróton forogni, 
S bármi felvillan csak úgy távlatilag, 
Szemrevételezem azt, hogy az mi. 

Jöhet északról némi északi fény, 
De belenyúlhat a rusz medve mancsa, 
És a germánság, ma már ténybeli tény, 
Csak a telkem és házam akarja. 

No de mely jegyben? 
Csak ezt kérdezem én, 
Amíg tombol az önazonosság. 
S közben távolról a jövő szelei 
Csak az alvadó vérszagot hozzák. 

Midőn szél támad, 
Égbe fúr be az orr, 
Vajon merre van szélnek forrása. 
És a méltóság, amivel szavazol. 
Elönt úgy, mint a hébert az árja. 

Egy választás mely sorsdöntő, 
Mert vissza nem vonható. 
Tőled úgy félek, hogy elrontod, 
Te marha magyar szavazó. 
Tőled úgy félek, hogy elrontod, 
Te marha magyar szavazó. 

Vajon mit hoz majd 
Az a fényteli nap, 
Midőn népünk majd színt vall, mint villám. 
Borítékba bezárt szavazatjaival, 
Félő hogy hideg éj sziszeg aztán. 

Jöhet északról némi északi fény, 
De belenyúlhat a rusz medve mancsa, 
És a fuldokló európai kéz 
Netán végleges mélybe ragadja. 

Egész országunk, amely dróton forog, 
És nem hajlik emerre amarra, 
Pedig több vas kéne, a tűz ha lobog, 
Ha már védtelen nép, aki tartja. 

No de mely vas lesz az a tűzbeli vas, 
Kérdem, 
Ha népünk majd hirtelen színt vall? 
Vajon mely jegyben megyünk urna elé, 
Borítékba zárt tébolyainkkal? 

Egy választás mely sorsdöntő, 
Mert vissza nem vonható. 
Tőled úgy félek, hogy elrontod, 
Te marha magyar szavazó. 
Tőled úgy félek, hogy elrontod, 
Te marha magyar szavazó. 

Midőn eljő majd az a fényteli nap, 
Midőn népünk nagy hirtelen színt vall, 
Vajon mely jegyben megyünk urna elé 
Borítékba zárt tébolyainkkal?

2012. július 27.

Le lött titkosétva, amég az Alcsút el nem veri a Barcelonát


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Mária országa eccőcsak le lött titkosétva, de mindenbe, ami nem érintette a nyilvánosságot. Hun tíz évre le, hun ötvenre, hun meg addiglan, amég az Alcsút el nem veri a Barcelonát, annyira, amennyire, de nagyon. Az úgy vót, hogy a kerál álmába egy szép stadion gyöpin sétállott a Hoffmann Rózsával, oszt kőcsönösen meg vótak egymásval elégedve. Mendegétek, kólázkottak le-föl, nízték a szép lelátók tömött seregit, mer ez nem úgy vót fudbalstadiony, mint a többi, hanem eggy emberi erőforrás vót, a magyar gyermekek részire készűt, kiknek a fudbal vót az életök. Azoknak es, akik fudbalisták vótak leendő, meg azoknak es, akik nézőnek tanútak. Mindenkinek, mer a Kárpát medencébe a fudbal vót az igazság és az élet, és viszont, a numerikus eredméntül független. Epp errű beszélgettek az álomba, hogy az átláthatóságnál eggy nagyobb érték van, a titkosság. S hogy ezek Castor és Pollux. Példának okájér, monta Hoffmann Rózsa, ott a Nemzeti Alaptanterv egyöntetű támogatottsága. Űk ezt az Erőforrásnál a legjobb tudásuk szerént megkutatták, és arra jutottak, hogy tíz évre méges titkosétják a szívet melengető eredmént. Nem mondgya, van ebbe bővön szerénség es, de kétlábfődi meggondulás es, mer mentül inkább a közre tartozik eggy adat, antul kevesbé köll reakötni az egyének orrára. Na, erre a kerál akkorát csapott a homlokára, hogy menten fölébrett, mer a sajátjára. Azon kábán megkérdte, ki aznap a konzultációs államtitkár, s hívatta, hogy áll a hogyállás. Ammeg jelentette, hogy remekül áll, illetve halad, mint minden, nincs más választás, csak az utolsó. Ha van pindur késlekedés, az a kérdések fajsúlyábúl fakad, hejszen csak meg kölletik rágni, mellik opció jobb, a munka vagy a munkanélküliség. Ahhó penig kellő idő köll. Pont amennyi Sz. István bátyánk nevenapjaig hátra vagyon. Horibile, a 8,2 millió címzett ügön jelentékeny része még így es visszakűdte, amit köll. Mint a villám. Darabra hány, kérdte ekkó a kerál. Darabra még jelentékenyebb, felelte szemrebbenés nékül az államtitkár, mer mán a bűvös hatszázezres küszöböt es átlépte, s aki ezt kudarcnak minősíti, az igenyesen arculcsapja a tisztőtt válaszulókat, úgy egyenként, mint. Leállhatol, nem köll a szijjártózás, monta a kerál kegyessen, mátul a mondott projektet titkosétjuk. Hogy értvel, szökkent ki az államtitkár száján a markáncs különvélemény. Úgy, mint a pinty. Az egész konzultácijó államtitok, tartalma, létszáma, satöbbije. Fődógozottsága ötven évre. Errül rövid, személes hangú levélbe kiértesítjük a 8,2 milliót, akit illet, ha visszakűdte, ha nem. Mátul eredményeink es titkosak, csak a gyönge dicsekszik számokval, amíg meg nem hal.


Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának mai darabja az ÉS-ben

2012. július 26.

Magyar demokrácia: élt 1990–2012

Akinek netán még volt kétsége afelől, hogy nem lesz 2014-ben normális, európai értelemben vett szabad választás Magyarországon, az most talán felébred:

Reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni. [...] Nyugat-Európa kétséges pályán halad, a vesztébe rohan, [...] ha nem sikerül a versenyhátrányunkat ledolgozni, [...] a hanyatló Nyugat része leszünk. [...] Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése. Lehet, hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, mondjuk, a skandinávoknál, de az ilyen félázsiai származékoknál, mint mi vagyunk, csak így működik. [...] Magyarországon akkor van összefogás, ha van egy politikai vezérerő. Ez nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható - mondta Orbán Viktor a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének mai ülésén.

Frissítés
Sik Domonkos 28-ai kitűnő cikke a Szuverén.hu-n így zárul: „A miniszterelnök nyilatkozatával sok szempontból megemelte a tétet. Nekiszegezte a kérdést a társadalomnak, hogy vajon mennyire érti a demokráciát, és mennyire ragaszkodik hozzá. A labda jelen pillanatban az állampolgárok oldalán pattog, a mi tisztünk bizonyítani, hogy nem maradhatnak válasz nélkül a fent idézetthez hasonló elejtett megjegyzések. Amennyiben mégis, úgy joggal érezheti a kormányfő, hogy szabad a pálya. Ebben az esetben ugyanakkor már nem csupán a kormány és nem is külső kényszerek vagy az égiek lesznek felelősek a kialakult helyzetért, hanem mi is, a demokráciáról hallgatással és a tiltakozás hiányával lemondó állampolgárok.”
Az eddigi tapasztalatok – a társadalom fásultsága, ill. közönye – alapján sajnos attól tartok, hogy ez az utóbbi verzió következik majd be, és ismét hosszú évek (ha nem évtizedek) fognak eltelni, mire az állampolgárok ráébrednek arra, hogy diktatúrában élnek.

2012. július 25.

(Méry + Matók) > (Kölcsey + Erkel)


Tartalom és forma,  zene és szöveg tökéletes harmóniája. Briliáns operatőri munka, bravúros rendezés, revelációszámba menő vágóképek. Kiváló előadók, hibátlan prozódia, váratlan rímek, igaz érzelmek, mélyértelmű mondanivaló, határtalan hazaszeretet. Világ körüli turné, tomboló siker, úgyhogy valószínűleg új magyar Himnuszt avat hamarosan a remek ízlésű kétharmad:



2012. július 20.

Az elnök és emberei, avagy néhány gazda és a Gazda

Parlament, 2012. július 20.
Jakab István, Orbán Viktor, Fazekas Sándor, Budai Gyula, Lázár János és még négy megnyerő úr, akit sajnos nem ismerek. Hálás lennék a segítségért, köszönöm előre is.


Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Nékünk péz nem köll, de ha itt vannak, legyenek, csókulják meg a partunkot


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy addig es, amég a bankszektor fele magyar nem lett vót, lött a magyaroknak egy új bankja, az IMF. Megmonta a kerál, hogy mátul ez a mi bankunk, és semmi „krampusz”, saját bankjába nem csúnyabeszél az ember. Ha mán a várvavárt nevezettek elgyöttek tárgyalni, dacára, hogy Rogán uram szabadságon vót, Matolcsy uram dettó, de ez nem es vót baj, vegyék csak észbe, akiköt illet, hogy itt szabadság van. Egyedül a Kövér házelnök látott átal a védőhálón, ki nem es értette, mit heppenkednek itt ezek, epp most, mikó átal­verekedtük magunkat a túlsó partra, s bezon az ű ellenökbe. Mit gyönnek utánunk?! Nékünk péz nem köll, de ha itt vannak, legyenek, csókulják meg a partunkot. Így aztán hírzárlat keretibe elkezdődtek a tárgyalások. De ettő függetlenű es, világraszóló sikerek ide vagy oda, mindég vót valami porszem. Bárhova fordút ez a lángoktú ölelt kis rezsim, béütött a kellemetlenség, onnant es, ahunnét nem vót várva vón. Az Alkotmánbíróságtú! Mán le lettek rendezve, fő lettek korszerűsétve a kerál nagy függetlenségű klienseivel, de úgy láccik, nem eléggé. Há mibű állott vóna, ha nem izmozkodnak a bírák hatvankét évivel, ami a nemzet kétharmados akaratja vót ezer éve?! Jó, hogy nem akkó pattantéroztak, mikó még nem löttek vót elnyuggeróva az útból őkelmék! Mer azt azér megvárták Balsai uramék, hogy a kolegák az ominózus törvén szerint ki legyenek rúgva, oszt ne roncsák többé a nemzeti levegőt a komcsigyanús tapasztalatukval. De akkó mast ezt minek? Hogy alkotmánellenes vót? Vót ami vót, valami mindég vót. Mér kell széllelszembenizálni!? A kerál ezen a kekecérián ügön megmérgedett, mer ő es ember vót, sőt ember one. Annyirán, hogy melegibe megmonta, coki, a rendszer marad, a részleteket kimunkálja majd a szent erő és akarat. Ami kőbe van vésve, az vésve van a kőbe, nem fordétva. Ez penig hajszálra azt jelentette, mit Kövér uram túlsó partja, csak más szavakval. De a veszett fejszét méges le köllött nyelni, ott vót a szeplő az Alaptörvénen. Mer most ezek a bírák mit fognak vót csináni? Mivel vissza akkó se lesznek erisztve, ha ég es főd öszveszalad, perelni fognak. Hogy kártérítés nékijök, meg különbözet. Mer perelni azt tudnak végeláthatatlan. De csak tegyék, ha mán a morális fékjöket elvesztették, csak taszétsanak még ők es az ország nehéz helyzetin! Vegyék csak ki a pénzt az adófüzető magyarok zsebibül, akar milliárdos nagyságrendbe es, méghozzá az Alkotmánbíróság hathatós segítségivel! Legalábbes, amíg nem pattan elő egy unortodox törvénjavaslat az ismert honatya, Külthammer Csubi tollábúl, miszerint, aki a törvénesség visszaállétásával anyagi kárt okoz a nemzetnek, azt maga füzeti, míg meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

2012. július 18.

Hajrá, Legfőbb Ügyészség!

Az ember – adott esetben én – hiú. Hiába tudja, hogy napi egy-kétszáznál többen igen ritkán kattannak a blogjára, azért csak-csak megnézi időnként a webstatot, hátha. Például ma is.
És akkor rápillant az éppen aktív internetszolgáltatók listájára, és meglátja köztük legfőbb kedvencét, a blogját meglepően gyakran megtisztelő Legfőbb Ügyészséget. Amely azért a fő kedvenc, mert – az ellenállás talán utolsó fészkeként – még most is, az alaptörvény hatálybalépése után több mint fél évvel is, úgy használja a nevét, amint az pirossal aláhúzva látható:

Nem kis civil kurázsi kell ehhez abban az országban, amelynek a határairól még az előtt elkezdték eltávolítani a Magyar Köztársaság feliratú táblákat, hogy életbe lépett volna a Magyarország titulus:
És amelynek a fővárosában még térnévként sem tűrik meg a köztársaságot, Kocsis Máté polgármester saját két dolgos kezével szereli le büszkén a régi névtáblát:
Szóval: hajrá, Legfőbb Ügyészség, hajrá, Polt Péter! Tarts ki, legyél a Magyar Köztársaság utolsó védőbástyája!

Esterházy a testi erő alkalmazásáról

"Hogy mi a véreres bánat? Hogy a kószáló diák, ha nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ő iskolaidőben hitelt érdemlően kószál, akkor rendőr viheti erővel vissza az iskolába? Már nincsen kószáló pulyám, de ha volna, akkor addig az a kurva kölök nem mehetne sehová, míg hitelt érdemlően nem tudná hamisítani az aláírásomat, hogy legyen neki igazolása bármikor. Ülnénk együtt, vezetném a kis kezét, soha nem voltunk és leendünk ilyen meghitten egymással. Ahogy újra meg újra kanyargatja az y-okat, el is határozzuk, hogy csakis a Fideszre szavazunk, koszt vasz koszt."

(ÉS)

2012. július 17.

Fülkeufória maculátlan jó híre

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyar kormán levelet vót írandó Hugh Grant britt színművésznek, csak nem bírta föladni a póstán, mer nem tutta a pontos elérhetőségit. Emmán akkó vót, mikó Ejrópának bé köllött látni: eggy házelnök kedvenc írója eccerűen nem lehet antiszemita, bárkifija él es az orcapirító fölvetésvel. De ez a kázus megmutatta vót, Fülkeufória maculátlan jó híre azér ollan rossz a nyugat szemibe, mer a Kancellárija, a nemzetet es beleértvel csak tűr, mintha vaj vóna a füle mögött, ami definitíve képtelenségbe ótott rágalom. Ahelett tűr, hogy erélyessen visszalűne vón a propaganda fegyverivel! Penig ha ókor visszalű, az offenzíve csattan! A kerál, példájul, úgy mártotta meg a gúny nyilait ötven (!) amerikai kongresszusi képviselő levelibe, hogy abbú nemzetközi kikacagás lött, nem más. I. Fülkefor azt válaszóta, tán tiltassák bé az illetők a kurucinfó honlaptyát, ki hezzájok iszkót a kormán szigora elül, maj nem lesz antiszemita a magyar. Ha nem, vessenek magikra. De a labancznak es megmonta, cokilabancz, há mire gyövöl itt a sajtószabaccságval, mikó közkerálságomba a sajtó tetemös része a te tulajdonodba vagyon?! Nékem és pártomnak sajtóbirodalmam nincs, közszógálatom szigorú függetlenségit médijatörvényem garantájja, melly kiállja a próbát ezer pifircvel szembe, csak a piszkálódásval szembe nem. Azokval, kik kritizálkodnak anélkül, hogy kancellárijámi dógozóimhó fordulnának. Penig űk megkűdenék első kézbűl, mi igaz, mi nem, mit hogy köll érteni a tények nyelvin. Mán e két példabeszédvel bővön megvót az értelmezési keret Ejrópa helyretételire, hejszen a föllazétás a forró nyárba se pihen, híjják a tájékozatlanság mezibe akar Hugh Grantnek es. Azki borzasztó szereptévesztésbe esőtt a hézagoska információjival! De ha mán belebrüsszelkedett vót, há mér Magyarországéval verte a csallánt, a sajátja helett? Hogy a média állami ellenőrzése nagy veszély vóna? Átaljába nagyones! Csakhogy a terepen epp az ellenkezője veszéles, hogy a farok lössz, ki csóválja a kutyát. De mán mindeggy, nincs harag, ha elhárul a teknikai akadály, hezzá lössz segítvel részletessen a tényhő, hogy a magyar csóválás a legkényösebb Európajival es főveszi a versenyt. Amint a frissen megbízott, jónevű cég kikutassa a privát lakcímit, Hugh barátunk izibe meg fogja kapni a béosztását a magyarok vezetésitűl. De ám nemcsak ű! Hogy a Gőzgép-csoporthó tartozó Son&Daugther-cég ne eggy miatt kapjon sok milliókat, komplett címlistát fog kinyomozni nemzetközi színészekrül és más icegterákrúl, kik esztán mind üzenetet fognak kapni, de még a nemzeti konzultácijóba es bé lesznek vonval, ha jó erányú tájékozódást mutatnak, amíg meg nem halnak. 


Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatából (Élet és Irodalom, július 13.)

Éljenek a 28 ezerbűl, mint a többi magahibájábúli lúzeráns


Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefornak hivatalos papírgya lett arrúl, hogy a magyar út áperté sikeres, dátum, aláírás. Naná, hogy a magyarokval nagy terve vót a kerálnak! Európa legversenyképesebb gazdasági rendszere akart vón lenni, mire jó esélye támatt a történelmi tettű, illiberális Matolcsy kolegával az élen. Penig beh mélyrűl indult Mária országa! Két bő esztendeje még a szakadék szélin állott, mikó a fülkefori nép a kétharmadgyáná fogval úgy kiablakonbólintotta a nemzetire rontó balliberálokot, mint a macskaszaharint. Azok meg bosszúbúl reaestek a mondott népre, mer olan spektákúl hely vót a magyaroké, hogy nemcsak fönn vót a nép, de lenn es. Ebbül az esésbűl löttek a rokkantak, a szocikébúl, na. De ám több százezren vótak az idők során, mer adták alájok a lovat a nemzetközi körök, és ügön megérte fogyatékval élni a korengedmény csecsin, s ollan jó karba, maj kicsattantak a kerekesszékbűl. Mán akadálymentesítve es vótak, küs híjján több lett a rámpa, mint a böcsületes magyar lépcső, s még a budapesti metróba es lejutottak ókor-ókor. Hogy ez megvót az ablakval, I. Fülkefor száznyócvan fokba elrükvercolt a szakadék szélirűl, oszt padlógázval megújétotta az alkotmányt, a fősőközéposztályt, a pálinkafőzést, s hogy kedvezményes deákmikrohitel segítségivel végre szegény gyerek es bé tudott lépőt venni a Margitszigetre. De a rokkantakval nem bírt, nem vót a műlábon fogás. Se föl nem gyógyultak, se le. Vitték a pízt, az csak rehab vót a tortán, ha valamék nyikfic nem szimulált. Akkó a kerál, ki együtt kormánzott a népvel, mer szenvedélyesen érdekölte a más vélemény, főtette a kérdést: vannak, akik úgy gondújják, hogy ön, tisztőtt nép, feleljen, akar-e fogyatékval és/vagy fél lábval élni. Az meg nem akart! Majd a posta el nem durrant a négyszázezer csattanós válaszlevéltűl, annyira nem. Hát erre mán csak tenni köllött valamit, ha eccő a nép cokit mondott a rokkantság intézményire, ami eddigelé a korrupció eggyik, ha nem eggyetlen melegágya vót a magyarok fődjin! Bezon, át köllötött bogarászni a természettudomány górcsövivel, hogy nem több láb-e az a kevesebb, nem-e limuzin a kerekes szék, horribile terepjáró, mer ilyen es vót az úri tatárok alatt, nem eggy. Ki köllött mondani: vagy eddig és ne tovább vagy keljenek föl és járjanak! Közmunkára, ha más nincs, s éljenek a 28 ezerbűl, mint a többi magahibájábúli lúzeráns. Mer a munka világánál a humánum ereje teszi az erő humánumát, nem fordétva, s inkább hulljék nehány határeseti jogosult forgácsa, mint ússza meg eggy visszaélönc es, mer az erkölcs nem vót pénzkérdés a Kárpátok alatt, hon éltek, amíg a nemmegszorétás oltárán meg nem haltak.  

Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatából (Élet és Irodalom, július 6.)
Free counter and web stats