Az ember – adott esetben én – hiú. Hiába tudja, hogy napi egy-kétszáznál többen igen ritkán kattannak a blogjára, azért csak-csak megnézi időnként a webstatot, hátha.
Például ma is.
És akkor rápillant az éppen aktív internetszolgáltatók listájára, és meglátja köztük legfőbb kedvencét, a blogját meglepően gyakran megtisztelő Legfőbb Ügyészséget. Amely azért a fő kedvenc, mert – az ellenállás talán utolsó fészkeként – még most is, az alaptörvény hatálybalépése után több mint fél évvel is, úgy használja a nevét, amint az pirossal aláhúzva látható:
Nem kis civil kurázsi kell ehhez abban az országban, amelynek a határairól még az előtt elkezdték eltávolítani a Magyar Köztársaság feliratú táblákat, hogy életbe lépett volna a Magyarország titulus:
És amelynek a fővárosában még térnévként sem tűrik meg a köztársaságot, Kocsis Máté polgármester saját két dolgos kezével szereli le büszkén a régi névtáblát:
Szóval: hajrá, Legfőbb Ügyészség, hajrá, Polt Péter! Tarts ki, legyél a Magyar Köztársaság utolsó védőbástyája!
Pazuzutól Pazuzuig. Mezopotámiai istenek és démonok a Szépművészeti
Múzeumban
-
Kiállításra úgy indul az ember, ahogy ismeretlen város felderítésére: az
egyes épületek – itt: kiállított tárgyak – szépségén és jelentőségén túl
azt pr...
Huh, nem is merek kommentelni...
VálaszTörlésHuh, miért?
Törlés