Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Mária országa eccőcsak le lött titkosétva, de mindenbe, ami nem érintette a nyilvánosságot. Hun tíz évre le, hun ötvenre, hun meg addiglan, amég az Alcsút el nem veri a Barcelonát, annyira, amennyire, de nagyon. Az úgy vót, hogy a kerál álmába egy szép stadion gyöpin sétállott a Hoffmann Rózsával, oszt kőcsönösen meg vótak egymásval elégedve. Mendegétek, kólázkottak le-föl, nízték a szép lelátók tömött seregit, mer ez nem úgy vót fudbalstadiony, mint a többi, hanem eggy emberi erőforrás vót, a magyar gyermekek részire készűt, kiknek a fudbal vót az életök. Azoknak es, akik fudbalisták vótak leendő, meg azoknak es, akik nézőnek tanútak. Mindenkinek, mer a Kárpát medencébe a fudbal vót az igazság és az élet, és viszont, a numerikus eredméntül független. Epp errű beszélgettek az álomba, hogy az átláthatóságnál eggy nagyobb érték van, a titkosság. S hogy ezek Castor és Pollux. Példának okájér, monta Hoffmann Rózsa, ott a Nemzeti Alaptanterv egyöntetű támogatottsága. Űk ezt az Erőforrásnál a legjobb tudásuk szerént megkutatták, és arra jutottak, hogy tíz évre méges titkosétják a szívet melengető eredmént. Nem mondgya, van ebbe bővön szerénség es, de kétlábfődi meggondulás es, mer mentül inkább a közre tartozik eggy adat, antul kevesbé köll reakötni az egyének orrára. Na, erre a kerál akkorát csapott a homlokára, hogy menten fölébrett, mer a sajátjára. Azon kábán megkérdte, ki aznap a konzultációs államtitkár, s hívatta, hogy áll a hogyállás. Ammeg jelentette, hogy remekül áll, illetve halad, mint minden, nincs más választás, csak az utolsó. Ha van pindur késlekedés, az a kérdések fajsúlyábúl fakad, hejszen csak meg kölletik rágni, mellik opció jobb, a munka vagy a munkanélküliség. Ahhó penig kellő idő köll. Pont amennyi Sz. István bátyánk nevenapjaig hátra vagyon. Horibile, a 8,2 millió címzett ügön jelentékeny része még így es visszakűdte, amit köll. Mint a villám. Darabra hány, kérdte ekkó a kerál. Darabra még jelentékenyebb, felelte szemrebbenés nékül az államtitkár, mer mán a bűvös hatszázezres küszöböt es átlépte, s aki ezt kudarcnak minősíti, az igenyesen arculcsapja a tisztőtt válaszulókat, úgy egyenként, mint. Leállhatol, nem köll a szijjártózás, monta a kerál kegyessen, mátul a mondott projektet titkosétjuk. Hogy értvel, szökkent ki az államtitkár száján a markáncs különvélemény. Úgy, mint a pinty. Az egész konzultácijó államtitok, tartalma, létszáma, satöbbije. Fődógozottsága ötven évre. Errül rövid, személes hangú levélbe kiértesítjük a 8,2 milliót, akit illet, ha visszakűdte, ha nem. Mátul eredményeink es titkosak, csak a gyönge dicsekszik számokval, amíg meg nem hal.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése