A nap transzparense

Újabb lánchídi csata, hátha az utolsó

2006. október 23-án a rendőrök – erősen aránytalan – visszavágót rendeztek a szeptember 18-ai súlyos vereségért, amikor az MTV-székház előtti csőcselék (a Hír TV szerint: "ifjú forradalmárok") kicsit felgyújtotta az épületet és behatolt randalírozni. Az októberi – túlkapásoknak becézett – bosszú után aztán hirtelen nagyon jámborrá vált a rendőrség: Fradi- és Újpest-huligánok, betiltott és betiltatlan gárdisták azt tehettek azóta, amit csak nem szégyelltek. (Persze ha ismét parancsot kaptak volna a rendőrök a keménykedésre, biztos szívesen megtették volna. De nem kaptak.)



De ma - akárcsak az elmúlt napokban - nem frusztráltságukban kukákat gyújtogató, köveket hajigáló, felbőszült izomagyúakat kellett kísérgetniük rendőreinknek, hanem vidám jelszavakat skandáló, okos és felszabadult tizen-huszonéveseket, akik ráadásul időnként megtapsolták őket. Nem is értették a dolgot, hiszen nem erre szocializálódtak a rendőriskolában. 
És ha egy egyenruhás elbizonytalanodik, pláne a Lánchídon, akkor baj van. Akkor biztosra akar menni. Akkor elviszi azokat – rohamkocsival –, akiknek kézi megafonjuk van és abba olyan szavakat mondanak, amelyeket ő nem tud értelmezni.  S ha már elviszi őket, akkor minimum két kerülettel arrább viszi, hogy a fiúk rohamkocsival nem rendelkező társai ne tudjanak utánuk menni.
A hatalom és a diákok meccsén most látszólag a hatalom áll nyerésre. De ők is tudják, hogy az idő nem nekik dolgozik. Veszteni fognak. 
Mindnyájunknak fontos, hogy minél előbb. Úgyhogy legyünk büszkék ezekre a fantasztikus lányokra-fiúkra, és tegyünk meg mindent, hogy ne kelljen nagyon szégyellniük bennünket.

Fotó: Tuba Zoltán