A parlament új alelnöke a vidék népével ismerkedik

A szebb jövő elkezdődött

2012. augusztus 25., gárdaszületésnap a Hősök terén: 

Talán nem csoda, ha e képek láttán sokaknak a Kabaré híres jelenete ugrott be.

Fotók: index.hu

A magyarok újhungarista kisebbsége béjelentkezett egy kiadós szabadidőspogromra

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, mán lassan mindeggy es vót, hogy hun vót, ami vót, konkrétan Devecserbe, hogy a magyarok újhungarista kisebbsége, parlamenten bévül és küel, béjelentkezett egy kiadós szabadidőspogromra, mivel küssé lecsúszott a Jobbik renoméja, mint az öltönynadrág, s köllött az adrenalin a kitartáshó. Éltek ottan szegény magyarok es, meg romák es, vót bűnöző ebbe es, abba es. De a romák, cionista támogatásval, furtonity fenyegették a magyart, eltaszétván a szerető kezit hetediziglen. Még jó, hogy a keráli rendőrség kiszállott előtte nap, oszt öszveszedette a cigánval mind a követ, féltéglát, nehogy mán a verbália hevibe dobálódzni kezgyen. Kusti legyen, mondották, mer hónap meg bírunk tikteket védeni, de mi lesz hónapután? Lessz-e még rendőrség? Vagy mán csak a keráli betyársereg. Na, gyöttek a hungárradikálok, alakzatba, vezényszóra szeliden. De mintha tutták vóna, hogy nem lesz kű, hoztak magikval. Szépszóval főhítták egymást a genetikai hulladék meggyilkulására, ettűl az opciótul erőst főhevültek, oszt dobigálódzni kezdtek bizonos iránba, hun az elkövetők házai vótak. Önvédelmileg és arányossan, mer az élet kioltására alkalmas nagyságú kövük nem vót, hejszhen mikó az övéi fejbe dobták betonval Ferenczi képviselő testvért, alig es sérült meg, epp csak annyira hogy utóbb öszvetévessze, hunnant gyött a semmi kis nehéz kő. 



A rendőrök végigszógáták és védték a főhívást közvetlen erőszakra, meg a közvetlen erőszakot kődobálás által, de mivel korántse merűt ki a közösség elleni izgatás tényállása, nem avatkosztak bé. Így föstött egy kifejezetten békés, nemzeti tüntetés I. Fülkefor országába. Annyiránt békés vót, hogy ű maga meg se hallotta, penig ollan füle vót, amillent csak akart. Hallotta ű a Vona testvért es, aki Erdélybűl izente, hogy a Jobbik szívesen öszveáll a Fideszvel kipucóni a közéletbűl az emeszpét. Hallotta, de meg nem hallotta, föl se nízett a népnek írott munkaügyi levelibül, percegett a kezibe az új szíjjártója szorgossan. Tisztétcsák ki egymást csontig, gondúta, oszt ű meg majd uralkodik, mán epp csak a választást köll lerendezni, hogy oda lejtcsen, hova a magyar igazság. Aki példájul nem válaszul erre az ű levelire, el se menjen föliratkozni, mer nem írják föl. Vagy más efféle ellensúly. Addigra mind ki lesz osztval az anyaföld a történelmi fölsőközgéposztálynak, lesz annyi véráztatta fődhaszonbérlet, amennyi köll egy keráli családba, kit a komenisták eddig elzártak a tisztes gyarapodástú, a resztlit meg ossza el a Budai Gyula az effektív fődmíves gyökereknek, mer, kedves nép, gyökér nékül nincs korona, a kiegyenesített magyar fődmívesek két kérges marka az a dózsagyörgyi kasza, mibe sziklaszilárdan van letével a nemzeti kalász munkahelteremtő fundámentuma SzentIstvánkenyeriig menően, amíg meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Ugyan ki hunnanfelül gyött ebbe a hazába a vályogmacesz családfájával?

Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő a nemzeti együttműködés keretibe egy ember. Nem úgy értvel, hogy eggyetlen vót, hanem eggy a sokbú, aki fúró-faragó, az idők eccerű és változó szaván jól beszélő, a rendre meg az együttműködésre nyitott ember vót, hezzá amatőr genetikus és hazafi. Na, az addég sifondált, addég piculárkodott, míg eccőcsak főtanálta a liberálismérővel ellátott emeszpésszámlálót, ami politikusra pláne gerjedt, oszt úgy bésipolt, dobhártya lett légyen a talpán, ki azt repedetlen kiállotta. Igaz, ami igaz, mentálpedagógiailag ez es vót a cél, a kisipulás a nemzet testibül. Úgyannyira, hogy a Jobbik brüsszeli csipkéje, Morvai Krisztina megindétványoszta, aki harcos és ellenálló, ha az uccán komenistát lát, ahhó fáradgyék oda, s mondja néki meg, semmirekellő ember addig, amég a pártja nevibe nyilvánossan bocsánatot nem kér a magyarság 2006-os szeminek a kilüvetésiér. Maj lessz mihőtartás egy-kettőre, meg tiszta járda! Olyik harcos korább es oda-oda ment az elkövetőhő, de csak ránízésre, az orra után, s bár nem ügön tévedett, a műszer méges egzaktabb vót! 21. századibb, na. Béjelzett, oszt mán lehetett es vélemént nyilvánéttani, érdesset, de igazságost, ha nem es törvénszabtát. Vót, hogy négyen-öten vételeztek eggy készüléket, oszt járdostak véle országszerte fésztufész. De a gép es ember, oszt téved, ezér ókor-ókor derék magyar ember es beléesett az emeszpéségbe. Akkó a fölhorgadó fajkereslet láttán ez a főtanáló a fürge elméjivel osz-posz piacra dobta a hordozható utcai génvizsgálót aktivistáknak es, egyéb aberrálatlanul gondulkodó embereknek es. Mer ezek ügön kéváncsiak vótak, ugyan ki hunnanfelül gyött ebbe a hazába a vályogmacesz családfájával, s ha onnandt, akkó hány százalékba, meg milyen kombinációba, tiszteletvel, úgy betegségre, mint viselkedésre nézvést. A tiszta megösmerés végett vót erre népszükség, nem másér, hejszen meg lett mondval, űk a rasszizmust meghagyják másnak, azzal dóguk nincs, ellenbe szeretnék nemcsak homályos laboratórijomokba, meg, uram bocsá, pisszoárokba mívelni a todománt. Hanem az uccán, a zsebbevaló kis készülékvel, szájkipeckelős és szoft változatba! A vizsgálat úgy vót, hogy a nyugalomba (pl. hón alá) helyezett fejen tanálható szájbúl egy steril acélkar kinyerte a delikvencsi nyálkahártyát, s abba a hejbe mentek es bé a laptopba az adatok, nem vót értelme hadoválni, hogy így meg úgy. Mer a hájtek nem teknő, hékám! S akkó a fényképes eredmény békerűt a Nemzeti Génszék adatbankjába, külön térítés fejibe onnant lehetett emléklapot igényölni az átalesésrűl, s hogy széna vagy szalma. Aki nem hiszi, tátsa el a száját szaporán.


Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Csoportos megdunáztatás retorikai eszköze tréfás bemutatóval

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a názáreti kolega nagyhetibe I. Fülkefor eligazétást adott a Washington Postnak. Ebbe áperté megmonta, a magyarok országa epp olan demokratikus, mint az USA, továbbá őalatta nincsen hatalomkoncentráció, hejszen az értékalapú (!) alaptörvény azt nem es hagyná, a sajtó szabadcságát meg egyedül a külfődi tulajdonosok veszéleztetik a hetvenöt percentjükvel, a karvalyok, hogy mást kifejezést húsvét táján ne használjon. Az újnáci beszéd meg? Hát, az mind ámerikai szerverrűl szól, fájjon tüle az ű fejök, ne mán azt es ránkkenyjék jó szokás szerént! Penig ebbe küssé tévedni teccett a kerálnak, mer ember vót maga es. Hejszen vót beszéd, ami tőzsgyökeres magyar szerverrül szólott, magába az ország házába. Hogy aztán újnáci vót-e, nem-e, érdek kérdése vót. Történt, hogy a Jobbik a húsvét igazi problematikáját a tiszaeszlári Sólymosi Eszter személyibe gondóta kifejteni. Felállt Zsolt testvér, és a párt nagyasszonyának szép terminusával szólva, nemes célja érdekibe szokatlanul erős retorikai eszközt vetett vót bé. Szívből fölóvasta, hogy Esztert, a nótáskedvű magyar kisleányt 1882-ben megölték a tuggyukkik, oszt még el se lehetett őköt ítélni a nemzetközi pénzügyi körök míján, és ez így van azolta es, szakadatlan. Hogy bántják a magyart Eszter gyilkosai. Gyarmatosíccsák, na. Egyenes, tárgyszerű beszéd vót, Előd testvér es megmonta. Vót küs taps, de a zöm hallgatott, ki azér, hogy bészakad-é a mennyezet, ki azér, mer maga es el szokott gondókodni a zörgő harasztrú. Egyedül Fónagy államtitkár végeszte a dógát, s monta meg, hogy evvel oda tette magát a Jobbik, ahová sokan gondulják leendeni. De enné nem ügön vót tovább menve. Azér se, mer a balódal vót az oka ennek es, megmonta Kósa alkerál. Annyi farkast küáltott a sok nemongyukki, hogy az öregisten se ösmeri ki mán magát az eltévedt bárányok közt. Meg azér a szónak csak súlya van! Hogy a tisztőtt újnácikat a tisztőtt kormány néven nevezze, ahhó mégescsak több köll enné! Tán majd jövőre, ha a csoportos megdunáztatás retorikai eszköze kerül sorra tréfás bemutatóval a Szálasi-tévé kameráji előtt. Mér es ne?! Hát mán az elme gépkarabélyát se szabad csattogtatni a Kárpátok alatt? Mi van abba? Bármibe mi van, ha eccő megtehetik, meg es teszik, hejszen lassan ők lesznek a mérleg mocskos, ordas nyelve a kerál tátott retorikájába! Ha nagyon főmérgelődnek, megen lekirándúlnak véderehősködni, cigánt zavarászni Gyöngyöspatára, há kinek jó az a szebb jövőn küel? A karantént, a főháborodást és hasonlókot meg kenyjék a hajukra, akiket illet, amíg meg nem halnak, ha addig élnek es.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Anziksz a polgármester úrtól

Áldott, békés.