Kőccséget mán nem es köllött vetni, csak aratni

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Matolcsy uramra reagyött a feritélhetnék. Bakarasznyit fölemelkedett a talajrú, bécsukott szemit a jövőbe merengette, oszt úgy. A Tündér Ilona országát feritélte, mi mást, ahogy kigyúlt metrómotorokval hasétott népek harcának zajló tengerin, fejsze se különben. Mán a magyarok történelmi középosztálya egy huszáros bébibumm keretibe teliszülte a Kárpátnagyhazát, ahont csak bőcsőnyi hel akadt a temérdek béruházástúl meg lovasszobortúl. Ettül a nemzet több, mint annyian lött, amennyien. Ami volumenit tekéntve nem vót ugyan nevekedés, de az ellenkezője se, stagnálás meg pláne nem, mer azt a magyar nem bírgya. Hanem avvót, ami! Ki mint él, úgy feritél. Kőccséget mán nem es köllött vetni, csak aratni, minden regisztrált munkamagyar kellően államosétva vót és vica versa. Az, kit a gerjedő hisztéria tán külhonba csábétott, mind hazatért, hogy a kerált majdan ne csalódás, hanem sok unoka vegye körül, inkluzíve Túró Rudi s Nemzeti Alaptanterv. A szólás szabadabb vót a madárnál, de nem ügön vót minek szóni, mire a száját kinyitta valamék, el es vót intézve nemzeti konzultácijóba a probléma. Mán kétfajta gyógyszere vót, úgy értvel, az Alaptörvényen küel, egy ződ meg egy piros, aszt szemelgette kifele a gyógyszerkasszábú, ha eppen beteg vót vóna, de ez nemügön fordút elő, mer csak nemzeti kistermelőtűl evett zőccségtudatosan, 40 kilométer sugarú körbe, ha eggyáltalába éhes vót. Az utolsó válságadó, kit alvásadónak híjtak, epp akkoriba lött a magyar életbűl részbe kivezetve, részbe nem. Helyibe az önkéntes jellegű ébredési díj lépett, mellyet csak annak köllött megfüzetni, ki a teremtőtül a mondott szógáltatást igénybe veszi. Nem es vót az adó, hanem legalább annyira „kapó”, hejszen oda es elvitte az elektronikát a Közgép, ahon tán hírit se hallották. S végre nemcsak a kerál vót fésztufész látótávolba, hanem a nép es, csendőronline. Abbul, mi a hídpézbűl, s kisöccsibűl, a dugódíjbúl fakadott, bé lett kamerázval minden magyar és küssebbségi hálószoba nyoszolyányi bontásba, hezzá még szervizölte es a Közgép a rendszert, s értékölte kifele, tárulta, ha probléma támatt. De nem támatt, mer füzethette az ébredő magyar az ágya melletti magánterületfelügyelőnek eppúgy, mint mobilon vagy trafikba, ha vót trafik nékije otthun. Avvót a lényeg, hogy lerendezés nékül az uccára ki nem léphetett, mer vót egy kieresztő rendszer, amit a béeresztő rendszervel együtt, epp az a Közgép telepített, ki a faragott hídpéz-szedő mobilkapuk állétásával szerzett szép és nemzetközi gyakorlatot kártyás és kes-nyugdíjas kivitelbe. Aki nem hiszi, sohse szűnő álmába ússza át a Dunát. 


Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben