Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy pünkösd táján, a Szentlélek kiáradásakor esmég sokat halatt előre a nemzeti rendszer együttműködése, ennenmagával es, az elszakétott külhonjával es, ha ugyan vót még mit haladoznia. A kerálpárt kereszténydemokrata férfiökle akép áradott ki, hogy a szeretet és Harrach Péter erejivel, elvi alapon izzé-porrá zúszta az „abortusz-tabletta” névön elhíresült nemzetpusztétó áfijomot. Fogyassza azt csak melegjogostú a nyugat köcsöge, ha arra van gusztusa! Mer arra még a nemzet nem érett meg vón szavazatoptimalizálási szempontbú, hogy ne legyen vón abortusz, de arra mán ügön érett vót, hogy az abortuszjával minné jobban szenvedjen meg a reavetemedő asszondelikvencs. Nyíjjon, na! Hejszen Jézus urunk se vót tablettás a keresztfán, mán bocsánat! Akó meg ne tablettázzon a sok elmagdolnásodott némber two se, ódalborda létire, ha eccő kaparókanál es van a világon. Na, ilenkép a magzati élet meg vót mentve feszt, vót es mire megszületni, mókára, kacagásra, szoborgyalázásra. Ekkó lött, hogy bezonos D. Péter tettin, ki vót olyan útszéli balkretén, hogy leveresföstékezett eggy Horthy szobrot, bezonos I. Béla útszéli jobbkretén akkorán főháborodott, hogy zsidó relációba föliratozott nehány emlékművet, fogatfogér alapon. Eggy Mocskoszsidók ide, egy Dunábalövünktiktetek oda, egy Judenraus amoda, avval máris állott a jajvékszívűek bálja. Mer mindég áll, ha a magyartúl nincs hátrébbacska lépve a kígyótojásos agarakval, mire föl ollyat tesz, ami heles ugyan, de nem okos, oszt máris reavernek egy rongálásval súlyosbétott föstékvel való visszaélést, mikép D. Péterre es. Zagyva György Gyula honatya allig győszte lepiszlicsárézni derék nyilastársa cselekedetit, viszontag megmonta, az övéivel egyetembe köpik vót rea, hogy ki mit gondul erről a kis föstékrűl. Öléggé nyálbő napok vótak vón ezek, reaköpdösősök, mer bezonos Kövér László, a romániai Magyar Pógári Párt tiszteletbéli elnöke ezenközbe a románok érzékenységire köpött, mikó a magyar országgyűlés pénzibű s nemes furfangjával Nyírő József magyar kötelező óvasmány urnáját elturnéztatta a győzelemre rendőt Székelyfődre, azkinek lám, ollyan fija van, hogy még a gyönge hammától es félnek a félők. Mer lehet, hogy nevezett író némel maceszgéber tények, meg „körök” szerént erőst „nyilas” vót, ha az netán baj vóna lenni, de egy ollyan irodalombarát, ki civilbe a magyar parlamentnek es elnöke, nagyon es széjjel bírgya választani az elméjibe az irodalmat meg a politikát. Szemben az olájval, kinek úgy kell lenyomni a torkán taxival, had óvasson, reafér, amíg ki nem hal.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése