Viktor Emmándöfi kerál

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyarok országába béfellegzett a szociális demagógiának, de addigalé, hogy mán öszve s vissza négymilliójan éltek a „létminimum” alatt, de az es, epp, hogy nem maximum vót, mer tévézgetni Erzsébet-utalványbúl azér nem harakiri! Allehet, hogy fődbérletre nem telik, de ahhó teljesétmény es kő, hékám, nem csak okossat tojás! Vót mélyszegénység es, nem monta senki, hogy nem vót, csak a tévé, de abba a halmozott életvitel, meg a kriminogenetika taszajtotta azt, aki meg es érdemőte. Hanem a moralitást az adta, aki bódogút a maga erejibűl, s a maga hoszta törvények keretibe elbérelte meg elvette, ami az üvé. Há millen csatár az, aki nem akar gólt lűni, ha kaput lát, küsebbet vagy nagyobbat? No, pattogott es a magyar lapda, Adides&Kuss, azki nem elkocsmázta, nem eltőzsdézte, az szorgosan pályázott égre-fődre. S ha vót es néki két társasházi lakása a messzi Svábhegyen, csak köllött gondúljon az öreg napjaira családi összefogásval. Ebbű a paradigmábú mán a kerál se akart kimaradni, nem es tehette vón, hejszen a pártval a népvel eggy vót az útja. Elnénónénózott az édes­aptyáhó a falujába, s ekép szólott néki a fuszulykaleves fölött: Apámuram, vóna-e valami csöndes, 13 hektáros, 5 műemléképületbűl álló majorság, mongyuk ahejt, de a kellős közepibe, hun a családi fődjeink feküsznek szorgos termelőgazdák lévén feleségemestül, azki nyócvan hektáron gazdálkodik szabad idejibe, evvel is jutval ötrűl a hatra nő lévire? Eppen vóna fijamuram, Viktor Emmándöfi, felelte bizalmason, s a kerálfinevin híjva őtöt az apjaura. Ott vóna a József főhercegé, de pont ahun áhétani tecced, búzakalászkáeftétűl ővedzve. Ajjó lesz, biccentett a kerál, a Józsefé, ki legalább rokon, ha csak főherceg vót es, legalább a családba marad, aminek ott es köll maradni. Na, abba a hejbe tett követte a fiúi ábrándozást. Csudák csudája, eppen eladó vót a mondott ingatlan, merő véletlenségbű Mészáros pógármester s főtiszttartó uram bérleménye, ki holmi gépeköt tartott e telephellyen, semmi mást. Megmonta, ott építkezés nem zajlik, csak annyi, amennyi műemlékileg muszájn, új szint, tetőtér, trónterem, ilesmi, ami nem jelenti azt, hogy a kerál ott es fogna vón lakni, hejszen van annak tartós használatra annyi, hogy három tenger mossa. Ha meg ennek ellenire, ókor-ókor béköltözik kicsikét, hisz az üvé, s megkéri Mészáros uramat, ne zajolkodgyék a mély- és magasépítő futballkombájnjaival, az mér baj mán ebbe az irígyvert magyar hazába? Há millen erkölcsi törvény, milyen minoritás tiltsa, hogy egy apa, ha kétharmadbú állanak a csillagok, uradalmat vegyen a fiának? Semmilyen! Aki nem hiszi, nízzen átal az üvegen, s nyalja meg.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben